My daddy is a geek

Ez igen kérem szépen, így kell segíteni az ősöknek az otthoni takarításban. Félreértés ne essék: nem gyerekmunkát láttok, Babuci ragaszkodott a porszívózáshoz. Isten tartsa meg jó szokását!

(Vidd már onnan a számítógépet Papi!)

Szóval akkor ott hagytuk abba, hogy lefeküdtünk alukálni a nagy utat követően. Babuci persze tartotta a szokásos menetrendet, így már reggel 6kor láttuk ahogyan kikandikál a vigyorgó feje az utazóágyból. Készülődés ezerrel, Babuci nagy élvezettel térképezi fel a szállódaszobát, ablak és budifedő csapkodás tetszik a legjobban, Anyuci meg Apuci próbál kaját diktálni bele kábé úgy mint ahogy a biciklisták után rohannak a kulaccsal. Természetesen odakint a jól megszokott angol időjárás honolt, p*csizzasztó párafelhő szemerkélő esővel megfűszerezve. Nyomás le a kajáldába, ahol Babuci egyből kiszúrta az ottani alkalmazott kislány fogadó pulpitusát (amin ugye azt karikázza, hogy voltál-e már zabálni és nem akarsz még egyszer potyázni vagy nájlonzacsiba betárazni), és vihogva elkezdte azt cibálni. Ennek hála nagyon gyorsan leültettek minket, ahol Babuci először joghurtra, majd rántottára tette a voksot. Utána meg arra hogy eresszük el és slisszolhasson be a konyhába. Mosogatni akart tán? Nem jött össze, így maradt a vendégeknek való bájolgás. Apuci meg megint nem evett a taknyos szószos babból, erre Anyuci mondta hogy mennyire butus.

Szóval kicsit szemerkélt az eső, ezért úgy döntöttünk hogy ez kitűnő alkalom a bevásárlási dömping elindítására, úgyhogy irány a város! Babuci menet közben kapcsolt hogy bizony itten kimaradt tegnap pár óra, így a zötykölődő metro hamar elaltatta őt. Apropó metro. Innen üzenem a kedves gyerekbarát mérnököknek (még ha 100 éve éltek is), hogy próbáljanak ők cibálni egy másfél éves gyerekkel teli babakocsit azokon a tekervényes folyosókon meg megannyi lépcsőn. Közjáték vége.

(Életkép a Leicester square-en, Babuci és Shakespeare)

.

Beértünk és egyből blokád alá vettük a Lillywhites nevű műintézményt. Ez egy hét emeletes sportbolt, csurig töltve a Kínai Népköztársaság gondos kacsóinak eredményével, azaz sportrucival (másnap még egy batár nagy bőröndöt is újítottunk). Anyucinak kezdtünk el csukát nézni, erre Babuci felébredt kissé berottyantva, ám marha jól érezte magát hogy megint garázdálkodhat.

Anyucinak leesett egy fájintos csuka, ezután pedig Babuci következett. Nagy bajban voltunk, mert a választék igencsak szűk volt :D:

(Cipőt a cipőboltból)

.

De azért csak találtunk neki is valamit. Na itt kezdett aztán izgalmassá válni a dolog. Babuci elkezdett nyöszörögni a kaki miatt, és valóban, bűzlött már mint egy MÁV klotyó (legyek még nem röpködtek körülötte). DE, budi nem volt a bótban, odakint meg nem esett, hanem ömlött az eső. Mit tegyünk? Nyomattunk egy gyors Cooper tesztet a metróig Babucistól+babakocsistól (cipelés le a lépcsőn!!!), esőben irány a múzeum, meg ott a fajansz. Nos, nem csak nekünk jutott eszünkbe ez a frankó ötlet, a már csak csöpögő esőben egy orbitálisan hosszú sor fogadott minket, ahol mindenki arra várt hogy megnézze a kitömött állatkákat. Mi erre viszont egy svunggal betértünk a mellette lévő szobros múzeumba és végre kicseréltük Babuci szagló pelusát. Persze miután meg kellett várni egy nyugdíjas nénit, hogy kijöjjön a pelenkázóból, dikk (!!!). Nos, aznap nem tudtunk bejutni a Természettudományi Múzeumba (ami akkora batár nagy hogy lazán eltévedsz és éhen/szomjan halsz mire kitalálsz belőle), helyette a tudomány világa következett. Ez Babucinak fenemód bejött, sok repcsi, autó, temérdek tapogatnivaló, digitális biszb*szok, stb. 

