My daddy is a geek

20 kerek hét telt el Babuci születése óta, azaz már velünk van egy fél terhességnyi ideje. Már kiszervezett állapotban. Hát hogyan is halad drága Kisfiam az élet rögös útvonalán? Tulajdonképpen rögösnek semmiképp sem érzékeli a dolgokat, gondolom én, mivel nagyon szépen elkezdte kialakítani a kis karakterét. Ez mostanában azt jelenti hogy elkezdett cicázni Apucival és Anyucival. Nem szeretnék lefeküdni, nem kérem a kaját, játsszál velem, csak úgy nyögök stb, ezek a tényezők alakítják mostanában a körülményeket :).

A mi dolgunk meg persze az Anyucival, hogy kordában tartsuk Babuci kibontakozását. Ennek a végeredménye pedig általában a kiságyban való üvöltözés. Aztán az öklendezős köhögés a sok vonyítástól. Aztán szunya a kimerültségtől. Általában 15 percig tart a processz, így se könnyű de respect annak aki órákig bírja tartani magát. No mind1, domesztikálni a csemetét :).     

Nem feltétlenül ennek okán, de elhatároztuk hogy katalizáljuk, izé katolizáljuk Babucit. Ennek leghagyományosabb módja a hidegvízes keresztelés, szóval Apuci elcsavart a régi ismert pap bácsihoz, és kérelmezte az akciót. Szépen megegyeztünk (illetve Após már régebben közbenjárt), az időpont Húsvét vasárnap reggel 9, még a nagymise előtt. Jupííí...

Indult a nagy készülődés, a riadóláncot beindítottuk, jöjjön csak a rokonság. Keresztelő Húsvéttal megfejelve, ez extra készülődést meg extra mennyiségű flamót jelentett. Anyuci ismét átváltott projekt módba és legyártotta a haditervet, vagonnyi beszerzéssel. Ezt követően a konyha kisebbfajta cukrászdává fejlődött ki, Anyuci non-stop gyártotta a kaját és az édességet, valami csodálatos repertoár kerekedett ki a kezei közül, illusztrálom is izibe:

(Nyami, extranyami, ultranyami...)

.

Elérkezett a nagy nap, még óraátállítás is volt... Előre...wááááá!!! Készülődünk, Apuci kinéz az ablakon. Szakad az eső!!! Franc. Elkezdi bepakolni a felszerelést a kocsiba, eláll az eső :). Indulás? Ja. A legjobban szakad az eső. FRANC!!! Szerencsére ez senkinek sem szegte a kedvét, eljött mindenki. Nagyon szép kis szertartás volt, Babuci végigbírta egy szó nélkül, mintha tudta volna hogy róla szól a sztori. A végén már éppen imádságokat mondott a pap bácsi, amikor Kisfiam egy "Ámen" jeleként végigböffentette az anorákját :). Nyomás kajálni...

(In progress...)

.

Volt aztán terülj-terülj asztalkám, Anyuci finomságain kívül készült még a család is. Természetesen már az előétellel mindenki bucira tömte magát és könyörögve keresett valamilyen alkalmi fekvőhelyet. A legnagyobb attrakció persze Babuci volt, friss keresztényként kézről kézre járt mint valami füves joint. Ezt a gyűrődést nem sokáig bírta a lelkecském, valami éktelen módon elkezdett üvölteni. De úgy hogy ilyet még eddig nem hallottunk. Persze ez úgy hatott a rokonságra mint egy nagy adag kloroform, rövid idő alatt kiürült a nagyszülők háza. Spuri haza, Babuci nyűglődik tovább, másnap is megy a tömény horror, nix alvás, nix séta odalent, wtf? Elromlott a gyerekünk...

A dolgos hétköznapok aztán elhozták a megvilágosodást. Heuréka!!! Végigtapintva Babuci alsó ínyét megleltük a bűnöst. Az első metszőfog éles végét... :))). Naná hogy folyt köv...

(A székelyek szerint a medve, "Szikla" szerint meg a fog nem játék)

A legeslegjobb babaszoba a világon, oh yeah....Na majd legközelebb.

(A tippért thx Lacnak!)

Következik a kiságy éles tesztje. Na lássuk csak:

Először próbáltam így:

.

