My daddy is a geek

Három a magyar igazság! Isten éltesse Babucit harmadik szülinapja alkalmából! Rendes jedi lévén nagyon szereti a sok like-ot, kérünk is jócskán belőle! 

Eme fenti logó kiválasztását a Forma 1-es közvetítések ihlették, mivel a műsor alatt a mindenféle sz*r mellett lehet pölö nyomtatót is nyerni. Ez önmagában persze nem annyira érdekes, viszont a bemondó fószer olyan enervált hangon böfögi be a szlogent, hogy az már sírvaröhögős. :D...

Persze ebből a szlogenből itt a lényeg a bro, azaz Tesó lesz! Tesó már a negyedik hónapját tapossa, szóval már vén rókának számít, de azért érdemes kicsit felemlegetni az azóta eltelt időszakot. De először egy sztárfotó:

 (Ask my hand - A kaja mindig kéznél van)

.

Július elején vagyunk, lenne még vagy hátra három hét, de Tesó már nem akar hasra applikált csőből kajálni meg töksötétben úszkálni, egy kis magzatvíz segítségével jelzett egyet hajnalban. Fájás nix, nyugodtan összecuccoltunk, Babucit lepasszoltuk, délelőtt 11kor megérkeztünk a kórházba. Na de viszont innentől meg nem akart kijönni őkelme, oxitocin lötyit meg mindent bevetve vártunk még 12 órát. A szülésznő erre azt mondta, hogy még ellehetünk pár napot, kártyázhatunk/csocsózhatunk/dumálhatunk, de mi lenne ha inkább kikapnánk a kölköt a helyéről. Deal, bemosakodott a bagázs, Apuci is kapott egy műtősruhát (de rohadtul beleizzadtam), go hentelni. Apuci is bemehetett, de persze csak Anyuci fejénél dekolhatott. Anyway, így is láttam pár fincsi részletet a dokinő szemüvegén keresztül tükrözve, de a lényeg nem az volt, hanem Tesó világra jövetele. Kicsit mondjuk olyan volt mint az Alien kajálós jelenete... :(. De Apucit nem kellett felmosni, hamarosan kezébe foghatta az üvöltő kis csomagot. Vörös volt a feje, ráncos, visított. De a miénk volt :). Szépen gyorsan aztán kiganézták, cuki ruhát kapott, Anyucit is rövidesen elvitték a pihegőbe.

Másnap jött a rokoncúnami, de a legérdekesebb persze Babuci volt. Eleve úgy lépett ki a liftből, mint akit a kivégzésére visznek, annyira meg volt illetődve. Belenézett a Tesót rejtő műanyag tologatós cuccba, vágott egy arcot, ránk nézett:

Anyuci: Hazavigyük őt?

Babuci: Nem!

Szóval nem kellett rögtön a konkurencia, de azért finoman rábökött Anyuci ereszkedő pocakjára és megkérdezte, hogy van-e még bent több baba :)?

Három éjszaka után már haza is csavarhattunk, elindult otthon Tesó társadalmi integrációja. Kicsit felemás mákunk volt az éjszakázást illetően, mert egy kis besárgulásnak köszönhetően egy felkeléssel indult a dolog. Azóta a kínai style lement, az egy ébredés maradt. Örültünk neki, mint majom a farkának.

 (Na EZ az igazi élet...)

.

Tesó egyébként marha muris figura, az elején olyan hangot adott ki, mint egy olajozatlan zsanérú nyikorgó ajtó. Aztán ebben már felfejlődött és inkább egy rikoltozó paradicsommadárra hasonlít. Rikoltozás=vegyémá'felszolga/ettessélszolga/játszálvelemszolga/csakúgymer'szolgavagy. Megy már aztán Babucival is a bandázás, aki persze marhára imádja őt, de néha a túláradó szeretet eredményez egy-egy nyomorgatást vagy megpüfölést. Már előre látjuk micsoda epic nyúzás lesz itt. 

 (Peace&Love&Politics)

.

