My daddy is a geek

Babuci immár három hónapos és olyan bámulatosan fejlődik hogy Anyucival csak nézünk mint Rozi a moziban. Majd 64 centije mellé már lassan 7 kiló is társul, olyan nehéz kezd lenni mint egy nagy zsák virágföld. Igazi kis virgonc időszak köszönt ránk, forgolódik már, koordinált mozdulatokkal fogja/tapizza a játékokat, sőt volt olyan is hogy kihajigálta azokat a nyugiszékből. Szüntelenül megy a duma, a ritmikus gagyogáshoz már csatlakoznak különféle érzelmi kitörések is, nem ritkák a lamentálások, panaszkodások sem :). A betegség szinte teljesen elmúlt már, tehát lassan ismét ránk köszöntöttek a cuki hétköznapok. Anyuci gyengélkedik még egy kicsit, Kisfiammal várjuk hogy ő is hándröd pörsszönt legyen.

(Úgy túnik Babuci hatalmasat bulizott éjjel, a csajok gondolom már hazamentek)
.

Persze a múltkori kórházas sztorinak még nincs vége, a teljes rehabbal kapcsolatban kaptunk két házi feladatot:

1) Venni kellett egy inhalátor készüléket. Ezt rögtön meg is ejtettem a gyerekkórház gyógyszertárában. Mondom bent hogy ezt a cuccot kérem, erre mondja az árát. Én így nézek:

Elájulok, fellocsolnak vízzel, utána mondom én hogy nem az aranyozott, brill kövekkel kirakott modellt kérném, hanem csak a simát. Ez a sima, ennyibe kerül asszongya. De akkor mennyit engedne a feléből? Semennyit, ez ennyi. Öhhhhh... de akkor mire lehetne még használni? Semmi másra. Na jó, mondom, Babuci egészsége mindent pénzt megér, veszem elő a kártyát. Erre asszongya kell még hozzá puff is. Mondom az van már otthon, örököltük az előző lakótól, azon ülök amikor geek-eskedek a számítógépen. Az nem olyan puff, hanem azt kell beletenni a készülékbe. Az mennyi?

Ájulás, fellocsolás, IMF hitel, fizetés, távozás. Otthon aztán összepattintottuk ezt a méregdrága vackot és bepuffoltuk Babucit, erre ő úgy hörgött alatta, mint kezdő Darth Vader légzésgyakorlat közben. A szajréról van kép is:

(Az olaj és a narkó után íme a cucc amivel nagy lóvét lehet szakítani...)

.

Végül is lehet szó majd valamilyen alternatív felhasználásról is, később el tudom képzelni hogy majd mindenféle partydrogot teszünk bele a csőbe és azt nagy vihogva megszipuzzuk a másik felén :).

.

2) Inhaláljunk kamillateával. Mivel ugye Babucit nem lehet leültetni a konyhaasztalhoz fejére borítva egy törölközőt, rögtönözni kellet egy sátrat a művelethez. Apuci bőszen magára vállalta a konstukciót és rögtönzött,  kész, nem jó, kicsi-borul-összecsuklik. Anyuci erre kifejtette hogy Apucihoz nem az építész vénája miatt ment hozzá. Jó, szétszed, Anyuci átalakít, kész. Betoltuk alá Babucit, Apuci mellémászott, Anyuci meg importálta a forró lábost kamillástul. Kisfiamnak rém bejött ez a megoldás, vihogás közben jó nagyokat kortyolt a levegőből és leste hogy miként játssza Apuci a betépett hippit. Peace testvérek!!!

A kimerítő kutatómunka roppant fontos dolog Babuci életében. Itt éppen egy, a bányászszakkörről hazahozott házi feladatot gyakorolja... :D

(Kedvenc virágom: a FIKUSZ)

Jajjj de jó volt az elmúlt egy hét, megint egy igazi családi program kerekedett ki a hétköznapokból. Pont miután megírtam az előző bejegyzést, a következő napra rá Babuci bejelezte hogy megint sántít valami. Köhögés, orrszívás, Don Corleone hang ismét bejátszott, csak most már egy fokkal komolyabb tónusban. Kisvártatva már vaskos bömbölés és hőemelkedés is csatlakozott a menühöz. Mivel épp hétvége volt és nem volt doki, beszereztünk egy láz- és fájdalomcsillapító készítményt. Babuci estefelé kapott is egy adagot ami úgy kiütötte hogy nyomban 9 órát aludt egyben. Rekord, de ez nem nyugtatott meg minket...

.

