My daddy is a geek

Avagy lassan rákészülünk a Húsvétra. Egy prágai kirándulás alkalmából visszafelé megálltunk egy bótban (reklám nix ameddig nem kesselnek érte), ahol csinos nyuszikollekció fogadott minket. Babuci örömteli felfedezését ezennel megörökítettük. 

(Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapok!)

Babuci portrék tegnapról, az alvás előtti időszak meglepő vidámsággal telt el :).

(Először holdvilágos képet vágok....)

.

(...Aztán meg elbliccelem a nevetős képet.)

 .

A cím mögött tualjdonképpen egy matekfeladvány rejlik, az elnevezés csak a véletlen folyamányaként hasonlít a Miki manóval meg Paff, a bűvös sárkánnyal (nem az amikor az anyós elpúderol a cangával) haknizó banda nevére. A 114 mögött háromszor 38 áll, ami meg azt jelenti hogy nemrég mindhárman (gyk. Babuc+Anyuci+Apuci triumvirátus) ilyesmi testhőmérséklettel rendelkeztünk. 

Szal Murphy...

 (Metált, bírod?)

 .

Na nem a Robotzsarus Alex Murphy (ja, közben Anyuci megnézte Apucival a klasszik nyócvanhetes filmet, hatalmas respect érte neki ezért. Azt mondta ekkora baromságot már rég látott...ezért már nem jár respect :)), hanem az a mondókás vagy mi. Pont a múltkori bejegyzés kapcsán vertem itt a nyálam hogy most kihúzzuk csont nélkül az influenzaszezont, erre nem benyaltunk valami cuccost mindhárman...

A kór szerintem a dedóból jött, mivel ott már volt egy kölök, aki napok óta Don Corleone hangon nyöszörgött és úgy ugatott mint egy jófajta blöki. Először Apucinál jelentkeztek a tünetek nap közben, amikor érezte hogy kezd felhevülni az inggel fedett páratlanul izmos felsőtest :D. Erre még rájött egy bedurrant szem is, ami olyan piros volt hogy egy pamacsot a s*ggemre tapasztva bőven eljátszhattam volna a húsvéti nyulat. Profilból az egy szem miatt. Ebéd után léc haza, közben Anyuci is közvetített hogy valami nagyon nem pálya már nála sem. Akkor volt még egy halovány reménysugár hogy Babuci még megússza valahogy, de négy körül aztán végleg belef*ngtak a nulláslisztbe. Telefon jön (nem a piros az Elnö Kúr Elnök Úrtól), dedó a vonalban, spurizni kell a gyerekért mert harmincnyócöt a láza. Cool, a szintén tüzelő (na nem úgy...) Apuci kisvártatva megjelent, Babuci lóg mint a kabát a dada kezében. A mák az volt hogy éppen rendelt a kábé 200 méterre lévő doki, az meg nem mák hogy már MEGINT rá se bagózott a gyerekre. Asszongya orrszívás meg lázcsillapítás. Mindig ezt mondja mint egy beakadt lemez, lassan már Szudánban is jobb ellátásra számíthat az ember. Ja, Babuci meg ki nem állja a dokinőt, üvölt állandóan odabent mint aki fába szorult. Mondjuk nem is megnyerő a fizimiskája, plusz már öreg bringa. 

Hazaértünk, Anyuci is bezúdult hótt betegen. Az elkövetkezendő három nap amolyan családi idilként telt, nem mehettünk sehova, Babuci alaposan rá lett ragasztva az orrporszívózás intézményének szopórollerjára, nyűgös/lázas volt mint az atom, Anyuci+Apuci is versenyt játszott hogy kinek folyik egybe hamarabb a taknya+nyála. Én mondom, akkor szép az élet ha zajlik.

Persze ennek a kéjutazásnak is vége lett, amin hathatósan segített az a tény hogy elvittük Babucit egy másik orvoshoz ahol még a rendelődizájn is pofás volt (nem ilyen szocreál csempe, brrrrr...), és még az üvöltés is kimaradt. Nice. Kapott valami enyhe cuccost amitől rögtön elmúlt a már majdnem négy napos láz, aztán szinte vissza sem jött. A hétvégét követően Anyuci+Apuci már visszatért a bányába gürizni, ellenben Babuci még kivett egy szabadnapot és marha jól megvolt a nagynénijével.

Mostanság minden ok megint, megvolt a legelső igazi tavaszi piknik és ráakadtam otthon Miska maradványaira is. De erről majd legközelebb mesélek...

