My daddy is a geek

A sapka után Babuci ezúttal egy szemüveggel támad, és Lakatos Márk-ot (szigorúan csak szakmai tekintetben) megszégyenítő módon diktálja a divattrendet.

(A cuccért sok thx Vikinek)

(Born to be wild...)

Tátáááá, úgy bizony, ahogy látjátok Babuci immár fél éves, több mint 180 napja van már velünk idekint. Na eme jeles alkalom jóvoltából még két foga úgy döntött hogy előjön. Szóval van már belőle négy darab, kettő alul egymás mellett, felül meg még kettő elszórtan. Amikor vigyorog úgy néz ki mint egy kezdő zipzár :). Természetesen ehhez a jelenséghez hozzátartoztak a vonatkozó nyűgösködések és éjszakai felkelések is, utóbbi rögtön egy ízben három alkalommal is! Oh yeah! De nem baj, egyenlőre túl vagyunk rajta. Egyenlőre, mert még hátravan 16.... :D

(Ejj de vidám vagy öcsém! Mi bezzeg nem, amikor előjössz...)

.

Apropó éjszaka, Anyucival most végzünk el egy tudományos kísérletet, melynek keretében le akarjuk szoktatni Babucit a hajnali partyzásról. A lényeg az hogy egyre később kelünk fel hozzá, plusz tejci helyett Apuci vízzel kezdi el itatni őt, egyre hosszabb időtartamig. Persze aztán Anyuci színrelép és megnyugvást ad, de aztán azt is egyre csökkenő ideig. Elvileg a gyerkőcnek ettől szelíd diszkomfort érzete lesz és fel se akar majd kelni, a mission time kábé 1 hónap. Ja és azt írták sírásmentes a művelet...Ok, rajta! Babuci kelt szokásosan, Apuci belopózik, felnyalábolja őt, leül vele, elkezdi itatni a bekészített csőrös pohárból. Erre ő cuppog kettőt, kikerekedik a szeme, néz, szinte látod hogy asszongya: Wtf? Mi a szent szalmazsákot művelsz te itt? Add vissza a muttert cicistül/tejestül!!! Még két pillanatig tartott ez az idil, aztán hangosan elkezdett bömbölni...Anyuci jön, megnyugvás érkezik... Apuci meg le van sz*rva a csőrös műanyagjával együtt. Pedig Philips vazze! No problem, a kudarc nem opció, folytatjuk...

Azért illően megünnepeltük ezt a fél évet. Először is elmentünk a Vasúttörténeti Múzeumba. Erről azt kell tudni hogy ott lakunk mellette, de az elmúlt két év alatt még be se tettük oda a lábunkat :D. Na ideje is volt már megnézni, meg éppen hallottuk hogy ott parkol pár óráig az Orient Expressz és be lehet skubizni néhány kocsiba. Szal Agatha Christie és Poirot után úgy gondoltuk hogy végre mi is felszállunk a legendás gőzösre. Apósom meg két lábon járó classic jukebox mivoltát megerősítve még erre is tudott mondani egy retró számot, íme (thx megint neki mert Apucinak is tetszik):

.

Babuci fel lett kötve Apuci hátára, és nekivágtunk a bő 200 méteres kirándulásnak. Beértünk és rácuppantunk egyből a nosztalgia vonatra, egy hálókocsi meg egy ebédlő volt nyitva. Hát nem tom` kinek jön be ez az úri utazgatás régi holmik közt, egy falatnyi helyen, Isztambultól Párizsig, 5 éjszaka, uszkve 2 millió forintért!!! Na ja, felmentem a honlapra oszt néztem egy utat, pont belecsaptam a legdrágábba :). Nem baj, élménynek jó volt. Babuci akkor még fenn volt, utána aztán nem érdekelte a többi mozdony, jóleső hortyogást lehetett hallani Apuci háta felől :).

.

Képzeljétek, végre megfejtettünk egy két éves rejtélyt ott helyben! Mindig hallottuk a konyhaablakból hogy valami gépies hang jön innen, ami csont olyan volt mint amikor az Álcák (a rosszcsont Transformers-ek) alakot váltanak! Wáááá!!! Végre észrevettük hogy az efféle zajt egy kiszuperált régi mozdony adja. Sejthettük volna hogy nem óriásrobotok laknak a szomszédban :D.

.