(Wáóóóó....)

.

Tata is lassacskán közeledett már (dolgozott a lelkem szombaton), meg már flamózni se ártott volna. Egy ekkora világvárosban persze nem gond az élelmezés, találtunk is egy klasszik burgerezőt, ami annyira bejött hogy még másnap is ott burkoltunk. Babucit rácuppantottuk a sültkrumpli+csibefalatok kombóra az egész hétvégére, hadd hasonlítson az összes nyugati kölökre :). Egész jól bírta ezt a gasztronómiai kitérőt, bár a hazatérés után pár nappal akadtak még bonyodalmak a gyümölcs, stb. körül. Mind1, bölicsajok megoldották. 

Nos, vissza a lényegre. Az ebéd után jött a legrázósabb szakasz, Babuci altatása. Ágy, nyugi nincs, a nyüzsgő utcán köll megoldani napfényben. Hát ugye a Radai Rosseb se tudna szunyálni ilyen körülmények között, nemhogy Babuci. Jött is tekergés, visítás, hiszti miegymás vagy egy órán keresztül, de végre ezután álomba szenderült a Moniseur. Legszívesebben Anyuci és Apuci is követte volna példáját, de inkább erőt vettek magukon és folytatták a shoppingolást. Regent/Oxford street. Na itt érte Apucit a legnagyobb maflás, mivel bezárt az addigi kedvenc lemezboltja!!! A fájdalom, a pánik, a sóval való behintés és az idegbetegség közepette Apuci kedves figyelmét elkerülte ama tény, hogy egy másik, bár kisebb bolt megmaradt ugyanabban az utcában, csak kicsit arrébb. De ez már csak akkor derült ki amikor Apuci hazaért Pestre :D. Mind1, Tata akkorra már velünk volt, Babuci is kezdett ébredezni. Becéloztuk a helyi híres játékboltot, ami Hamley's névre hallgat. Na itt aztán volt minden (csak Blu-ray nem) padlótól plafonig stócolva vagy négy emelet magasan, örjöngő gyerek-felnőtt tömeggel együtt. Meg voltak a kiemelt játékokat (értsd biztos egy valag pénzt kesselt a gyártó) mutogató alkalmazottak, akik tuti meggárgyultak már az egész napos zajban/droidmunkában. Babuci öröme ismét határtalan volt és elkezdett terméktesztelni. A csattogós lepke volt a király, amit aztán követett egy számomra ismeretlen fajú földön rángatható szörny(?), utána pedig megkaptuk a napi "Thomas a gőzmozdony" dózist is. 

(Na ez is Made in China? Töréstesztből kiedrül!)

.

Mondanom se kell, jól elfáradtunk. Tata jött vissza velünk és ünnepeltünk egyet a szállótól nem messze lévő csehóban. Egy lavór jéghideg cider elűzte az aznapi fáradságot :), így békésen és korán tértünk nyugovóra. Babuci is szépen elaludt a dugófény mellett, és jött a következő nap Londonban...

Aminek eseményeit a harmadik felvonásban olvashatjátok majd.

Úgy bizony, már két éve olvashatók Babuci kalandjai. Sőt, a mai napon még egyet ünneplünk, mivel a fiatalember éppen 20 hónapos! Igazi veterán már, így ebből az alkalomból jöjjön egy kép, ami egy igazán komoly személyiséget takar. Mehetne akár még egy westernbe is :).

(Rózsa Sándor összehúzza a szemöldökét)

.

Szóval szeretnénk megköszönni az eddigi bizalmat és a már lassan 10.000 megtekintést! Babuci hamarosan visszatér (mint James Bond :)) a londoni kaland folytatásával, balatoni hosszú hétvégével és egy játszóházi esszével. 

Addig is Babuci sok cuppanós puszit küld minden kedves olvasójának! 