Kisebb dögrovás miatt Babuci még nem mehetett hétfőn a dedóba, ellenben a pesztrálásra gyorsan beugró nagynénivel fergeteges buli indult otthon.

(Szia Mami és Papi! Minden ok odabent a melóban?)

Hopp, ó ne, ajjaj, egy ifjú szuperhős éppen most bukott le a kamerák előtt! Na most mit csináljunk? 

(Én nem Louis Lane-t, hanem a Mamit szeretem!)

.

Vajh tudjátok-e hogy ki az a Sancho Pansa? Szabad a (kis)gazda? Panza barátunk a legendás Don Quixote kísérője volt Don Miguel de Cervantes Saavedra méltán híressé vált, 1605-ben körmölt regényében. Apuci kultúrbarbár jellemét megerősítendő még nem olvasta eme jeles művet, ám a történetfolyam zanzásított cselekményét (jófajta sittes/szabadulós/bosszúállós sztori, kábé mintha "A Remény Rabjai"-t összeraknád egy kis "Piszkos Harry"-vel) átnyálazva kiderült, hogy hiába fényezik rommá szegény szalmakalapos csávót, az bizony csupán egy csicska státuszával rendelkezett. Hogy jön ez most ide?

Mert Babuci immáron feltalálta a modernkori rabszolgaságot, mintegy fittyet hányva Abraham Lincoln 1863-as rendeletére (fú, micsoda kultúrális nívó van itt ma kérem!) elkezdte kiépíteni kiszolgáló személyzetét. Nagy udvarház meg dohány/gyapotültetvény még nincs ugyan, de a két célszemély már megkapta a hőn áhított pozit: Anyuci és Apuci. Babuci fejlődése az elmúlt hetekben határozottan "döbrögis" irányt vett és elkezdte utasításokkal elhalmozni a nagyérdeműt (azaz minket, a szülőket). A szókincs markánsan fejlődött az "akarom" szóra hajazó kifejezéssel, plusz a mozgáskultúra is gazdagodott egy decens iránymutatással. Mindezek azt jelentik hogy Babuci feltétlen igényt tart mindenre amit meglát/rámutat, különben lesz itt nemulass (lásd a szótárban a "balhé" címszó alatt). 

(Mutasd az utat Mester!) 

 .

No, minket sem kell félteni nagyon, mert mint a Star Wars óta tudjuk, a Birodalom Visszavág. Beírattuk bölcsibe Babucit. Na jó, nem azért csináltuk mert pelusos szobadiktátort játszik otthon mi meg nagy genyók vagyunk, hanem mert ismét reagálni kellett a kapitalizmus hívó szavára, azaz termelni a gubát későbbi felhasználás céljából. Anyuci visszament tehát dolgozni, Babucinak pedig köllött az elhelyezés. Ifjú korára való tekintettel az állami kótert nem favorizáljuk egyenlőre, szóval a dedózás formájául a csanát (nem csantánt, lásd mit rókázás/hányás), azaz a családi napközit választottuk. Itt ugye kisebb csoportokban gyűjtik a pulyákat (ezt most meg kellett gugliznom hogy milyen jé), több nevelőnő, kevesebb sitthangulat, szülifelis kertvárosi miliő, stb., egyszóval barátibb összhatás. A kiválasztott objektum kábé 500 méterre van a lakásunktól, loptunk vettünk is egy cangát Anyucinak gyerekülésestül, szóval majd lehet úgy is transzportálni a csemetét. Ja még annyi hogy Anyuci is a közelben dolgozik, tehát nem kell 100 kilométert tekerni oda-vissza naponta.

.

Egyik ilyen műintézmény sem olyan terrorista hogy kapásból otthagyatja a gyerkőcöt, át kell esni ún. beavatáson beszoktatáson. Itt ez 5 nap volt, enyhén karcsú talán, de íme a rövid sztori:

Day1: érkezés 10 körül, távozás bő egy óra múlva. Babuci számára az élmény egy szoftos játszóházhoz hasonlítható, van dögivel játék, spanok, Anyuci jelen van, mi lehet itt a probléma? Babuci ment, kedélyes pá-pát integetve mindenkinek. A kis butus...

Day2: érkezés 10 előtt, távozás nagyjából szűk két óra múlva. Babuci élvezi ugyan a dolgot, tízórai lemegy de egy kicsit hosszabb ez már a megszokottnál. Wtf? Pláne Anyuci le akkar lépni kicsit, ez már kész bűncselekmény! Balhé van, de ok végül. 