Az esti protokoll (mi meg Anyucival a protokolldroidok vagyunk :D) a nap "fénypontja". Tesó jelez (gyk: üvölt mint állat) hogy már off-olna, szaladunk vetkőztetni, engedjük teli a kádat (nem eret vágni!). Na ilyenkor akárhol van Babuci, akkor előkerül és véletlenül mindig ott akad tennivalója, hossza az összes játékát, csörög, zajong, falat bont. Pancsolás közben minden zsír, utána viszont Tesó már turbófokozatba kapcsol, előrántja az "egy éve nem ettem semmit" kártyát. Ilyenkor már valóságos berzerker, rákvörös fejjel követeli a kaját, utána még percekig sértődötten hüppög és szórja rád a villámokat a szeméből. Babucit ilyenkorra már kitessékeljük a szobából és végre ő következik.

Egyébként Babuci fölös energiáit megpróbáltuk hasznosítani. Nem mókuskerékbe raktuk áramot fejleszteni, hanem beírattuk az óvodába. Na meg közben kitört nála a Star Wars őrület. De ezekről majd legközelebb... 

Hehe, na mennyire geek címet találtam ki, jó nagy excel majom vagyon én is :). Szóval Drágáim, eljött a pillanat, jókora masszív visszaemlékezést fogtok itt most látni, elkezdem írni meg írni, oszt' majd vége lesz valahol, lehet hogy két részletben. Nem kronológiailag fogok haladni, hanem a témák fontossági sorrendjében. Első így a legforrób topik. Ilyen "hashtag"-es francokat is beleírok, mert úgy menő manapság.

#Tesó: Azaz, igen, talált, süllyedt (jájj most Dévényi Tibi bácsi jutott eszembe a torpedójával...), bő egy hónap múlva érkezik a folytatás, az újabb megmérettetés, a next level. Tesó per pillanat tehát Anyuci pocakjában lakik még, és Babuci örökségéhez hűen focizik a belső berendezéssel, plusz erőteljesen pucsít kifelé, szóval amikor megsimogatjuk a pocakot, akkor a fenekét paskolgatjuk, nice :). Srác lesz szintén a lelkem, így Apuci megállapította, hogy az eddigi plenáris otthoni kétharmad immáron még nagyobb elsöprő 75%-ra bővül, előbb-utóbb állandó Ps3/Blu-ray szeánsszá avanzsálva az estéket :). Még nem alkotmányoztunk, de azért rövid tanakodás után Babucival megszavaztunk Anyucinak egy aranyrészvényt. Babuci egyébként rettentő komolyan veszi a bratyós szerepet, bő lére eresztett mondandója szerint ő mindent meg fog csinálni és mindent meg fog neki tanítani. Viszont három dolgot nem ad majd neki, idézem: a kabatját, a cipőjét és a sört! Amikor rákérdeztünk az utolsóra, azt mondta: mert az csíp! :D, íme egy szakértő...

Közbe persze már ápdét is érkezett, Tesó meggondolta magát és idő előtt úgy döntött, hogy most már megnézi a világot és Anyucit is kívülről, így előbújt! A következő bejegyzésben jó alaposan körbejárjuk már őt is.

.

#Költözés/felújítás: itthagytuk a metropoliszt, karácsony előtt lecuccoltunk vidékre. Stílusosan zuhogott az eső, plusz volt még egy defekt is menet közben. Cool. A legutolsó dobozt pár hete pakoltuk ki :), miután elkészültünk a felújítással. A művelet alatt egyébként három fontos dolgot tanultam meg: 1) A kivitelezési időt és a költségeket szorozd meg 1,3-1,5-tel, 2) A sziló mindenre megoldást nyújt :), 3) ne szagolgasd a szakikat és a távozásuk után fertőtleníts lehetőleg napalmmal. Ja és az se baj, ha menet közben úgy érezzük magunkat mint Tom Hanks a Pénznyelőben. 

#Danny boy: Ezt a nevet ebben a formában Apuci ragasztotta rá Babuci első oszlopos haverjára a bölcsiből. Lassan már jó egy éve tarta a rajság, a közös tevékenységek között szerepel a játszózás, testületi flamózás, veszekedés a lábbal hajtható műanyag motorért (pedig mindkettőjüknek van!), beszólogatás a csajoknak, meg egyéb gengszter dolgok. A költözéssel sajna Danny boy messzebb került, de alkalomadtán azért átugrik egy jó kis bandázásra. 

 .