Aztán meg így:

.

Végül az egészen jót nevettem:

.

Most akkor meg tudnátok nekem mondani hogy hogyan kell ebben jól feküdni?

Puszi

Babuci

Az első óvatos lépések egy ismeretlen technológia felé... Babuci magabiztosan állja a sarat és élénken érdeklődik az új lehetőségek iránt. Ja, hogy a Blu-rayen túl az még egy U2 is? Háááát, fene jó gusztusa van ennek a gyerkőcnek, Apuci nagyon büszke rá!

(I still haven`t have found what I am looking for...)

Elérkeztünk immár a 18. héthez, Babuci elkezdett igazi társas lénnyé válni. Ez alatt azt értem hogy felfedezte milyen szuper is egész nap az ember karjaiban dekkolni, ellenkező esetben meg méltatlankodva sikoltozni. Nagyjából olyan hangon ami egy köszörű és egy be nem olajozott zsanérú ajtó nyikorgása. Fenemód érdeklődik MINDEN iránt, rajta tartja a kis figyelmét a legapróbb szubatomi változásokon is. Ennek megfelelően fészkelődik, izeg-mozog, pörög-forog. Anyucival most kezdjük csak realizálni hogy most jön a java... Hízás egyébként rendben, Kisfiam nagyjából már hét és negyed kilónál tart, mondom is neki mindig hogy olyan nehéz mint egy zsák krumpli. Ilyenkor mindig a magasba emelem és úgy udvarolok, persze ez marhára bejön neki. Annyira hogy nemegyszer a vigyorgó kis szájából egy nagy nyúlós csula csöppen ki és csattan Apuci vagy Anyuci arcán :D. Ilyenkor mindig emlegetem az élieneket, azok is állandóan nyáladznak.

(Na gyere, megtörlöm a te szádat is egy textilpelussal)

.

Kimozdultunk egy csöppet. Persze nem csak azért hogy Babuci információ-éhségét kielégítsük, hanem hogy saját lelkivilágunkat is némiképp rendbe szedjük. Kezdődött az egész még jó két héttel ezelőtt egy Szent Patrik napi felvonulás megtekintésével. Emez ugye egy ír ünnep, aminek okán -csakúgy mint az év maradék 364 napján-  a vonatkozó patrióta lakosság, no meg az akcióhoz jó szívvel csatlakozók vedelnek. Elsődlegesen (néha zöld) sört, aztán esetleg még vadabb dolgokat. Szóval megnéztük a felvonulást a Belvárosban, ahol nagy csinnadrattával, dudálva, visítva mászkált a tömeg. Eléggé cidri volt az idő, ez persze nem akadályozta meg a vérbeli íreket abban hogy rövid ujjú pólóban lötyköljék ki a sört a Deák térre. Babuci persze végigdurmolta az egész sztorit, Anyucival meg már kezdtünk fázni.

Kapóra jött hogy a közelben volt egy dizájner-gasztro kiállítás amit Anyuci már szeretett volna régóta megtekinteni, plusz állítólag babholmiknak is helyet adott az alkalom. Mire odaértünk Babuci is elkezdte nyitogatni a csipáit, jelezvén hogy most már ő is érdeklődik a történések iránt. Na kézbe is vettük Őkelmét, aki aztán roppant kíváncsisággal kezdte el a kamillázni a legapróbb kirakott csetreszt is. Persze leesett neki egy kis vásárfia, kapott egy kézzel varrt készségfejlesztő rongylabdát. A rajta lévő fekete-fehér csíkokat állítólag a babák vibrálva látják. Én már (talán) nem vagyok baba, de azért elkezdtem szuggerálni a csíkokat, hátha vibrál nekem is. Az nem sikerült, ellenben jól elszédültem :)....

(Íme a rendezvény helyszíne, egy puccosan felújított áruház. Bolt odabent nem volt, csak a kiállítás)

.