Day3: 3 óra időtartam tízórai és ebéddel együtt. Anyuci megpróbál lelépni, na ekkor Babucinak elkezd derengeni hogy itt valami szabadkőműves-élien-bankároligarcha összeesküvés van kibontakozóban az ő mellőzésére (vagy csak most tudta meg hogy Berki Krisztián kisimíttatta a zacsiját), így tüntőleg sírásba kezdett. Anyuci nem tudott off-olni, zúzás haza együtt.

Day4: Reggel 9-től ebéd utánig, Anyuci nélkül. Méretes botrány, polgárháború, tőzsdék összeomlása. Mivel kötelezően már off-olni kellett, Babuci benti tevékenységére csupán az épületből kiszűrődő bömbölés utalt. Egy megoldás volt, a távolság, de állítólag hamar abbamaradt a műsor. Illetve megint rákezdett amikor Anyuci megérkezett.

Day5: Egész nap 8 utántól 4ig, koszt és kvártéllyal egyetemben. Reggel sírás ami állítólag hamar abbamaradt, kaja, játék, kaja, másfél óra alvás, többiek felébresztése idő előtt. De ami a lényeg, azért összejött a nap, tehát Mission Complete!

Az persze evidens volt hogy már rögtön az első nap benyalt valami köhögésfélét az egyik kölöktől, aki úgy ugatot mint egy bernáthegyi. Pár napnyi orszipkázás meg egy kis torokszirup helyrehozta, így megúsztuk a tavalyihoz hasonló dögrovást. Jelenleg már lenyomtunk egy teljes hetet a dedóban full time, még jobban alakul a dolog, már csaj is van (szex még nem volt), és annyira atomfáradt esténként hogy már nyolckor el lehet rakni, mint a befőttet.

Egy kis szívatás...

Babuci übercuki hajkoronája egy csinos kis tincsbe lett összegumizva. A fényképezőnek szóló pózerkodás ettől még nem probléma.

(De mamiiii, ne máááá, nem vagyok én kiccsaj!)

Mindeközben a kocsmában...

...Babuci rég kikérte a tizedik korsó sört, de csak nem akarják kihozni. A kabát levétele sem sikerül teljesen, ráadásul a két másik törzsvendég is zavarja már. Itt bunyó lesz!

.

 (Mivanmivanmivan?)

.
Szerintem Babuci suttyumban megnézte "A Wall street farkasá"-t. Miért? Há mer' elkezdett svindlerkedni otthon. Lopózik, dolgokat rejteget el, és sunnyog. Az ember el nem tudná képzelni hogy 14 hónaposan ennyi esze van egy cuki vakaréknak. Mondok egy friss példát nektek. Anyuci fürdik, Apuci is elkezdett vetkőzni. Közeledett már Babuci pancsolása is, így leszedtük róla a pelust, hadd rohangásszon egy szál p*csben és szellőzzön a kloákája. Gyerkőc rumlizik a nagyszobában, Apuci beszél Anyucival a fürdőben, kezében a pólója, Babuci érkezik oldalról. Vigyorogva. Szelíden (!) elkéri (!) Apucitól a pólót és bezúdul vissza a nappaliba. Vállat vonunk, dumcsi tovább. Egy perc múlva lépünk be a szobába, a következő kép tárul a szemünk elé: Babuci kétségbeesett fejjel próbál feldörzsölni egy eszméletlen nagy, szőnyegre applikált húgyfoltot, méghozzá Apuci pólójával!!! Mert tudta hogy el kell tüntetni amíg be nem érünk. Na erre varrjatok gombot! A reakciónk egyébként a könnyes boldogság volt, mert nem hittük volna hogy csemeténk ilyet tud már csinálni. Ez a vigyor aztán Babuci arcára is átragadt, és erre nagy büszkén még egy sárgát eresztett a skandináv eredetű zöld drapériára. Na itt már jött a nemulass és a nevelés...Ja, az új, lambadát pittyegő (!) (persze csak akkor, ha van "kézzelfogható eredmény") ződ bili meg ott figyelt tőle egy méterre...Nice!

(Hogy maradjunk a kutyus vonalon...)

.)

A bemelegítés után rátérhetünk mai témánkra, ami nem más mint Babuci fétisimádata, avagy babakori spirituális beteljesedése: a háztartási gépek. Mostanában a kedvenc időtöltések közé tartozik a lakásban található ketyerék csillagtúraszerű többszöri felkeresése, működésük részletes megfigyelése. A kalandokat természetesen a főbb imádati totemeknek megfelelően, fejezetekre bontva olvashatjátok:

(A legújabb babajátékok...)

.