#Nyaralás: Na az nem volt sok, egyrészt mert költöztünk, másrészt mert Apuci három év után váltott. Na nem alsógatyát, hanem melót. Ennek megfelelően a próbaidő alatt nem eresztettek el hosszabb időre, de így is leporoltunk a Balcsira eltölteni egy hétvégét. Itt többek között Babuci megtanult koccintani, amit azóta tökélyre fejlesztve már a levestésztával is tud proszitot nyomatni. Egyébként a két nap elég jól sikerült, csak marhára kevés volt, a következő hét szerdán már megint úgy néztünk ki Anyucival mint egy felmosórongy.

.

#Strandolás: A dögmeleg miatt vízpart azért kellett, így párszor még a nyáron lecsavartunk egy strandfürdőre, Gyömrő city-be. Marha jó hely egyébként, csak vasárnap ne menjen oda az ember gyereke, mert élve felfalja a tömeg. És a tömeg mint olyan, magas színvonalú kultúrát mutatva nyugodtan bagózik a játszótér mellett, kocsis módjára trágákodik, könyékig turkál morgolódva a magával hozott hűtőtáskában (amiben szó szerint MINDEN van, aztán ezek után meg nem érted hogy mit keres a büfénél), az ultrakiller zokni-szandál kombó mutogatásáról már nem is beszélve. Pár óra egy ilyen szituban és könyörögsz egy elektrosokkért...

.

#Szülinap: Novemberben el is jött szépen a nap, Babuci immáron 2 éves lett. Ezért az eredményért egy frankó  narancssárga canga járt neki, amit a mai napig vígan használ, ráadásul még csak egyszer zakózott el vele. Buli tekintetében most már sűrítettünk, két nap helyett inkább délelőtt-délután intéztük el a babazsúrt, először ismerősökkel, majd a családdal. Babuci kapott tortát is, ami az aktuális Turbócsiga őrületben fogant. Tartott vagy két percet az egész, mert azután Babuci úgy lekapta a fejét, mint valami megbokrosodott Robespierre. 

Na most egyenlőre ennyi  jutott eszembe, legközelebb jövünk a folytatással és Tesó debütálásával.

Van aki egy jó bögre friss kávéval, van aki finom puszikkal ébred. Mi meg.... így. A total meltdown 0:18-nál látható :).

Azt mondani sem kell, hogy Apuci még mindig non-stop képregénylázban ég. És ehhez a jó szokáshoz most már Babuci is elkezdett felzárkózni! Már most nagyon várjuk a jövő évben debütáló "Batman vs. Superman"-t a mozikban, így ehhez a koncepcióhoz igazítottuk Babuci outfit-jét is. Csuka vs fuszekli.

Itt vagyunk megint kérem szépen, hosszú-hosszú hallgatás után megint érkeznek Babuci legfrissebb kalandjai!

Természetesen az elveszített fonalat egy alapos visszatekintővel akartam indítani, ahol persze - BRÉKING!!! - Tesóval is szerettem volna foglalkozni. Ez majd legközelebbre marad (nem fél év múlva, megígérem, kiscserkész Ps3-as becsületszavamra), mert az élet felülírta ezen terveimet és egy véres-tunkolós-horror kalandot nyújtott át nekünk múlt pénteken. Stílusosan 13-án...

Amikor persze Apuci hagyományosan azt tervezte, hogy megnéz majd egy részt kedvenc hentessorozatából, a Péntek 13-ból. Anyuci nem kívánt csatlakozni ehhez a nemes akcióhoz.

(Cukika...))

.

Lassan fektetésre járt az idő, Babuci már kómásan téblábolt le-föl, így elhatározta hogy magához veszi halacskás párnáját. Fel is ment a szobájába szépen, aztán elkezdte lehozni a cihát. A lépcsőfordulóban történt a gikszer, ahol rátaposott a textilre, megcsúszott, majd egészen a lépcső aljáig gurult le. Rohantunk hozzá,  mint a mérgezett egér, Babuci pedig erőteljes ordítással jelezte, hogy ez biza nem esett jól. Na itt jött a véres jelenet, ugyanis az egyik lépcső profilváltója (át is alakítjuk nyomban az egész hóbelebancot) a zakó közben felhasította a szeme felett a bőrt/husit, így egy másfél centis résben egészen csontig lehetett látni... Képet azért nem mellékelek, nem is készült.