Persze Babuci nem maradhatott ajándék nélkül, így másnap elcsavartunk egy babaáruházba hogy válasszon valamit. Ez úgy történt hogy beraktuk hozzá a kiválasztott cumót hogy nyomogassa, nézegesse, oszt amelyik a nyerő azt visszük. Hát mondanom se kell, ez a témakör szinte kimeríthetetlen variációkkal rendelkezik a boltok polcain, csak a pénztárca szab határt. Meg a kélyes szülői érzés, hogy melyik fröccsöntött elektronikus biszb*sztól kezd el habzani legkésőbb az ember szája :). A selejtező végére már csak egy angolul is tanító laptop meg egy vízálló kongadobszerű ízé maradt. Utóbbi nyert, az is mondja az ABC-t, számol 10-ig, meg zenél, dobol, meg mittomén mit csinál. A szemetet pölö még nem viszi le. 

(Itt mondjuk nem úgy néz ki mint aki nagyon örül, de már álmos volt...)
.

Babuci egyébként nagyon jól elvan ezzel a ketyerével, visszük is magunkkal a fürdetésre. A gond néha ott kezdődik hogy a játék püfölése közben annyira bepörög hogy össze-vissza elkezd csapkodni és a földre helyezi át a fürdővíz legalább felét. Ezután mindig einstand-olás következik, erre Babuci felháborodottan kikéri magának ezt a bűncselekményt. Persze egy vizes rongy szájba való tömködése és szopogatása mindig elfeledteti a búbánatot...

Divatdiktátor véna kibontakozóban, sapesz viselése kétféleképpen. 

(Ahogy Anyuci mondja...)

.

(...aztán ahogy Én akarom! Begyűrt csipával és kilógó cimkével is! Ne nevess, ez a babadivat most!)

2013 augusztus 29...

Hónapok teltek el mióta Babuci öntudatára ébredt és totális háborút hirdetett minden ingóság ellen. A direktíva egyértelmű: teljes megsemmisítés!

A végkimenetel még mindig kétesélyes, sok kiváló színes magazint, könyvet, Blu-ray-t és Ps3-as játékot vesztettünk a csata alatt. Emlékük örökké élni fog bennünk, áldozatuk nem volt hiábavaló!

Ám az ellenállásnak sikerült megkaparintania egy tér-időugró gépezetet és visszaküldenie Apuci-t a múltba. A küldetés célja felkutatni múltbéli Apuci-t + Anyuci-t és átadni egy rettentő fontos üzenetet: be prepared, azaz készülj fel!!!

(Add ide a ruhádat, a babajátékokat és a kedvenc filmjeidet!)

.

No jó sztori? Mit mondtok? He? James Cameron? Nemmm, nem ismerem ezt a nevet...

(Porszívózás a kanapé alatt? A Babuci 2013 minden gondját megoldja...)

.

Kérem szépen, megindult az úthenger, Babuci hasa többé már nem érintkezik a padlóval, hamarosan mászásra fog sor kerülni. Persze a felütéssel csak a drámai hatást akartam érzékeltetni, természetesen Anyucival együtt határtalanul boldogok vagyunk az eredményt látva. Nem kevésbe Babuci is örül mint majom a farkának, egy-egy produkciót követően mindig szélesen vigyorogva gyűjti be az elismerést. A koreográfia egyébként tök viccesen indult, Babuci először egy valami fekvőtámaszszerű izét nyomott. Ezt ő se tudta mire vélni, meglepődve nézett be maga alá, mintha ott is ciciket keresne. Kicsi vagy még te ahhoz Drága csemetém! Meg fiú is :D. 

No, ez a fekvőtámasz aztán tovább fejlődött úgy, hogy ad-hoc módon elkezdett pucsítani az ég felé. Csak éppen néha elfelejtette a kezét is kinyomni, így csak a popsija meredt az ég felé, a gyerek másik fele meg a takarón maradt. Amikor meg összejött mindkét feature, akkor enyhén billegve megállt a tudomány. A célpont mindig egy játék elérése volt, de mivel még nem ugrott be az ötlet hogy mozgatni köllene a lábakat meg a a kezeket is, Babuci inkább erőteljes nyüszítéssel jelezte hogy nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Szal' van még mit fejlődni ezügyben.