Porszívó:

Babuci számára csak a "Haverod"-ként ismert jó 5 éves készülék (Anyuci és Apuci első közös cucca volt annó, amikor Anyuci kifejtette Apucinak, hogy seprűvel otthon szőnyeget seperni több mint érdekes mutatvány), amit sajna a klímások nyáron kicsit elcsesztek, így kicsit lóg a bele (vmi szűrőrács vagy mifranc fiyteg rajta). Az elmúlt hónapokban Babuci fokozatosan barátkozott meg vele, mivel addig sikítófrászos elrohanás és sarokban való babanyelves verbális alázás volt bekapcsoláskor. Az érdeklődés kibontakozásával azonban a fiatalember elkezdett közeledni a tett színhelyéhez, ami most már a szabályozógombok piszkálását és a felszívandó területen való garázdálkodást jelenti. Az aktus mindig szigorúan úgy záródik, hogy Babuci kötelező közreműködésével kell elrakni a cuccot, aztán amikor ő úgy gondolja, megint előrámolni további macera céljából. A porzsák persze tiltott terület, ilyenkor eltiltás jár. Eredmény: balhé.

.

Hűtőszekrény:

A következő versenyző roppant vonzereje a kinyitható ajtó és a rajta található népes mágnessereg. Utóbbiak ugye Apuci és Anyuci utazásait hivatottak megörökíteni, ám Babuci hathatós közreműködésével a desztinációk elkezdtek fogyatkozni. Most valahogy úgy néz ki a frigó oldala, mint ahol egy ragálytól nyűszítő csapat pocok kúszik felfelé :). A másik kedvenc feature a ajtó nyitogatása és a játékok hűtőtérben való elhelyezése, vagy csak amúgy egy kamillázás az ősök flamóján. A hosszúra nyúlt megtekintés eredménye az ajtó szülő általi becsukása, néha véletlenül babaujjakkal együtt. Eredmény: balhé.

.

Mosógép:

Ezüstérmes versenyző. Már alapban nagyszerű móka Babuci számára hogy kinyithatja-becsukhatja az ajtaját, plusz még a dobba is pakolászhat játékokat, ám az igazi izgalom a bekapcsoláskor következik. Babuci szigorú ellenőrzése alatt a szolga Anyuci megpakolja a gépet, betölti a mosószert, programot választ, elindít. Ilyenkor Babuci minőségellenőrzési szempontból marad még, aztán az első szivattyúzást hallva eliszkol. Mostanában a be/kikapcs gombot nyomkodja, volt már olyan hogy a program felénél kikpacsolta a gépet, oszt indulhatott újra a műsor. Sokszor tehát el kell tessékelni onnan. Eredmény: balhé.

.

Mosogatógép:

The ultimate, az über, a legjobb, itt már kisebb szeánsz is kialakult. Babuci határozott utasításának megfelelően meg kell tölteni a gépet, és az ő segítségével elhelyezni a tablettát. Az elindítást sk. végzi, értsd kisebb rávezetést követően ő nyomja meg a gombot (ha éppen mást akar megnyomni: lásd balhé szekció), szolgák csukják az ajtót. Ezt követi egy elmélyült vizsgálat a program végéig, amikor Babuci kábé percenként kiszalad a konyhába és megnézi hogy a működés jelzését hivatott piros lámpicsku még ég, azaz mosogatás in progress. Apuci néha alkalmi útitársként mellé szegődik, és együtt konstatálja vele a működést. A finis jelzésekor a lámpa zöldre vált, ilyenkor a fiatalember egy hangos "Bööööö" kíséretében kinyilvánítja az új dirketívát, azaz pakolás be a szekrénybe. A történésekről általában az Elnö Kúr Elnök Úr is értesül piros telefon útján, ahol megtudhatja hogy a rósejbni darabjait rácsulázta-e a gép mindenre mosás közben, avagy error-terror van sóhiány miatt. 

.

De mi van ilyenkor a rendes játékokkal? Hát nagyjából Babuci általában ballisztikus ívben, vastagon és a felismerhetetlenségig lesz*rja őket, és inkább műszaki dolgokban utazik, de van amikor egész jól elvan velük. Egy tuti, legközelebb bababolt helyett a Vasedénybe megyünk játékot venni...

Na végre lett egy kis hó, január végére csak kaptunk némi telet. Gyorsan be is kellett üzemelni a karácsonyi ajándékot, hogy Babuci megtapasztalhassa a szánkózás rejtelmeit. Íme egy urbanista jelenetkép:

(Hull a hó és hózik, zik, zik, Babuci meg szánkózik, zik, zik...)