Azaz egyből akkor egy szolgálati közleménnyel indítanék, ami a cím utolsó harmadára referál: Babuci másfél éves lett!!! Ennek örömére+letudva a gyereknapot (:O) kapott egy könyvecskét, amiből egy barifej lóg ki. Kicsit olyan mintha a francia forradalom alatt lekapták volna a búráját, de az orrát megnyomva aztán elkezd dumálni arról hogy elhagyta a muterját. Végiglátogatja egy farm/udvar 5 méteres körzetét, meginterjúvol még egy rakás háziállatot, végül rálel anyura a következő sarkon. Ennyi a sztori...
.
Most pedig bréking jön! Eme jeles alkalomból Anyucival felszámoltuk a majd egy évvel ezelőtt installált majomketrecet, így megnyitottuk a határokat Babuci előtt (copyright by Anyuci), aki lakásuniós új tagként immáron csatlakozhatott az eddig elkerített területekhez. TV, erősítő, lemezgyűjtemény, stb, ilyesmi hallatlan kincsek tárultak fel, és a kínálkozó lehetőséget Babuci nem restellett kihasználni. A képernyő teli praclinyommal, szétdobált Blu-rayek (inkább nyírjatok ki mint ez!!!) és játékok rokokó mixtúrája jellemezte hamarosan a szobát, amin egy-két polcos gyerekzár plusz erélyes sokszori rászólás tudott enyhíteni. Kicsit...
Ja, bréking 2 is van!!! Leoperáltuk a babaágyról a rácsot, szóval őkelme most már anélkül alszik! A szoktatási időszak mindössze pár nap volt, először egy délutáni szunya alkalmával. Babuci kikelt az ágyból, körbe-körbe cirkált a szobában, kopogtatott az ajtón, végül egy kis rinyával karöltve elaludt a padlón. Kicsit fostunk hogy felfázik (nem volt még ilyen dögmeleg), így megpróbáltuk felkaparni és gyorsan ágyba tenni. Erre kipattant a szeme, visítás, a délutáni program így már meg volt oldva :D. De innentől kezdve már minden zsír volt, lekopogom, még egyszer sem pottyant ki a fészkéből.
(A kis csövi...)
(Ez meg csak mókázás)
.
Bölihírek. A beilleszkedés immáron completed, kisfiunk jön-megy a műintézménybe/ből (nem egymaga, persze még vinni meg hozni kell), néha már le se sz*r minket ha elmegyünk, konstansan lemamázza a bölicsajokat. Van ott mindenféle program, ragasztgatás, bábozás, Ps3-ozás, sőt Húsvétra még egy nyuszit is megreszkírozott a menedzsment. Vesztére szegénynek, mert a kölkök persze elkezdték veszettül gyurmázni nagy örömükben, kisfiam pedig egész nap ott dekkolt a kalickája mellett és barátilag zaklatta. Szegény nyunyó szerintem azóta már tuti megmurdelt.
Na ennyi minden újdonság mellett már el is fog sikkandi az az esemény, hogy családegyesítést hajtottunk végre Prágában. A cirka 600km-es távot öt óra aladt letudtuk, Babuci jól bírta, menet közben aludt, snackkolbászt darált és az anyai nagymamival puncsolt. A brancs egyik fele norvég, a másik fele meg mi voltunk (triumvirátusunk mellett még anyós+após+nagynéni alakulat). A jeles alkalom anyós tesójának a férjének a 60. szülinapja volt, valami puccos kajáldában. Fájn dájningos borvacsi volt az asztalon, azaz kevés kaját/piát kapsz sok pénzért cserébe, meg mindenféle sci-fi sztorikat arról hogy pölö ebben a palacsintában olyan gyümiből van a töltelék, amiből az egész világon csak húsz dekát lehet szedni egy nagyon magas eszkimó sziklaszirtről meg blabla. Mivel a buli este 7kor kezdődött, Babucit egyúttal kísérletnek vetettük alá azzal a céllal, hogy meddig bír fennmaradni. Jelentem egész jól sikerült a mutatvány, kábé 22:30-ig pörgött az úrfi, aztán elaludt a UK-s (angol) nagypapi kezében. Az este alatt nagyban segítette a hangulatot Babuci norvég ajándéka, ami egy dob volt. Akkora elánnal püfölte végig a cuccost hogy néha elnyomta még az odarendelt cigányband bazseváját is.
(Aznaposan...)
(...és másnaposan)
.
Másnap összekapartuk magunkat egy kicsit pityókásan, indult a városnézés, Babuci meg menet közben pótolta a előző este kiesett alvásidőt. Mák! Ja a szállás. Egész fájintos volt (a klotyódeszka pölö két számmal kisebb volt mint a porcelán, a résen át akár még csont nélkül is lehetett volna huggyantani :D), egyedül két komolyabb incidens történt. Az egyik rögtön másnap reggel. Annak dacára hogy nem panelházban voltunk, valami renoválásnak köszönhetően reggel 8-tól 4-ig fúrtak. Szombaton dikk!!! Még jó hogy az időszak nagyobb részét a városban való kolbászolással töltöttük. A másik agylövés meg rögtön aznap este jött. A földszinten éppen akkor tartották egy amerikai frencsájz alapján alapított kislányokat hiányos öltözetben mutogató csöcsbár sportbár grand openingjét (itt meg ugye szintén sok pénzért kapsz sz*r kaját, csakhogy tudd kamillázni a bulákat). Odagurult a bejárat elé egy platós teherautó, fiatalok himbálóztak rajta és tüc-tüc zenére vonaglottak. A belső gangon meg felfújtak valami ugrálóvárat és abban mulattak a részeg zombik. Szerencsére csak pár óra volt az egész és eltakarodott mindenki. Mi meg végre tudtunk szunyálni.
Az uccsó nap szintén mászkáltunk a városban, ünnepeltük Anyuci szülinapját is!!! <3! Apuci átvedlett rakodómunkássá és felvonszolta a hortyogó Babucit kocsistul a Várba/HagridbaHrádzsinba, ahol benéztünk egy vérbeli cseh misére. Sokat nem értettünk belőle de a templom szép volt. Lefelé gurulva végül megrohamoztuk a fesön sztrítet Anyuci ajándékáért. Nézzétek csak hogy örül neki :D.
(Most melyik zöldike az enyém?)
.
A következő hétvége már Húsvét volt. Apuci anyukája/Anyuci anyósa vállalta a rendezvényszervezést. Persze Anyuci is legyártotta a szokásosan pöpec narancsos sonkát meg pars ütit, Babucit meg úgy kiöltöztettük mint Szaros Pistát Jézus nevenapján. Persze hogy ő lett a társaság közepe, egyből a desszerttel indított és sütivel tolta bucira magát, közben kergette a család kutyusát és rámolta a nagymami cuccait. Senki sem maradt éhes, a Húsvét további részét pedig jótékony punnyadássalt öltöttük.
De a kalandoknak itt még nincs vége, elcsavartunk Londonba és Babuci életében először felszállt egy repülőre…