De, most már aztán sürgősen neki kell kezdenünk a vagyonvédelemnek, meg kell ásni a lövészárkokat, fel kell húzni a várfalakat, meg kell erősíteni a gátakat! Hallgassunk meg egy szaktekintélyt a témában:

.

A fókuszpont a polcok, konnektorok és éles sarkok bevédése lesz. Na persze a műszaki cikkeknek is kell majd valamiféle megoldás, mert itt is közelegnek a vészterhes idők :D:

(De ez csak egy garanciális karbantartás...)

.

A beszerzéshez pedig kiötlöttünk egy pompás ötletet, már úgyis régen jártunk a skandináv csodaáruházban. Remélem a horrorzöldségek rég elpucoltak onnan :D.

Rettentő fontos tényező, hogy Babuci kultúrális nevelése a lehető leghamarabb meginduljon. Apuci sorra vette a különböző lehetőségeket, és döntött az irányról. Az első jelentős lépésre egy on-site tréning keretében került sor :D.

(Na most akkor ki is az Apád? Obi-wan sose mondta el? :D)

Íme Babuci hűen prezentálja egy montázs segítségével hogy hányféle pozícióban lehet lebonyolítani egy délutáni szunyát. A Laokoón-csoport meg nyüszít a sarokban :D...

(A lesifotókat és a montázst Anyuci készítette)

(Észak és kelet a preferált égtáj...)

"Life is life! Ná nááá ná ná ná! Levelet kaptam life!" Skandálhatná bőszen Babuci a klasszik slágert. De nem tud még beszélni, ám így is szemmel láthatóan vallja az említett mondanivalót. Nemes egyszerűséggel fergeteges hangulatban leledzik mostanság, mindenen és mindenkin nevet. Az álmosság, éhség, fáj valami témák természetesen automatikus beborultságot szoktak okozni, de az oda illő megoldást követően ismét a felhőtlen vidámság következik. Szoktam is kérdezni tőle hogy mit szed? Mer' akkor adjon Anyucinak meg Apucinak is belőle :D.

.

Nagyon szépen halad a dolog az éjszakázás kiiktatását illetően is. Már csak egyetlen kelés van, általában hajnali 3 és 5 között (valamiért még ilyenkor is vihog :D), aztán tovább reggel 7 körülig. Alakul ez na...

Elmentünk nemrég piknikelni. Volt nekünk még annó picit régebbről egy zsír piknikkosarunk, Anyuci azt pakolta teli mindenféle finomsággal, aztán uccu kifelé a szabadba ebédelni. Először a Kopaszi-gátra spekuláltunk, de mivel az kisebb meg talán több ott a k*csög (copyright by Gino majális), ezért rágyúrtunk a Margitszigetre. Na ott is volt gyökérből rendesen, de legalább nagyobb placcon oszlottak el. Ledobtunk magunkat a nagy rétre, pokróc elő, kaja ki. Babuci is kapott egy külön plédet játékostul, most is a jópofa békás ruhájába öltöztettük be. Teszünk-veszünk szépen ahogy kell, arra sétál egy élien idegen kiscsávó, meglátja Babucit, elkiáltja magát: BÉKAAAA!!! Szülei kérdezik, hol? Ott a bokor alatt! Jajjj, de hát az csak egy kisbaba! :D

(Brekkk...)

.

Az idili tápolás kábé egy óráig tarthatott, amikor Babuci jelezte hogy köszöni szépen, neki elég volt. Egy kisebb alvással részéről és egy fagyizással a mi részünkről zártuk a heppöninget, jó volt ismét kimozdulni hármasban. Persze otthon még jól átvizsgáltuk a gyerkőcöt hogy nincs e benne kullancs (vagy ahogy a nagyanyám hívta: paklincs). Nem volt semmi, túra teljes sikerrel lezár.

Szerencsére az etetés továbbra is hálás Babucinál. Az anyatejes alap még játszik nála, a flamón túl a cici  egyébként jelentős nyugifaktorral is bír. A többi viszont most már pépes formában érkezik hozzá, naponta háromszor. A múltkori almaleves állapoton már jócskán túllendültünk, különböző alapanyagokból összetutymákolt kajára való Level 2-es áttérés történt meg így.

