Nos kérem szépen valahol ott hagytuk abba majd két héttel ezelőtt hogy Babuci alvásrendje jó alaposan megborult a dögmeleg miatt. Szerencsére ezt a gyorsan jött hideghullám megfelelően visszarántotta a normál kerékvágásba, így most már bátrabban araszolunk az éjszaka átalvása felé (nemcsak Babuci, de mi is!!!). Viszont, megelőzési céllal most már nem bíztunk semmit a véletlenre és a "Légkondit a plebsnek!" felszólalás jegyében beruháztunk egy berendezésre. Jött is két -nem annyira büdös és antipatikus- fószer és cirka hat óra alatt felapplikálták a cuccost a falra. Babuci idegrendszerét megkíméltük a másfél órás betonfúrástól, addig ő Anyucival együtt anyósnál héderelt. A végeredmény, mondani se kell, fenomenális lett, mindannyian kényelmesen nyúltunk el a lehűtött lakásban. Az apró bibi csak annyi, hogy Babuci szobája kicsit arrébb esik a műszertől, így az nem tudja bepuzzantani teljesen az ő kis birodalmát. Így egy kicsit sajnáltuk őt, amikor kicsit még mindig csatakosan ébredt fel nappal, mi meg előmásztunk a jégbarlangból és felnyaláboltuk őt. Apuci azzal nyugtatta Anyucit, hogy nekünk is majd 30 évet kellett várni erre az akcióra, Babuci is kibírja még egy pöttyet.... szegényke....
.
Ellenben a nagy forróság nem szegte kedvét csemeténknek, lazán lehagyva immár hetedik hónapját újabb műsorszámokba kezdett. Örömmel jelentem Nektek, hogy a pucsításos hadművelet upgrade-en esett át, és kifejlődött belőle a felkapaszkodás. Itt ugye az a lényeg, hogy bármin (szék, kanapé, kezed, lábad, hajad) megkapaszkodva feltornássza magát. Innen aztán két verzió jön, vagy elkezdődik a jópofa -enyhén illuminált állapotra hajazó- csetlés-botlás, vagy pedig egy emberes zakózás. Ezután jön a jól bevált forgatókönyv, először sírás mert (talán) fáj, aztán meg sírás azért mert showbusiness :).
Eme újdonság mellett természetesen sikeresen fut tovább a tökélyre fejlesztett mászás, melynek keretében Babuci most már minden helységbe ellátogat, plusz minden berendezés/cucc halál fia. Elsődleges célpontjai egyébként mindig a retkes papucsok plusz a különböző kábelek/vezetékek, amiket aztán egy jól szituált nyest módjára akar szétrágni. A konnektorok, élek levédése már megtörtént, de még így is hiányzott egy eszköz ami arra hivatott hogy megakadályozzuk Bonaparte Babuci világhódító terveit. Egy állatkerti séta nyomán jött az ötlet :), miért ne rögtönözzünk egy ketrecet.
...
Na jó, nem olyan kicsi drótkalitkát mint amibe kóbor blöliket meg macsekokat zárnak, hanem ilyen karámszerű kerítés izét ami kicsit azért behatárolja a mozgásteret. Internet a te barátod, bőven találtunk kínálatot, ahogy szokták vala mondani, csak a képzelet és a pénztárca szab határt. Egyik-másik összeállítással szinte egy Fort Nox-ot építhetünk a gyerek köré, szinte már csak a retinazár meg az aknamező hiányzik. Nos nekünk nem kellett ilyesmi spéci cucc, megelégedtünk egy hazai gyártmányú kerítésrendszerrel. Megérkezett szépen, Anyuci összerakta. Elsőnek az amcsi védelmi minisztériumot modellezte le, aztán beleapplikálta Babucit. Vizualizáció következik:
.
Ez a formáció kitartott egy darabig, Babuci egy darabig csodálkozva konstatálta új rezervátumát, mászkált, játszott benne, aztán elég volt. Új megoldást kellett kitalálni, a dramaturgiai ötletet maga a Kossuth-tér adta. A kerítésből megépült a kordon, Babucit meg kineveztük tüntetőnek. Ez a szellősebb megoldás már neki is bejött, elégedetten húzódzkodott fel a léceken és kezdett el körbe-körbe mászkálni. Ez már hosszabb távon is működött, de néha amikor rájön a gyerkőcre az ötperc, mindig elkezdi rázni a kerítést mint Krisztus a vargát. Sőt, egy alkalommal Anyuci elkapott egy végső stádiumban lévő hangulatképet is.
(Természetesen a helyzet nem volt olyan súlyos mint ahogy azt a Művész Úr prezentálta...)
.
Anyuci persze kimentette Babucit a szorult helyzetből, Apuci szerint meg egy kis zoo csemegét kellett volna bedobálni megoldásként... :)