Tudtuk mi kérem szépen, illetőleg bíztunk benne, hogy mi Szűz Mária országa vagyunk! Mert megtaláltuk őt a hátsó ülésen, miközben békésen aludt. Csak éppen most kisfiú edition-ben :)

Ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet a gyerekkel együtt történő szelfizés (leánykori nevén önarcképen fotózom magam/többedmagam) veszélyeire. A legutóbbi alkalommal Babuci szó szerint megragadta az alkalmat és a nagynéni frizuráját. Alant az eredmény:

(Az elégedett ábrázat önmagáért beszél)

Nagy utazásra indultunk megint, amely mondjuk Zsákos Bilbóval ellentétben nem volt váratlan, ám annál inkább  jó előre lezsírozott vizit. De miért éppen Alaszka London?

(No, ki emlékszik még rá?)

.

- Anyai nagypapi (innentől Tata, mert Babuci így hívja) ott lakik két éve, nagy a rajság odakint (persze ennél rajabbul csak velünk együtt érezné magát), meg akartuk látogatni.

- Anyucinak céges tennivalója akadt odakint a vizites hétvége után.

- Magáncsődig lehet shoppingolni.

- Hogy Apuci is motivált legyen: London bőséges lelőhelye a Blu-ray filmeknek és Ps3 játékoknak (ez a tény persze megborult menet közben, de erről majd a második részben).

A fenti körülmények másodikából jött a tény, hogy ki hárman, vissza meg csak a hímtagok (Babuci + me) fognak utazni, Anyuci meg pár nap késéssel csavar haza. Lefoglaltuk a repjegyet meg a szállást, becuccoltuk a dolgainkat a bőröndbe. Plusz egyet meg vittünk üresen magunkkal odafelé, mert visszafelé tuti teli lesz :). Go a reptérre, becsekkolás probléma nélkül, már állunk is sorba valami barakkszerű izzasztóban, ahol Babuci kamillázza a lila gépmadarat.

(Wáóóó, ez a játszóról sokkal kisebb szokott lenni!)

.

Elkezdték betömködni a jónépet a fapadosra, mi is elfoglaltuk a helyünket és jó előre bocsánatot kértünk mindenkitől. Néznek ránk meglepődve, mér’? Mi meg mondjuk: Mert nem tudjuk mi következik.

Nos kérlek szépen benneteket, Jézus urunk nyilvánvalóan többet szenvedett bűneinkért, de ez a menet nem volt semi. És ha már a Megváltóval jövök itten elő, akkor stílusosan stációkba sorolva mesélném el a circa két és fél órás “élményt”.

1)      0-5 perc: Babuci elhelyezkedik Anyuci ölében, rá kell csatolni egy pótövet ami kábé semmit sem ér. Ül mögöttünk egy kétéves kislány, Babuci elkezdi fűzni az agyát.

2)      6-25 perc: Még mindig nem szállt fel az a r*hadt gép, biztos megint egy üregi nyúl k*lázik a leszállópályán. Babucinak ez már sok, visít, fetreng, tekereg, úgy kifolyik a kezedből mint a T-1000es higanycsávó vazz! Apuci próbál alkotni valamit a telójára letöltött rajzfilmekkel (Thomas a gőzmozdony a favorit most), de az kábé annyi, mint halottnak a csók. Anyuci és Apuci idegei kezdik felmondani a szolgálatot.

3)      25-40 perc: Felszállás, Babuci tombolása abbamarad, érdeklődve néz ki az ablakon és sűrű “Wáóóó”-kat ereget, tovább fűzi a kiccsajt. A nyomásváltozás közben meg így fest a feje :D:

(Repülök vazeeee!!!) 

.

4)      40-80 perc: Kezdődik megint a műsor, átváltunk a tömési fázisba. Ennek az a lényege, hogy telinyomjuk Babucit kajával és várjuk a hatást. Mint egy szemétőrlő, el is tűnik benne mindenféle  cucc és időlegesen nyugton marad. Közben Anyuci és Apuci is magához vett egy kis védőitalt, hogy a foszlányokra tépett idegeket valahogy egyben tartsa.

5)      80-120 perc: Babuci kirándulása a gép fedélzetén, utasokkal való puncsolás, budiajtón való kopogás és parfümlopási kísérlet (elemelt egy Boss pacsulit arról a tologatható mifrancról és már iszkolt is el vele). Persze a pilótafülkébe is be akart slisszolni. Apuci megkérdezte hogy lehet-e, erre azt mondták hogy mindenképp lehetséges, amennyiben vállalható utána egy pár hónapos elzárás. Az effajta kéjutazás persze Apucit illetné :D. Babuci várt leszállásig.