Luxus jellegű megközelítést alkalmazunk a vonatkozó étkekre, minden felhasznált input (krumpli, répa, alma) biopiacról kerül ki, ahol az árak persze a plafont verdesik. 1 tojás százért, spárga ezerötért, tiszta horror! Nem baj, a töméntelen E betűvel ráér később is megismerkedni. No ehhez a mixhez csatlakozik még néhány üveges bébiétel, este meg tejpép, amit Apuci nemes egyszerűséggel csiriznek hív. A konkrét etetés egyébként simán szokott menni, ami köszönhető Babuci kellően jó étvágyának is. A legelső falatra mindig egy jópofa grimaszt vág:

(Ready for action!)

(Ez mi ezzzzzz?)

.

De aztán megy minden rendben tovább amíg ki nem ürül az edény. 

.

Szelíd böfi, oszt mehet is a játék tovább...

Ez aztán a vérbeli túszdráma, Babuci magabiztosan markolja a maciját és nem hajlandó semmiért sem megválni tőle.

(Én a didit....ööööö a macit oda nem adom!)

Babuci sajátos humorérzéket fejlesztett ki a délutáni szundi utáni ébredéshez, sőt úgy gondolta ebből akár egy jó játék is kikerekedhet...

(Hol a baba?)

.

(Itt a baba!)

Nos hát, kibújt az első fogacska, végre tudtuk hova tenni Babuci deviáns viselkedését. Meg rákészülünk a folytatásra, hiszen lesz még vagy két tucat ilyen eset. Immár a 21. hétnél tartunk, Babuci rövidesen betölti az ötödik hónapját. A mindennapok egyre mozgalmasabban telnek, Kisfiam már térül-fordul a játszószőnyegen, egész almákat tol le kajáláskor, amit aztán menetrendszerűen nap végén belepakol a pelusba. Tökre úgy néz ki a k*la mint ahogy belement a táp a kölökbe. Ja, a pelusozás is már kezd nagy kihívás lenni, ugyanis Babuci előszeretettel tekeredik ki a négy égtáj felé, lerúgja a törlőkendős zacsit és/vagy beletenyerel a saját trágyájába. Le lehet kötözni ilyenkor a gyereket szerintetek :D? 

.

Megérkezett végre a várva várt wellness hétvége! Az elmúlt időszak egyik legnagyobb kihívásának szántuk a bő két napot. Anyuci kerítette a lehetőséget valami kuponos akcióból (fene jó szimata van ezekhez a dolgokhoz), a cél egy vidéki kastély-reneszánsz-élménypark komplexum volt. Mivel az ismerősöktől is jókat hallottunk a helyről, rá is csaptunk a kínálkozó alkalomra. Előkészítés elindult, szépen gondosan. Persze Babuci stafírungja foglalta be a legtöbb helyet, mivel az volt a cél hogy a lehető legkomfortosabban érezze magát. Játszószőnyeg, bébiőr, fejvég, minden ment be a szatyorba aztán meg a kocsiba. Egy laza 3-4 óra alatt összekaptuk magunkat és indultunk. A legnagyobb para persze az volt hogy Babuci miként fogja bírni a 2-3 órás utat, szóval az M6-oson dzsaltunk le végig. Kisfiam hál Istennek vette a lapot és egy másfél órás hortyogással segített minket a műveletben. Sexárdnál....Szekszárdnál lejöttünk, mondom én nem látom az alagutat vazzzz, elbontották már? Bonyhádon bementünk a helyi Tacskóba flamózni egyet, kicsit zsíros volt a cucc, a hatásokról meg később. Volt még egy kis zötykölődés vadregényes utakon, aztán végre megérkeztünk a helyszínre.

.

Maga a hotel-wellness-reneszánsz kombó marha jól van kitalálva, szerencsére mi a nyüzsgéstől távolabb eső, kastélyrészben kaptuk a szobát. Anyuci szerint angol stílusú volt, Apuci szerint meg virágos tapétás. Babucinak meg annyira bejött a minta, hogy két napig a falat nézve úgy vihogott mint aki megkompolyodott :D. Lakosztályos volt a formáció, Babuci kapott egy külön szobát, utazó kisággyal. Anyucival összenéztünk... Fejvég, bébiőr tehát akkor csak egy jót utazott. A vacsiig még volt egy kis idő, ezért megnéztük gyorsan az élményfalut, még a másnapi évadnyitó előtt. Na az is tök jól nézett ki, lemodelleztek egy középkori falucskát, pottyantóstul.

(Cool mi?)

.

