Szóval akkor ott hagytuk abba, hogy lefeküdtünk alukálni a nagy utat követően. Babuci persze tartotta a szokásos menetrendet, így már reggel 6kor láttuk ahogyan kikandikál a vigyorgó feje az utazóágyból. Készülődés ezerrel, Babuci nagy élvezettel térképezi fel a szállódaszobát, ablak és budifedő csapkodás tetszik a legjobban, Anyuci meg Apuci próbál kaját diktálni bele kábé úgy mint ahogy a biciklisták után rohannak a kulaccsal. Természetesen odakint a jól megszokott angol időjárás honolt, p*csizzasztó párafelhő szemerkélő esővel megfűszerezve. Nyomás le a kajáldába, ahol Babuci egyből kiszúrta az ottani alkalmazott kislány fogadó pulpitusát (amin ugye azt karikázza, hogy voltál-e már zabálni és nem akarsz még egyszer potyázni vagy nájlonzacsiba betárazni), és vihogva elkezdte azt cibálni. Ennek hála nagyon gyorsan leültettek minket, ahol Babuci először joghurtra, majd rántottára tette a voksot. Utána meg arra hogy eresszük el és slisszolhasson be a konyhába. Mosogatni akart tán? Nem jött össze, így maradt a vendégeknek való bájolgás. Apuci meg megint nem evett a taknyos szószos babból, erre Anyuci mondta hogy mennyire butus.
Szóval kicsit szemerkélt az eső, ezért úgy döntöttünk hogy ez kitűnő alkalom a bevásárlási dömping elindítására, úgyhogy irány a város! Babuci menet közben kapcsolt hogy bizony itten kimaradt tegnap pár óra, így a zötykölődő metro hamar elaltatta őt. Apropó metro. Innen üzenem a kedves gyerekbarát mérnököknek (még ha 100 éve éltek is), hogy próbáljanak ők cibálni egy másfél éves gyerekkel teli babakocsit azokon a tekervényes folyosókon meg megannyi lépcsőn. Közjáték vége.
(Életkép a Leicester square-en, Babuci és Shakespeare)
.
Beértünk és egyből blokád alá vettük a Lillywhites nevű műintézményt. Ez egy hét emeletes sportbolt, csurig töltve a Kínai Népköztársaság gondos kacsóinak eredményével, azaz sportrucival (másnap még egy batár nagy bőröndöt is újítottunk). Anyucinak kezdtünk el csukát nézni, erre Babuci felébredt kissé berottyantva, ám marha jól érezte magát hogy megint garázdálkodhat.
Anyucinak leesett egy fájintos csuka, ezután pedig Babuci következett. Nagy bajban voltunk, mert a választék igencsak szűk volt :D:
(Cipőt a cipőboltból)
.
De azért csak találtunk neki is valamit. Na itt kezdett aztán izgalmassá válni a dolog. Babuci elkezdett nyöszörögni a kaki miatt, és valóban, bűzlött már mint egy MÁV klotyó (legyek még nem röpködtek körülötte). DE, budi nem volt a bótban, odakint meg nem esett, hanem ömlött az eső. Mit tegyünk? Nyomattunk egy gyors Cooper tesztet a metróig Babucistól+babakocsistól (cipelés le a lépcsőn!!!), esőben irány a múzeum, meg ott a fajansz. Nos, nem csak nekünk jutott eszünkbe ez a frankó ötlet, a már csak csöpögő esőben egy orbitálisan hosszú sor fogadott minket, ahol mindenki arra várt hogy megnézze a kitömött állatkákat. Mi erre viszont egy svunggal betértünk a mellette lévő szobros múzeumba és végre kicseréltük Babuci szagló pelusát. Persze miután meg kellett várni egy nyugdíjas nénit, hogy kijöjjön a pelenkázóból, dikk (!!!). Nos, aznap nem tudtunk bejutni a Természettudományi Múzeumba (ami akkora batár nagy hogy lazán eltévedsz és éhen/szomjan halsz mire kitalálsz belőle), helyette a tudomány világa következett. Ez Babucinak fenemód bejött, sok repcsi, autó, temérdek tapogatnivaló, digitális biszb*szok, stb.
(Wáóóóó....)
.
Tata is lassacskán közeledett már (dolgozott a lelkem szombaton), meg már flamózni se ártott volna. Egy ekkora világvárosban persze nem gond az élelmezés, találtunk is egy klasszik burgerezőt, ami annyira bejött hogy még másnap is ott burkoltunk. Babucit rácuppantottuk a sültkrumpli+csibefalatok kombóra az egész hétvégére, hadd hasonlítson az összes nyugati kölökre :). Egész jól bírta ezt a gasztronómiai kitérőt, bár a hazatérés után pár nappal akadtak még bonyodalmak a gyümölcs, stb. körül. Mind1, bölicsajok megoldották.
Nos, vissza a lényegre. Az ebéd után jött a legrázósabb szakasz, Babuci altatása. Ágy, nyugi nincs, a nyüzsgő utcán köll megoldani napfényben. Hát ugye a Radai Rosseb se tudna szunyálni ilyen körülmények között, nemhogy Babuci. Jött is tekergés, visítás, hiszti miegymás vagy egy órán keresztül, de végre ezután álomba szenderült a Moniseur. Legszívesebben Anyuci és Apuci is követte volna példáját, de inkább erőt vettek magukon és folytatták a shoppingolást. Regent/Oxford street. Na itt érte Apucit a legnagyobb maflás, mivel bezárt az addigi kedvenc lemezboltja!!! A fájdalom, a pánik, a sóval való behintés és az idegbetegség közepette Apuci kedves figyelmét elkerülte ama tény, hogy egy másik, bár kisebb bolt megmaradt ugyanabban az utcában, csak kicsit arrébb. De ez már csak akkor derült ki amikor Apuci hazaért Pestre :D. Mind1, Tata akkorra már velünk volt, Babuci is kezdett ébredezni. Becéloztuk a helyi híres játékboltot, ami Hamley's névre hallgat. Na itt aztán volt minden (csak Blu-ray nem) padlótól plafonig stócolva vagy négy emelet magasan, örjöngő gyerek-felnőtt tömeggel együtt. Meg voltak a kiemelt játékokat (értsd biztos egy valag pénzt kesselt a gyártó) mutogató alkalmazottak, akik tuti meggárgyultak már az egész napos zajban/droidmunkában. Babuci öröme ismét határtalan volt és elkezdett terméktesztelni. A csattogós lepke volt a király, amit aztán követett egy számomra ismeretlen fajú földön rángatható szörny(?), utána pedig megkaptuk a napi "Thomas a gőzmozdony" dózist is.
(Na ez is Made in China? Töréstesztből kiedrül!)
.
Mondanom se kell, jól elfáradtunk. Tata jött vissza velünk és ünnepeltünk egyet a szállótól nem messze lévő csehóban. Egy lavór jéghideg cider elűzte az aznapi fáradságot :), így békésen és korán tértünk nyugovóra. Babuci is szépen elaludt a dugófény mellett, és jött a következő nap Londonban...
Aminek eseményeit a harmadik felvonásban olvashatjátok majd.