(Röpzi szétszedése folyamatban...)

.

6)      120-150 perc: Készülődés leszállásra, Babuci megint eljátsza a T-1000es formációt, Apuci pedig felveti az ötletet Anyucinak, hogy Babucit visszafelé elküldeti egy FedEx-es csomagban egy kis tejjel megfejelve, mert vagy 12 órát csak kibír egy dobozban. Nem ment át az ötlet, viszont a vége felé Babuci már kimerült, mivel jócskán benne jártunk az alvásidejében.

(London by night)

.

Végre leszálltunk, Tata már várt minket virággal (az persze Anyucinak volt), irány a vonat meg a City. Babucinak rettentően tetszett maga a vonatállomás is, le-föl mászkált a padokon és “olvasgatta” az otthagyott napilapokat. Magát a vonatozást is nagyon élvezte, először Anyuci virágcsokrát gyötörte, majd a változatosság kedvéért megint az utasokkal spanolt. A metrón már elaludt és vagy este 11 óra volt amikor a szállásra értünk. A szoba jó volt, plusz már Babucinak is oda volt készítve egy kiságy. Gyorsan lecsutakoltuk, majd a világítás között fellelhető lila hangulatfény (Apuci szerint dugófény :D) segedelmével elszundikált hamar. Mi is követtük a példáját.

Folyt. köv. legközelebb...

Azaz egyből akkor egy szolgálati közleménnyel indítanék, ami a cím utolsó harmadára referál: Babuci másfél éves lett!!! Ennek örömére+letudva a gyereknapot (:O) kapott egy könyvecskét, amiből egy barifej lóg ki. Kicsit olyan mintha a francia forradalom alatt lekapták volna a búráját, de az orrát megnyomva aztán elkezd dumálni arról hogy elhagyta a muterját. Végiglátogatja egy farm/udvar 5 méteres körzetét, meginterjúvol még egy rakás háziállatot, végül rálel anyura a következő sarkon. Ennyi a sztori...

.

Most pedig bréking jön! Eme jeles alkalomból Anyucival felszámoltuk a majd egy évvel ezelőtt installált majomketrecet, így megnyitottuk a határokat Babuci előtt (copyright by Anyuci), aki lakásuniós új tagként immáron csatlakozhatott az eddig elkerített területekhez. TV, erősítő, lemezgyűjtemény, stb, ilyesmi hallatlan kincsek tárultak fel, és a kínálkozó lehetőséget Babuci nem restellett kihasználni. A képernyő teli praclinyommal, szétdobált Blu-rayek (inkább nyírjatok ki mint ez!!!) és játékok rokokó mixtúrája jellemezte hamarosan a szobát, amin egy-két polcos gyerekzár plusz erélyes sokszori rászólás tudott enyhíteni. Kicsit...

Ja, bréking 2 is van!!! Leoperáltuk a babaágyról a rácsot, szóval őkelme most már anélkül alszik! A szoktatási időszak mindössze pár nap volt, először egy délutáni szunya alkalmával. Babuci kikelt az ágyból, körbe-körbe cirkált a szobában, kopogtatott az ajtón, végül egy kis rinyával karöltve elaludt a padlón. Kicsit fostunk hogy felfázik (nem volt még ilyen dögmeleg), így megpróbáltuk felkaparni és gyorsan ágyba tenni. Erre kipattant a szeme, visítás, a délutáni program így már meg volt oldva :D. De innentől kezdve már minden zsír volt, lekopogom, még egyszer sem pottyant ki a fészkéből.

(A kis csövi...)

(Ez meg csak mókázás)

.

Bölihírek. A beilleszkedés immáron completed, kisfiunk jön-megy a műintézménybe/ből (nem egymaga, persze még vinni meg hozni kell), néha már le se sz*r minket ha elmegyünk, konstansan lemamázza a bölicsajokat. Van ott mindenféle program, ragasztgatás, bábozás, Ps3-ozás, sőt Húsvétra még egy nyuszit is megreszkírozott a menedzsment. Vesztére szegénynek, mert a kölkök persze elkezdték veszettül gyurmázni nagy örömükben, kisfiam pedig egész nap ott dekkolt a kalickája mellett és barátilag zaklatta. Szegény nyunyó szerintem azóta már tuti megmurdelt.