Babuci meg jól elaludt miközben döcögött a macsakövön, így nem tudta megkamillázni a háziállatokat. Persze volt ott olyan gyerek is aki meglepődve nézte a csirkéket, mer nem is hasonlít a Pokémonra...

(Babuci és egy csacsis*gg)

.

Go kajálni. Na ekkor ütött be Apucinál a bonyhádi pörkölt és kezdte megforgatni a gyomrát. Túl sok kaja így már nem csúszott le aztán, egy kis levest és egy pohár bort követően inkább a teremben lévő flamozó jónépet osztottam különféle csoportokra. Rövid társadalmi körkép következik:

Vega: befizet az all-inclusive-ra, aztán csak búval nyomott kanári módjára csipeget mindenféle magot meg zöldet. A tányérja meg max egy jól szituált szénakazalként funkcionál. Többnyire sarokba húzódva legelészik.

Táposék: Márpedig ki van fizetve! Akkor pedig fogyasszon rendesen az ember! Már ott türelmetlenkednek a kantin ajtaja előtt és elsőként zúdulnak be nyitáskor. Általában a wellness előtti héten szabályosan éheznek  otthon, hogy majd minél többet lehessen letömködni a garaton. Az akció vége aztán éjszakai csantázás és másnapi rosszullét.

Sznob: Látványosan érkeznek, föld felett siklanak mint Luke Skywalker tatooin-i járgánya, elérhetetlen dimenziókban tanyáznak, megszólításukhoz hetekre előre időpontot kell kérni. Jellemző a plázacicus/izomtibor kombó. Láttunk most is ilyet, Anyucival meg fuldokolva röhögtünk, mert olyan jófej/okoska gyerekük volt aki már most rávert két kört az ősök összesített IQ-jára.

Divatdiktátor: Nem annyira kell komolyan venni, de azért van egy minimális dresszkód amit illik ilyen vacsik alkalmával megkövetni. Az említett kaszt jeles képviselői erre fittyet hányva bálás lezserséggel libbennek be a terembe. A lista végtelen, megtaláljuk benne a flekkes pólót, a lehetetlen színű dzsoggingot, a gyilkos zokni/szandál párosítást, vagy éppen a Ködös Albionból importált balerina cipőt. Na utóbbi is volt, zoknival!!!

Nyugdíjas horda: Valójában tényleg nehéz eldönteni hogy melyik pusztítóbb, ők vagy a 1241-42es Tatárjárás. Ugyanolyan hangosan és rendetlenül portyáznak mint a szittya ősök, ha meg rájuk szólsz teljesen kikészülnek idegileg. Láttunk Ipad-es nagyit is :D.

Másnapra már frankó volt minden, a bőséges reggeli betermelését követően megnéztük a wellness részt is. Anyucival felváltva vigyáztunk Babucira, így tudtunk mindketten csobbani a medencében.

.

Kicsit megint kajásak lettünk, így elkezdtünk egy kis édesség után kutatni a komplexumban. Mint kiderült, nincs, csak odabent a fesztivál területén egy pékségben. De oda két rongy fejenként a beugró! Mondtuk is hogy ez nem igazság, nekünk sütiiiii kelllll!!! Erre kaptunk egy ideiglenes belépőt, mondva hogy na húzzunk befele egy fél órára, sütizzünk, aztán nyomás kifelé. :D.

Másnap reggel Babuci 5:45-kor jelezte hogy neki bőven elég volt a pihenés, lehet vele játszani. Így legalább volt bőven időnk összecsomagolni, reggelizni, lelépni. Még gyorsan beugrottunk megnézni Pécset is, aztán csavarás haza az M6-oson.

(Marhára érdekel engem a városnézés...)

.

Babuci megint meghálálta az utat egy másfél órás pihivel, sőt menet közben megleltük a hiányolt alagutakat is! Úgy tűnik lefele jövet előbb hagytuk el a pályát :). Na, a szundit követően Babuci olyan velőt rázó üvöltéssel ébredt fel, hogy nem tudtuk hova tenni a hisztit. A balhé nem maradt abba, Kisfiam majd fél órán keresztül tolta a talpalávalót. Végigspekuláltunk mindenféle lehetőséget, csak egy megoldás maradt. Anyuci benyúlt a szájába, végigsimította az ínyét. Ahaaaaaa, hát nem beköszönt a második fog is! Ügy lezárva.