Következő héten blokád alá vettük a Macaron napokat. Én először a macaronról azt hittem hogy egy orosz süti, kiderült hogy olasz az eredete, 1533-ból található az első feljegyzés, wáóóóó. Egyébként marha nehéz megsütni és baromi drágák a hozzávalók, mandulaliszt meg még egy rakás mifranc kell hozzá. Na erre a sütire építve csináltak egy kiállítást, mi meg ezt tekintettük meg. Arról szólt a történet hogy egy nagyjából 100 négyzetméteres helyre (Akvárium nevű műintézmény, anno Gödör néven futott) bezsúfoltak egy nagy rakás kiállítót sütistől meg mindenestül. Nem volt nagyon sok ember, viszont azon a falatnyi helyen valóságos áradatként hömpölygött, na ebbe faroltunk bele Babucistul. Kisfiam egész jól tűrte, csak kábé öt perc után olyan csatakosra izzadta magát hogy szinte ki lehetett csavarni az anorákját. Nyűgösködése meg abból jött hogy már megint nem látott MINDENT. Kabátkáját kikapcsoltam, őt meg felvettem hogy nézelődjön. Na ez már rögtön tetszett neki, nagy vigyorogva bámulta a tömeget. Jött itt is a celebfaktor, ott dekkolt Dzsánni meg Oláh Dzsí is oszt tolták magukba a macaronokat (Utóbbit mondjuk még bírom is mert földim, salgótarjáni. Na ne kezdjétek megint a Győzikézést, a múltkor már megbeszéltük ezt :)). Anyuci meg Geszti Petyát szúrta ki, azt mondta öreg és kicsi a csávó. De nosza mi sem voltunk restek, jól felpakoltunk a szajréval és otthon degeszre tömtük magunkat :). Persze Babuci is gondoskodott a műsorról, miután vége volt az izgi résznek végisüvöltötte a hazautat, de utána legalább annál jobban aludt.  

(Helyzetkép, a lényeg a mindenféle színű, ízű, szagú macaron)

.

A nagy buliszéria után elkezdtünk készülődni Babuci keresztelőjére...

Mit ide Babucinak görög király meg egyebek, ha gáz van, ő megmondja a frankót:

(THIS IS SPARTA KAJAIDŐ!!!)

Pár nap és Babuci 17 hetes és kerek négy hónapos lesz. Gondolja ő, hogy ennek megfelelően már Yoda szintű életbölcsességre tett szert, elindult ugyanis a zsiványkodás útján. Ez kezdődik azzal hogy guru módjára ravaszkásan vigyorog bele az ember képébe, illetve boldogságos sikkantásokkal jelzi hogy megfelelően jól érzi magát az adott szituban. Ha pedig persze gond vagy kényelmetlenség van, előveszi szépen a szabvány, könnymentes nyöszörgést és firnyákosan lesi a reakciót. Miután ennek elraktározása pici kis winchesterében megtörténik rögtön veszi is elő a mintát a következő alkalommal. Szóval most kell észnél lenni!

A mozgáskoordináció hihetetlenül nagyot fejlődött az utóbbi hetekben. Meglett az első hatalmas felfedezés: van lábam! Szóval Babuci naphosszat azzal foglalatoskodik hogy vagy beharapja vagy fogdossa a csülkét. Anyuci briliánsan kiötlött még egy kis optikai tuningot, kapott a gyerkőc egy pár színes és csörgős zoknit, így a hatás immár magáért beszél. Aztán már nagyon szépen emelgeti a fejét és egyre jobban tekergeti magát jobbra-balra, előbb-utóbb meglesz az az átfordulás. Mi meg a múltkori zakó óta még jobban odafigyelünk, jobbára a padlón tartjuk őt a játszószőnyegén. 

 (Dr. Babuci junior ügyvéd, rendel minden nap 8-10ig, 12-2ig, 3-5ig, 6-8ig, kivéve ha extra tejci vagy szunya van. Forduljon hozzá bizalommal, ha az ő kedve is úgy tartja :))

.

Napirend is halad jelentem alássan. Az éjszakai plusz egy műszak elmúlt, zavartalan a horpasztás este fél 9 és reggel 4-5 között. Aztán még egy forduló reggel 7-8ig. A nappal meg általában szintén okés, kisebb-nagyobb kilengések szoktak lenni, ehhez persze Babuci alkalomadtán bőséges nyöszörgéssel szállítja a hangulatot. 