Ijedtség, kapkodás, Apuci leblokkolása (vágjátok: egy horror rajongó nem bírja a vért), stb. Anyucival jobban bőgtünk, mint Babuci vagy mint VV Laci a párbaj után. Ezt egyébként a fiatalúr meglepetéssel fogadta, sőt, az ijedtség elmúltával ő már kilátásba helyezte a szobában történő motorozást és nem kért semmiféle orvosi ellátásból. No, most (az egyszer) nem ő döntött, rányaltunk egy tapaszt a homlokára, oszt irány a helyi SZTK. Ott rögtön előcsoszogott egy günterpapucsos (az a régi vastag és barna NDK-s szandál zoknira húzva) doki, aki a full felszerelt (!!!) rendelőben ücsörögve közölte, hogy nem tud mit csinálni, go ügyelet Pestre (ja, menet közben elköltöztünk, de arról majd legközelebb)! Kérdezzük: 'mér? Válasz: mer' ilyenkor az ügyelet csinálhat bármit...Pfffff...Mivel Babuci viszonylag jó bőrben volt, nem pánikoltuk szét magunkat, irány az éjszakai túra. 

(Várunk az ügyeleten...)

.

Megérkeztük a helyszínre, ahol legalább 40-en voltak (szülőstül), a kórtörténeteket meg nem is említem, jövő Karácsonyig sem veszek elő horrort. Babuci persze itt már poénos kedvében volt, éppen fűzött egy kiccsajt, aki meg szintén egy lépcsőn vágta szét a fejét, ugyanott! Persze egyből lehervadt a jó kedve, amikor rákerült a sor, nyüszített, vonaglott, sivított a sebkezelésnél, viszont cserébe kapott egy versenyautót a dokitól. Varrni nem kellett, viszont volt még egy X-ray hátra (nem X-menes bandatag), ahol megint kijátszotta a disznóvágás kártyát, Apucinak kellett lefognia, látszott is felvételen mindkét kezem :). Ezután már készen voltunk, búcsú a kiccsajtól, Babuci pedig a rendelőből kifele jövet két szóval nyugtázta az egész eseményt:

- Jó volt!

Fél éjfélre már otthon is voltunk, Babuci kitörő lelkesedéssel fogadta a fürdés mellőzését és naná hogy még Bogyó&Babócát akart lesni, de ezen irányú törekvését Anyucival sikeresen letörtük. Pizsi, ágy, negyed 1re elszunnyadt a kis balesetes. 

Mára itt a vége, legközelebb pedig a beígért giga összefoglalóval érkezünk.

Na oké, jól van hogy vidékre költöztünk, de azért nem kötelező átvenni mindenféle szokást :).

(Szerencsére még nem járt az utcán a fiatalúr)

Miként is induljon a mostani hét? Hát persze hogy Babuci második szülinapjával!!! Sok-sok Boldogságot Kívánunk Kisfiamnak és legyen nagy öröme a zsír új bringában (meg a többi kapott szajréban)! Persze jó sok like-ot kérünk a mai napra :)

Apuci&Anyuci

Most már aztán végére járunk a már több mint három hónapos angol kalandnak, ez lesz a harmadik és egyben utolsó bejegyzés az utazásról. Mert minden jó dolognak három része van, lásd a klasszikus SW trilógiát.

Szóval vasárnapra járt már az idő, ez ugye ott már a hét elejét jelenti (ezt most nem tudom miféle indíttatásból írtam le, max csak okoskodásra jó :)). Babuci természetesen már javában ugrándozott az ágyikóban, mi is már egy fokkal jobban éreztük magunkat, ráadásul sütött a nap! Bearanyozott életkedvünkkel karöltve lezúdultunk a kajáldába, Babuci pulpitust rángat, rántottát darál, rendet bont. A flamó után Tata is jelentkezett, hogy a londoni kommunista szombat után most már ő is szabad, talizzunk a Tower-nél. Oks...

Úgy tűnik, hogy vasárnap délelőtt egy világvárosban a metró is alszik, ugyanis nem minden szakaszon járt. Ennek okán aztán buszozásra "kényszerültünk", ami viszont fergeteges mókába csapott át és Babucinak is totál bejött. Élményvideó itt:

.