Na ennyi minden újdonság mellett már el is fog sikkandi az az esemény, hogy családegyesítést hajtottunk végre Prágában. A cirka 600km-es távot öt óra aladt letudtuk, Babuci jól bírta, menet közben aludt, snackkolbászt darált és az anyai nagymamival puncsolt. A brancs egyik fele norvég, a másik fele meg mi voltunk (triumvirátusunk mellett még anyós+após+nagynéni alakulat). A jeles alkalom anyós tesójának a férjének a 60. szülinapja volt, valami puccos kajáldában. Fájn dájningos borvacsi volt az asztalon, azaz kevés kaját/piát kapsz sok pénzért cserébe, meg mindenféle sci-fi sztorikat arról hogy pölö ebben a palacsintában olyan gyümiből van a töltelék, amiből az egész világon csak húsz dekát lehet szedni egy nagyon magas eszkimó sziklaszirtről meg blabla. Mivel a buli este 7kor kezdődött, Babucit egyúttal kísérletnek vetettük alá azzal a céllal, hogy meddig bír fennmaradni. Jelentem egész jól sikerült a mutatvány, kábé 22:30-ig pörgött az úrfi, aztán elaludt a UK-s (angol) nagypapi kezében. Az este alatt nagyban segítette a hangulatot Babuci norvég ajándéka, ami egy dob volt. Akkora elánnal püfölte végig a cuccost hogy néha elnyomta még az odarendelt cigányband bazseváját is.

(Aznaposan...)

(...és másnaposan)

.

Másnap összekapartuk magunkat egy kicsit pityókásan, indult a városnézés, Babuci meg menet közben pótolta a előző este kiesett alvásidőt. Mák! Ja a szállás. Egész fájintos volt (a klotyódeszka pölö két számmal kisebb volt mint a porcelán, a résen át akár még csont nélkül is lehetett volna huggyantani :D), egyedül két komolyabb incidens történt. Az egyik rögtön másnap reggel. Annak dacára hogy nem panelházban voltunk, valami renoválásnak köszönhetően reggel 8-tól 4-ig fúrtak. Szombaton dikk!!! Még jó hogy az időszak nagyobb részét a városban való kolbászolással töltöttük. A másik agylövés meg rögtön aznap este jött. A földszinten éppen akkor tartották egy amerikai frencsájz alapján alapított kislányokat hiányos öltözetben mutogató csöcsbár sportbár grand openingjét (itt meg ugye szintén sok pénzért kapsz sz*r kaját, csakhogy tudd kamillázni a bulákat). Odagurult a bejárat elé egy platós teherautó, fiatalok himbálóztak rajta és tüc-tüc zenére vonaglottak. A belső gangon meg felfújtak valami ugrálóvárat és abban mulattak a részeg zombik. Szerencsére csak pár óra volt az egész és eltakarodott mindenki. Mi meg végre tudtunk szunyálni.

Az uccsó nap szintén mászkáltunk a városban, ünnepeltük Anyuci szülinapját is!!! <3! Apuci átvedlett rakodómunkássá és felvonszolta a hortyogó Babucit kocsistul a Várba/HagridbaHrádzsinba, ahol benéztünk egy vérbeli cseh misére. Sokat nem értettünk belőle de a templom szép volt. Lefelé gurulva végül megrohamoztuk a fesön sztrítet Anyuci ajándékáért. Nézzétek csak hogy örül neki :D.

 (Most melyik zöldike az enyém?)

 .

A következő hétvége már Húsvét volt. Apuci anyukája/Anyuci anyósa vállalta a rendezvényszervezést. Persze Anyuci is legyártotta a szokásosan pöpec narancsos sonkát meg pars ütit, Babucit meg úgy kiöltöztettük mint Szaros Pistát Jézus nevenapján. Persze hogy ő lett a társaság közepe, egyből a desszerttel indított és sütivel tolta bucira magát, közben kergette a család kutyusát és rámolta a nagymami cuccait. Senki sem maradt éhes, a Húsvét további részét pedig jótékony punnyadássalt öltöttük.