A kádbetét már nagyon hiányzott az életünkből. Illetve Apuci életéből. Ennek híján úgy nézett ki a fürdetős műsor hogy Apuci fogta Babucit a jobb kezében, a ballal meg bőszen csutakolta. Na mármost ez nem is volt gond egy darabig, de hát aztán rövidesen Kisfiam elkezdett dögnehéz lenni, az erek meg már dagadtak ki. Persze az izmok is így karban voltak tartva de azért hosszú távon gyanús lett volna ha Apuci jobb keze erősebb mint a másik :O...Na ugye, Ti is a rodeóra gondoltatok...

(Gyí, te Ráró!!!)

.

Szal elcsavartunk egy ilyen fröccsöntött műanyag darabért amit a sztenderd kádba kell applikálni. Done, rá is terítettem egy textilpelust a komfortérzet kedvéért. Jó, jöhet a csemete, megfogom és azzal az elánnal rápanntintom az állványra. Erre meg rám néz, száj legörbül, megszólal a sziréna. Ja hogy picit fokozatosan kellett volna, upszi....  Na arra meg a következő napra be is borult a fürdetés, utána meg ment már minden, eredmény alant:

(Now, I have a kádbetét, ha, ha, ha...)

.

Más...

Egyik nap besült a gyerek. Illetve még csak kezdett volna mer állítólag nem gond ha egy hétig nem tojik. Ennek negatív hatásait Babuci nem jelezte, egyedül dagadó pociját érzékeltük. Eltelt két nap, na Anyucival mi már sz*rtunk be hogy jajjj mi lesz. Praktikák jönnek. Tornáztatás, semmi. Pocimasszás, nyema. Csodacsepp, nyista. Hát most mi legyen? Szerencsére beugrottak a babatanfolyamon hallottak, nevezetesen hogy a hőmérőzés hashajtó hatással bír. Babucit fel a pelusasztalra, hőmérő bekrémez (ellenkező esetben olyan maradandó élményt okozunk a gyereknek hogy egész életében emlékezni fog rá), "Tavaszi szél" nóta elindít. Ez egy kis magyarázatot igényel: volt már hőmérőzés és akkor Anyucival ezt énekeltük hogy elvonjuk Babuci figyelmét. Folyamat indul, eltelik egy perc, már kezdem magam rosszul érezni (ugyanis Apuci hőmérőzött), hirtelen hopp, valami jön. Hááát, utoljára ilyet akkor láttam amikor gépi fagyit kértem a Balcsin......

.

Na puszi :)

A játszószőnyeg egyre jobban bejön Babucinak. A játékok hosszadalmas paskolgatását követően rájött hogy hogyan használhatja mindkét kezét egyszerre...

(Hmmmm, nem is tudom hirtelen hogy mi a szösz kellene innen. Ehhh, ide nekem MINDENT...)

"Mint a tüdő a fazékból, kidagadok én."

...Mondhatná Babuci mert nagyon szépen fejlődik az elmúlt hetekben, mint a mellékelt ábra is mutatja, már szinte rádobott egy duplást a születési súlyára. Ügyesen fogja már marokra a különböző játékokat, nem egyszer jókat dobálózik is velük, vagy éppen beletömködi azokat a szájába. Egyébként amikor ezek nincsenek a közelben akkor jobb híján jön a két kis kezecskéje és azt szuszakolja be magába. Számon tartom a folyamatos rekordokat: eddig hat darab ujj tűnt el benne (gy.k: egy egész kéz + egy mutatóujj). Ez a produkció aztán néha egy jó nagy öklendezésbe csap át és Babuci meglepetten néz ránk benedvesedett szemekkel hogy most mi a szösz van :)? Anyuci meg állandóan izgul hogy már most biztos bulémiás a gyerek és hánytatja magát :D. Ezek szerint legalább alsógatyamodell lesz belőle, mer azok (is) csantáztatják magukat :)

.

Napirend. Na az már megint változott egy picit, Kisfiam megint úgy döntött hogy beiktat plusz egy felkelést éjszaka. Na nem a TV székháznál hanem csak az ágyában :). Ez egyébként valami új stikli nála mert azzal együtt hogy kel, egyből elkezd mérgelődni hogy juszt is add ide a kaját te szolga... Szóval emocionális szemszögből is fejlődik a kölök.

