20 kerek hét telt el Babuci születése óta, azaz már velünk van egy fél terhességnyi ideje. Már kiszervezett állapotban. Hát hogyan is halad drága Kisfiam az élet rögös útvonalán? Tulajdonképpen rögösnek semmiképp sem érzékeli a dolgokat, gondolom én, mivel nagyon szépen elkezdte kialakítani a kis karakterét. Ez mostanában azt jelenti hogy elkezdett cicázni Apucival és Anyucival. Nem szeretnék lefeküdni, nem kérem a kaját, játsszál velem, csak úgy nyögök stb, ezek a tényezők alakítják mostanában a körülményeket :).
A mi dolgunk meg persze az Anyucival, hogy kordában tartsuk Babuci kibontakozását. Ennek a végeredménye pedig általában a kiságyban való üvöltözés. Aztán az öklendezős köhögés a sok vonyítástól. Aztán szunya a kimerültségtől. Általában 15 percig tart a processz, így se könnyű de respect annak aki órákig bírja tartani magát. No mind1, domesztikálni a csemetét :).
Nem feltétlenül ennek okán, de elhatároztuk hogy katalizáljuk, izé katolizáljuk Babucit. Ennek leghagyományosabb módja a hidegvízes keresztelés, szóval Apuci elcsavart a régi ismert pap bácsihoz, és kérelmezte az akciót. Szépen megegyeztünk (illetve Após már régebben közbenjárt), az időpont Húsvét vasárnap reggel 9, még a nagymise előtt. Jupííí...
Indult a nagy készülődés, a riadóláncot beindítottuk, jöjjön csak a rokonság. Keresztelő Húsvéttal megfejelve, ez extra készülődést meg extra mennyiségű flamót jelentett. Anyuci ismét átváltott projekt módba és legyártotta a haditervet, vagonnyi beszerzéssel. Ezt követően a konyha kisebbfajta cukrászdává fejlődött ki, Anyuci non-stop gyártotta a kaját és az édességet, valami csodálatos repertoár kerekedett ki a kezei közül, illusztrálom is izibe:
(Nyami, extranyami, ultranyami...)
.
Elérkezett a nagy nap, még óraátállítás is volt... Előre...wááááá!!! Készülődünk, Apuci kinéz az ablakon. Szakad az eső!!! Franc. Elkezdi bepakolni a felszerelést a kocsiba, eláll az eső :). Indulás? Ja. A legjobban szakad az eső. FRANC!!! Szerencsére ez senkinek sem szegte a kedvét, eljött mindenki. Nagyon szép kis szertartás volt, Babuci végigbírta egy szó nélkül, mintha tudta volna hogy róla szól a sztori. A végén már éppen imádságokat mondott a pap bácsi, amikor Kisfiam egy "Ámen" jeleként végigböffentette az anorákját :). Nyomás kajálni...
(In progress...)
.
Volt aztán terülj-terülj asztalkám, Anyuci finomságain kívül készült még a család is. Természetesen már az előétellel mindenki bucira tömte magát és könyörögve keresett valamilyen alkalmi fekvőhelyet. A legnagyobb attrakció persze Babuci volt, friss keresztényként kézről kézre járt mint valami füves joint. Ezt a gyűrődést nem sokáig bírta a lelkecském, valami éktelen módon elkezdett üvölteni. De úgy hogy ilyet még eddig nem hallottunk. Persze ez úgy hatott a rokonságra mint egy nagy adag kloroform, rövid idő alatt kiürült a nagyszülők háza. Spuri haza, Babuci nyűglődik tovább, másnap is megy a tömény horror, nix alvás, nix séta odalent, wtf? Elromlott a gyerekünk...
A dolgos hétköznapok aztán elhozták a megvilágosodást. Heuréka!!! Végigtapintva Babuci alsó ínyét megleltük a bűnöst. Az első metszőfog éles végét... :))). Naná hogy folyt köv...
(A székelyek szerint a medve, "Szikla" szerint meg a fog nem játék)
