"Mint a tüdő a fazékból, kidagadok én."
...Mondhatná Babuci mert nagyon szépen fejlődik az elmúlt hetekben, mint a mellékelt ábra is mutatja, már szinte rádobott egy duplást a születési súlyára. Ügyesen fogja már marokra a különböző játékokat, nem egyszer jókat dobálózik is velük, vagy éppen beletömködi azokat a szájába. Egyébként amikor ezek nincsenek a közelben akkor jobb híján jön a két kis kezecskéje és azt szuszakolja be magába. Számon tartom a folyamatos rekordokat: eddig hat darab ujj tűnt el benne (gy.k: egy egész kéz + egy mutatóujj). Ez a produkció aztán néha egy jó nagy öklendezésbe csap át és Babuci meglepetten néz ránk benedvesedett szemekkel hogy most mi a szösz van :)? Anyuci meg állandóan izgul hogy már most biztos bulémiás a gyerek és hánytatja magát :D. Ezek szerint legalább alsógatyamodell lesz belőle, mer azok (is) csantáztatják magukat :)
.
Napirend. Na az már megint változott egy picit, Kisfiam megint úgy döntött hogy beiktat plusz egy felkelést éjszaka. Na nem a TV székháznál hanem csak az ágyában :). Ez egyébként valami új stikli nála mert azzal együtt hogy kel, egyből elkezd mérgelődni hogy juszt is add ide a kaját te szolga... Szóval emocionális szemszögből is fejlődik a kölök.
.
#1: Dédik
Megtörtént Babuci első nagyobb kiruccanása, elvittük őt megmutatni a dédszülőknek. Célpont a festői Salgótarján (még mielőtt elkezditek a Győzikézést, szeretném leszögezni: ő nem ott lakik, nem ott született, nem is díszpolgár, a város semmilyen felelősséget nem vállal érte :)), kezeslábas/hordozó kombót elő, irány a horány.
(Tátátátáááá, tátátáááá... :D)
.
Dédik már vártak, egy dandárnyi flamó megfőzve, csomag bekészítve, mert márpedig Pesten nincsen élelmiszerbolt :D. Babuci persze egyet mosolygott és már zsebre is vágta a dédiket, ők pedig meghatódva nézték őt, epic pillanatok voltak én mondom. Mivel tök jó idő volt odakint fogtuk magunkat és kiraktuk őt a tornácra mint a befőttet, erre ő meg hálásan horpasztott vagy egy órát. Jött aztán a többfordulós, lagzira emlékeztető lakoma, szuszogás, dumcsi, csomagolás, go haza. Kellett is spurizni rendesen mert Kisfiam valamiért elkezdett nyivákolni és úgy befeszült mint a magyar költségvetés. Le is kaptuk a raplizást, íme:
(Ez a kép asszem magáért beszél)
#2: Zakó
Eljött a pillanat ami minden gyerek életében megtörténik. Nem mondom hogy nagyon vártuk, sőt ez olyan amit minden szülő el szeretne kerülni de akarva-akaratlanul átesik rajta. Szóval Babuci gondolt egyet és ledobta magát a kanapéról. Ez persze a klasszikus forgatókönyv szerint ment, egy milliomod másodpercnyi lankadás a figyelemben, oszt a következő pillanatban már lent kalimpál a csemete a földön. És vonyít. Szerencsére nem lett semmi baja, 30 centit taknyolt, hasra pottyant és még a puha szőnyeg is ott volt. Ahogy a mondás szól: Isten vigyázz a gyerekekre. Ámen! Anyuci persze nagyon megijedt és hívta egyből Apucit, na akkor Apuci is megijedt de miután megtudta hogy minden faja kissé megnyugodott. Irány haza, ajtó kinyit, Anyuci ül a nappali közepén megszeppenve, vállan ott van Babuci, aki meg vastagon és kajánul vigyorog hogy kézben van a gikszer óta. Na szép...
.
#3: Almalé
Van egy varázsszó aminek hallatán Anyucit mindig boldogság önti el. Felcsillan a fényes jövő, elvonulnak a viharfelhők, csiripelnek a madarak. Ez a szó pedig: hozzátáplálás. Ez ugye egy viszonylagosan hosszú folyamat, lényege az hogy a gyerkőcöt leszedjük a szerről (anyatej) és több lépésben hozzászoktatjuk a normál kajához. Persze nem rögtön a véres hurkával vagy a pacallal indítjuk a sort, először leveket, paszírozott cuccokat alkalmazunk. Babuci immár elmúlt három hónapos, Anyucival gondoltunk egyet és elindultunk ezen az úton. Első fázis: almalé, hetente egyszer. Alma volt, dédiktől hoztunk egy tankernyit, Anyuci nekilátott a gyümölcscentrifugás bedolgozásnak. Lett vagy másfél liternyi lé, nosza jöhet a próba. Előzetesen már beszereztünk egy műanyag étkészletet, abban tálaltuk a tesztmintát. Babuci először nézett hogy most meg mivan, mér borul a menetrend, hol a cici vazze? Félig benyalta a kanalat, félig meg kidugta a nyelvét és közben gyanúsan nézett ránk. Persze az első rund lazán kifolyt a szájából. De szerencsére nagyon bejött neki az új buli, úgyhogy már tátotta is a száját a következőért. Mi meg virultunk Anyucival hogy ez is sínen van :)