De a kalandoknak itt még nincs vége, elcsavartunk Londonba és Babuci életében először felszállt egy repülőre…

Ismételten itt vagyunk, sosem fogunk eltűnni az éterből, esetleg csak hosszabb időszakokra szünetelünk. Készül a Prága+Húsvét kombó beszámolója, addig pedig megint mutatunk valamit Babuciból. Ez a kép most hátulról készült az elmélyült homokozás alatt, és a világ legcukibb kőművesdekoltázsát mutatja be. Priceless.

(Már csak egy tetkó hiányzik :D)

Babuci vagyok, cuki vagyok, és éppen a nagypapitól kapott csuklyás törcsivel játszok D`artagna-t. 

(Apucinak meg valamiért inkább egy sztárvárszos java ugrik be :))

Régen jelentkeztünk már aktuális történésekkel, ezért a Miska téma kitárgyalása előtt úgy érzem hogy illik néminemű összefoglalót nyújtani Babuci legutóbbi időszakáról. Elsősorban persze a böliről.

(Életkép otthon, Babuci épp a budoárját rendezgeti)

.

A dedóba történő beilleszkedés kérem szépen, roppant jól halad. Sírás, ajtórángatás nagyjából két hétig volt, manapság a levetkőztetés után Babuci már angolosan távozik a kulacsával a hóna alatt a játékokkal tömött szobába, Apuci meg Anyuci oszt mehet pénzt keresni. Az óvónők elmondása (Apuci szerint bölicsajok) alapján Babuci egyénisége szépen fejlődik (azt mi is tapasztaljuk otthon, a fő irány a despota jelenleg), szépen eszik (az első napokban le is nyúlta valakinek a paleolit kajáját. Hús meg zőccség. Wtf? Minek fogyóztatni egy ekkora gyereket), alszik mint a parancsolat. A földön is, akár a seregben! Volt vonatkozó incidens is, ez utóbbi alkalmak egyikekor az egyik nagyobb rajkó megharapdálta Babuci kezét mint egy szubtrópusi piranha. Tesója született vagy mi és most féltékeny. Apuci persze egyből be akart rongyolni szétszedni a kölköt, de Anyuci leintette, ez természetes, de figyeljenek mindenképp a bölicsajok.

Babuci mindezek mellett értékes dolgokat is tanult a többiektől. Az első ilyen a fikázás. Kisfiam mostanában elmélyült búvárkutatást folytat orrjárataiban és felfedézését mindenképp szeretné megosztani velünk. Ez általában úgy történik hogy előre mutatott ujjal rohan felénk, képén vigyor, pracliján ott a kibányászott csiga és ha nem vigyázunk akkor betömködi azt az ember szájába. Gourmet kaja. 

A másik feature a sónyalás. Babuci kitüntetett figyelmet fordít a természet adta fűszerek tanulmányozására. Otthon nemes egyszerűséggel a sószórót ízlelgeti nagy elánnal, lassan kvázi egybenő a fejével, a dedóban pedig az ott rendszeresített sószobában szokott rácuppanni a sótéglákra. Ez utóbbi szeánszra már követőt is talált, az egyik hasonlókorú kislányt szokta mintegy randiként meghívni egy kis nyalásra. Ja, még mindig a sóról beszélünk... :)

.

Persze örül nekünk amikor megyünk érte, ilyenkor mindig kap egy kis ajándékot, ez általában túró rudi. Oszt lehet hogy annak örül inkább...Egy szó mint száz, fejlődik a gyerkőc, össz-vissz a böli szép és jó.

.

Szóval Miska...

Mióta bemutattuk Miskát eme blog hasábjain majd egy éve, rengeteg levelet kapok az olvasóktól kérdezvén aktuális hogylétéről. 

...

Csak vicc, egy fia sort se kapartok nekem :D, ettől függetlenül már írni akartam róla, mert Miska egy hosszabb távollét után (gy.k. nem találtuk sehol) nemrég megmutatkozott és per pill így néz ki.

 (Rest In Pieces...)

.