Leszállás után annyira elfáradt a lelkem, hogy rögtön bealudt amíg elsétáltunk London legnagyobb ex-dutyiáig. Ez kábé 40 perc volt, a helyszínen persze már zsibongtak a turisták, erre persze felkelt a Moniseur. Tolt egy banánt és elkezdett randalírozni. A nap legnagyobb poénja ezután érkezett. Arrafelé mászkált egy csapat japán/kínai/koreai/stb. kiccsaj és annyira megtetszett nekik Babuci, hogy elkezdték fotózni mint valami látványosságot :). Ő meg feszített mint egy magazinfiúcska.

(Nem kell Tower Bridge, inkább rohangásznék!)

.

Közben Apuci meg egy ezüstláncot talált egy fa tövében. Legalább valamennyi visszajött a kirándulásból... Tata közben végre beesett, és valljuk be, már flamósak is voltunk. Fogtuk magunkat és visszamentünk egyenesen oda, ahol előző nap voltunk. Babuci megkapta a kommersz kaját, Anyuci&Apuci&Tata pedig vidáman cider-rel öblített. Után jött megint a neheze, az alvás. Ez most meglepően jobban történt (vagy már nem annyira emlékszem rá :D), így Babuci elszunyált vagy másfél órát. Ezt persze merészen kihasználtunk és a The Big Shopping Part2-vel múlattuk az időt. Apuci megint szörnyülködött egy nagyot a megszentségtelenített bezárt lemezbolton és persze megint nem jutott eszébe pár száz méterrel arrébb megkeresni.

(Aznap még belefért egy önfeledt homokozás a Diana emlékparkban is)

.

A nap végén ismét növeltük az egy napra jutó elfogyasztott cider mennyiségét (én mondom, ami itthon kapható az valami hitvány pancs az ottanihoz képest), csomagoltunk, nyugovóra tértünk.

Másnap jött a következő challenge, hazaút Babucival. Anyucinak maradnia kellett melózni (plusz a kolléganőkkel tivornyázni az esti Londonban :)), és biza nehéz volt az elválás, de lehet hogy valahol nem bánta annyira hogy nem jött haza velünk. Babucin egyébként a kimerültség biztató jelei mutatkoztak, takarójával együtt párszor lefeküdt a váró padlójára is, kézben persze nem akart lenyugodni. Kb. 20 perc késéssel beszálltunk, Apuci jó előre bocsánatot kért mindenkitől  a leendő műsorért. Aztán képzeljétek el, csoda történt! Bekajált egy tekintélyes mennyiségű Pringles-t, ezt követően pedig elaludt!!! Másfél órát, oh yeah Baby!. Ez a művelet egyébként Apuci kezében történt egy lehetetlen pozícióban. Így azon kívül hogy teljesen elgémberedett a karom, még huggyantani se lehetett menet közben. Sőt, egészen hazáig, mert ki vigyázott volna addig gyerekre?

.

Szerencsésen megérkeztünk Pestre, ahol éppen valami brutál dögmeleg tombolt. Jól jött a zsír új gurulós bőrönd, mert a csomag mellett Babucit is tolni kellett a taligájában (amit ő úgy nevez, hogy babacsiga). Néha így is majdnem legurult a lejtőn :). Beszálltunk az autóba (ott parkoltunk le pár napra a reptér közelében) és hazagurultunk. Ezután jött négy nap kanbuli, ami persze inkább estére korlátozódott, mivel Apuci melózott, Babuci meg bölizett (és visszaszoktatták őt az emberi táplálékra). De már nagyon vártuk Anyucit, jött is pár nap múlva, megpusziltuk őt és ezzel lezárult a londoni kaland...

A következő bejegyzésben összefoglaló jön a nyárról és bemutatom nektek a démonkutyát. Hú, de izgi! :)

Eljött hát a régóta nem várt pillanat, (részben) meg kellett szabadulni Babuci díszes hajkoronájától. A művelet előtt még otthon jól megmostuk a sörényt, ami beszárítás előtt így festett. Tisztára mint egy Tears for Fears lemezborító :).