.

#1: Dédik

Megtörtént Babuci első nagyobb kiruccanása, elvittük őt megmutatni a dédszülőknek. Célpont a festői Salgótarján (még mielőtt elkezditek a Győzikézést, szeretném leszögezni: ő nem ott lakik, nem ott született, nem is díszpolgár, a város semmilyen felelősséget nem vállal érte :)), kezeslábas/hordozó kombót elő, irány a horány.

(Tátátátáááá, tátátáááá... :D)

.

Dédik már vártak, egy dandárnyi flamó megfőzve, csomag bekészítve, mert márpedig Pesten nincsen élelmiszerbolt :D. Babuci persze egyet mosolygott és már zsebre is vágta a dédiket, ők pedig meghatódva nézték őt, epic pillanatok voltak én mondom. Mivel tök jó idő volt odakint fogtuk magunkat és kiraktuk őt a tornácra mint a befőttet, erre ő meg hálásan horpasztott vagy egy órát. Jött aztán a többfordulós, lagzira emlékeztető lakoma, szuszogás, dumcsi, csomagolás, go haza. Kellett is spurizni rendesen mert Kisfiam valamiért elkezdett nyivákolni és úgy befeszült mint a magyar költségvetés. Le is kaptuk a raplizást, íme:

(Ez a kép asszem magáért beszél)

#2: Zakó

Eljött a pillanat ami minden gyerek életében megtörténik. Nem mondom hogy nagyon vártuk, sőt ez olyan amit minden szülő el szeretne kerülni de akarva-akaratlanul átesik rajta. Szóval Babuci gondolt egyet és ledobta magát a kanapéról. Ez persze a klasszikus forgatókönyv szerint ment, egy milliomod másodpercnyi lankadás a figyelemben, oszt a következő pillanatban már lent kalimpál a csemete a földön. És vonyít. Szerencsére nem lett semmi baja, 30 centit taknyolt, hasra pottyant és még a puha szőnyeg is ott volt. Ahogy a mondás szól: Isten vigyázz a gyerekekre. Ámen! Anyuci persze nagyon megijedt és hívta egyből Apucit, na akkor Apuci is megijedt de miután megtudta hogy minden faja kissé megnyugodott. Irány haza, ajtó kinyit, Anyuci ül a nappali közepén megszeppenve, vállan ott van Babuci, aki meg vastagon és kajánul vigyorog hogy kézben van a gikszer óta. Na szép...

.

#3: Almalé

Van egy varázsszó aminek hallatán Anyucit mindig boldogság önti el. Felcsillan a fényes jövő, elvonulnak a viharfelhők, csiripelnek a madarak. Ez a szó pedig: hozzátáplálás. Ez ugye egy viszonylagosan hosszú folyamat, lényege az hogy a gyerkőcöt leszedjük a szerről (anyatej) és több lépésben hozzászoktatjuk a normál kajához. Persze nem rögtön a véres hurkával vagy a pacallal indítjuk a sort, először leveket, paszírozott cuccokat alkalmazunk. Babuci immár elmúlt három hónapos, Anyucival gondoltunk egyet és elindultunk ezen az úton. Első fázis: almalé, hetente egyszer. Alma volt, dédiktől hoztunk egy tankernyit, Anyuci nekilátott a gyümölcscentrifugás bedolgozásnak. Lett vagy másfél liternyi lé, nosza jöhet a próba. Előzetesen már beszereztünk egy műanyag étkészletet, abban tálaltuk a tesztmintát. Babuci először nézett hogy most meg mivan, mér borul a menetrend, hol a cici vazze? Félig benyalta a kanalat, félig meg kidugta a nyelvét és közben gyanúsan nézett ránk. Persze az első rund lazán kifolyt a szájából. De szerencsére nagyon bejött neki az új buli, úgyhogy már tátotta is a száját a következőért. Mi meg virultunk Anyucival hogy ez is sínen van :)

Víííígyázzz!

Tábornok Úrnak Anyucinak jelentem alássan hogy a kiadott parancsot teljesítettem, bő három hónap alatt súlyomat ruhástul és teli pocakostul ezennel megdupláztam!