Pár nap és Babuci 17 hetes és kerek négy hónapos lesz. Gondolja ő, hogy ennek megfelelően már Yoda szintű életbölcsességre tett szert, elindult ugyanis a zsiványkodás útján. Ez kezdődik azzal hogy guru módjára ravaszkásan vigyorog bele az ember képébe, illetve boldogságos sikkantásokkal jelzi hogy megfelelően jól érzi magát az adott szituban. Ha pedig persze gond vagy kényelmetlenség van, előveszi szépen a szabvány, könnymentes nyöszörgést és firnyákosan lesi a reakciót. Miután ennek elraktározása pici kis winchesterében megtörténik rögtön veszi is elő a mintát a következő alkalommal. Szóval most kell észnél lenni!
A mozgáskoordináció hihetetlenül nagyot fejlődött az utóbbi hetekben. Meglett az első hatalmas felfedezés: van lábam! Szóval Babuci naphosszat azzal foglalatoskodik hogy vagy beharapja vagy fogdossa a csülkét. Anyuci briliánsan kiötlött még egy kis optikai tuningot, kapott a gyerkőc egy pár színes és csörgős zoknit, így a hatás immár magáért beszél. Aztán már nagyon szépen emelgeti a fejét és egyre jobban tekergeti magát jobbra-balra, előbb-utóbb meglesz az az átfordulás. Mi meg a múltkori zakó óta még jobban odafigyelünk, jobbára a padlón tartjuk őt a játszószőnyegén.
(Dr. Babuci junior ügyvéd, rendel minden nap 8-10ig, 12-2ig, 3-5ig, 6-8ig, kivéve ha extra tejci vagy szunya van. Forduljon hozzá bizalommal, ha az ő kedve is úgy tartja :))
.
Napirend is halad jelentem alássan. Az éjszakai plusz egy műszak elmúlt, zavartalan a horpasztás este fél 9 és reggel 4-5 között. Aztán még egy forduló reggel 7-8ig. A nappal meg általában szintén okés, kisebb-nagyobb kilengések szoktak lenni, ehhez persze Babuci alkalomadtán bőséges nyöszörgéssel szállítja a hangulatot.
A kádbetét már nagyon hiányzott az életünkből. Illetve Apuci életéből. Ennek híján úgy nézett ki a fürdetős műsor hogy Apuci fogta Babucit a jobb kezében, a ballal meg bőszen csutakolta. Na mármost ez nem is volt gond egy darabig, de hát aztán rövidesen Kisfiam elkezdett dögnehéz lenni, az erek meg már dagadtak ki. Persze az izmok is így karban voltak tartva de azért hosszú távon gyanús lett volna ha Apuci jobb keze erősebb mint a másik :O...Na ugye, Ti is a rodeóra gondoltatok...
(Gyí, te Ráró!!!)
.
Szal elcsavartunk egy ilyen fröccsöntött műanyag darabért amit a sztenderd kádba kell applikálni. Done, rá is terítettem egy textilpelust a komfortérzet kedvéért. Jó, jöhet a csemete, megfogom és azzal az elánnal rápanntintom az állványra. Erre meg rám néz, száj legörbül, megszólal a sziréna. Ja hogy picit fokozatosan kellett volna, upszi.... Na arra meg a következő napra be is borult a fürdetés, utána meg ment már minden, eredmény alant:
(Now, I have a kádbetét, ha, ha, ha...)
.
Más...
Egyik nap besült a gyerek. Illetve még csak kezdett volna mer állítólag nem gond ha egy hétig nem tojik. Ennek negatív hatásait Babuci nem jelezte, egyedül dagadó pociját érzékeltük. Eltelt két nap, na Anyucival mi már sz*rtunk be hogy jajjj mi lesz. Praktikák jönnek. Tornáztatás, semmi. Pocimasszás, nyema. Csodacsepp, nyista. Hát most mi legyen? Szerencsére beugrottak a babatanfolyamon hallottak, nevezetesen hogy a hőmérőzés hashajtó hatással bír. Babucit fel a pelusasztalra, hőmérő bekrémez (ellenkező esetben olyan maradandó élményt okozunk a gyereknek hogy egész életében emlékezni fog rá), "Tavaszi szél" nóta elindít. Ez egy kis magyarázatot igényel: volt már hőmérőzés és akkor Anyucival ezt énekeltük hogy elvonjuk Babuci figyelmét. Folyamat indul, eltelik egy perc, már kezdem magam rosszul érezni (ugyanis Apuci hőmérőzött), hirtelen hopp, valami jön. Hááát, utoljára ilyet akkor láttam amikor gépi fagyit kértem a Balcsin......
.
Na puszi :)