Jól látjátok, a látvány lehangoló, egyébként immáron önmagával alkot triumvirátust (a fotózáskor nem találtam a harmadik darabját) és eléggé megviselten néz ki. Elemet sem kapott már a valagába, ennek megfelelően a repedtfazék kiccsaj sem kornyikál már onnan, avagy enjoy the silence! Egyébként itt szeretném megragadni az alkalmat és felvilágosítani a kezdő/leendő szülőket arról, hogy szépen tegyen le arról az ábrándról, hogy majd a játékokat megőrzi a tesóka/vöröskereszt/múzeumok számára. Ez egy lehetetlen küldetés még Tom Cruise számára is, a csemeték elemi erővel amortizálják le a fogyasztói társadalom babajátékos szegmensét, biztosítva az állandó keresletet. Egyedüli megoldás a vitrinben tartás vagy a bazalt alapanyag lehetne, de mindkettő ötlet asszem eléggé elrugaszkodott elképzelés. Szóval Babuci tép/mar/bont/pakol/tereprendez a játékok között. Hm... Mindazonáltal Miska balesete nem hagyott nyugodni, és amolyan zsebkalambóvá átváltozva elmés konspirációkat dolgoztam ki.

1) A hivatalos verzió: A sztenderd hatósági tényállás szerint Babuci volt az elkövető, egyszerűen fogta és megtépte Miskát. A boncolási jegyzőkönyv szerint a második volt a végleges tépés, ráadásul a kóros elemhiány már eleve hozzájárult a gyenge állapothoz. Babuci ügyvéddé kinevezett plüssbariján (avagy Dr. Báránydi) keresztül tájékoztatott minket, hogy a kérdéses időpontban otthon se volt, külföldi üzletemberekkel folytatott tárgyalást és szerinte csak csőbe akarják húzni bizonyos érdekkörök akik a játékait/kajáját/szüleit akarják megkaparintani. Bizony-bizony, sok rejtélyes és tisztázatlan körülmény nyitott, pl. nincsenek kamerás felvételek vagy tanúvallomások. 

2) A titkosszolgálati szál: Avagy Miska biztos kém volt és a többi játékot figyelte meg működés közben. Már eleve gyanús körülmények között került be Babuci cuccai közé, mert "csak úgy hozták ajándékba". Pfff, hiszi a piszi. A művelet persze rosszul sült el, Miska lebukott és egy szintén beépített F*price játék (lehet hogy a sütisbödön) eltette láb alól. A konkrét módszer nem ismert de hát ki tudja hogyan dolgoznak ezek valójában.  

3) Élien invázió: Persze hogy az idegenek voltak akik amolyan startrekesen felsugarazták Miskát az űrhajójukra mert nem értették hogy hogyan énekelhet valaki a fenekén keresztül. A kis marslakók persze összevesztek azon hogy ki vizsgálja meg és a bunyó közben szétmarcangolták szegény Miskát. Annyira begyulladtak ezen hogy a maradékot visszateleportálták és gyorsan elhúztak a sunyiba, így megmenekült a Föld!

4) Szabadkőműves elemlobbi: Miska megunta hogy a skót Apuci nem akarja ellátni energiával, így a kinyúvadás veszélyétől tartva alternatív forrásokat kezdett el keresni. A viszontagságos kalandok során rálelt egy újféle kozmikus energiaforrásra, ami örökre megoldhatta volna csillapíthatatlan szomját. Ezt persze megneszelték a monpóliumon lévő elemgyárak, és féltve a pozíciójukat, bérgyilkost szabadítottak Miskára. A végeredményt persze már ismerjük...

5) Rezsidémon: Amíg Apuci, Anyuci és Babuci távol volt otthonról, Miska körbebóklászott a lakásban. A túra közben lebuktatta a rezsidémont, aki éppen a radiátort tekergette és a klotyót húzogatta le a magasabb számlára bazírozva. Gigászi csata bontakozott ki, Miska már éppen nyerésre állt amikor egy sárgacsekkes halálsugár háromfelé vágta őt. A démon aztán még vihogva kapcsolgatta le-föl az összes villanyt, megnézte a klasszikus Star Wars trilógiát, majd tovaröppent.

Egyenlőre ilyen verziók jutottak az eszembe...

Apuci agya most pihen egy kicsit, aztán legközelebb elmesél egy prágai kirándulást és a Húsvétot.