Hétfőn jött a védőnő (akit Apuci szuperhős névvel is ellátott: Protector Woman :D), asszongya no para amíg nincs láz, orrporszívozás meg csepp oszt kész, de azért csütörtökön vigyük el a dokihoz. Ja, mindeközben vízórát cserélt két olyan büdös szaki hogy utána lángszóróval kellett szagtalanítani. Az elkövetkezendő pár napban nem történt változás, szóval szerdán elcsavartunk a körzetihez. Hatalmas szakmai tapasztalatról tanúbizonyságot téve széttárta a kezét, asszongya csúnya ez a köhögés, irány a kórház. He? Mivanmivanmivan? Ja, mindeközben Apuci éppen a közelben vizsgáztatta a kocsit ahol szintén két büdös szaki (én ezt nem értem, ezek mind szaglanak már reggel nyóckor?) beközölte hogy valami nem frankó a verdával, elülső lengéscsillapító elszállt. Ekkor jött Anyuci telefonja hogy be kell menni a belgyógyászatra. Akkor szép az élet ha zajlik...

(Hát nem ide kaptuk a beutalót...)

.

Beértünk, jött a vizsgálat, aztán meg a rossz hír: Babucit bent kell tartani megfigyelésre. Mivel nem maradhatott egyedül, Anyuci is csatlakozott a kéjutazáshoz. Namármost nem szeretném ecsetelni az állapotokat, a lényeg az hogy végre testközelből láthattam hogy hova megy a TB járulékunk.... Mert oda nem, az biztos. Szerintem ha fényképet készítek róla akkor tuti elkobozzák és megsemmisítik a telómat, mintha valami 51es körzetet találtam volna a sivatagban. Szóval a következő történt: Anyucit és Babucit berakták egy olyan szobába ahol volt egy beteg baba mamástul! Ágy nem jutott már Anyucinak így egész éjszaka egy fotelban kellett héderelnie, ezmiezmár?

Na másnapra meg is lett az eredménye a dolognak, Babuci javult valamennyit, Anyuci meg elkapta a köhögés/orrfújás kombót. Jó mi? Szépen megköszöntük a Hilton szerű körülményeket és elhagytuk a Kaptárt.  Mondjuk saját felelősségre, mer ott úgy látták hogy jó lenne még bent maradni pár napot a többi beteg gyerekkel/szülővel együtt. Arghhh!!! Most végre itthon vagyunk már és Anyuci/Babuci szépen javul, a kocsi meg meg lett javítva. Szóval lassan Happy End.

Na még egy poén a végére. Visszamentünk a dokihoz egy kissé beolvasni neki amiért beutalt minket a lágerbe. Ismét bölcs jedi mester módjára széttárta a kezét és mondta: hát nem voltam biztos benne mert kicsi a gyerkőc. 

Aaaaaa, agy mára kikpacs.

Elég nagy népszerűségnek örvend mostanság egy oldal ahol mindenféle témákra aggatnak rá egy cirádás bajszot és kissé átmagyarosítják a szövegezést. Megtetszett a dolog, így készítettem egyet Babucira is :D.

..

És hogy mindez ne maradjon válasz nélkül, íme megörökítettem a "the ultimate" mondanivalót amit Apuci szívének minden szeretetével átadhat Kisfiának:

A virágot az öltözőbe kérem :D...

Na sikerült megint jól megcsúszni a bejegyzésekkel, ez lényegében köszönhető annak hogy a múlt hét elején sikerült benyalni egy masszív vírust ami mindenféle köhögéssel meg orrfújással jár. Ebből a mulatságból aztán egész jó kis családi program kerekedett ki, egyik éjszaka Babuci ugyanis erőteljes szörcsögéssel jelezte hogy nem jól szellőzik kis fejecskéje. Keltünk fel rögtön Anyucival, pánik be, mivanmivanmivan?, elromlott a gyerekünk, mi lesz itt kérem? Szerencsére ezen segített egy orrporszívózás meg egy hason altatás. Ezt az extra fícsőrt eddig nem mertük kipróbálni, jelzem azóta csak így szunyál a gyerkőc és nagyjából 6-7 órás konstans éjszakai periódusnál tartunk. Jupííí...

(Ilyen cuccost vettünk még annó, ott van a taknyos tatu az elején. Két rongy egy darab műanyagért, na szép...)

.

Elérkezett a reggel, itt már Apuci is jelezte hogy mintha kicsit befűtöttek volna plusz Babucin is látszott/hallatszott hogy dugig van az orra áruval. Anyuci kitörő örömmel nyugtázta hogy az elkövetkezendő napokban két beteg pasit istápolhat. Irány a doki, de előtte még esedékes volt egy általános ortopédiai vizsgálat. Ez egy kis mosolyt csalt az arcunkra mivel Babucinak sikerült telibe pössentenie a dokit :). Ezután rögtön elcsavartunk a körzetihez ahol beközölték a szomorú hírt: Apuci Babucival szemben kap egy távolságtartási végzést, fertőzésveszély okán. Külön helység és/vagy maszkos megjelenés. Ez utóbbit választottam, az eredmény pedig egy elcseszett műtősfiú-Batman keverék lett, magyarán egész nap ebben a hacukában mászkáltam és este amikor végre levettem úgy éreztem magam mint a bőregér egy hosszú műszak után. Babuci is kapott néhány orvosságot, C vitamint, orr és szemcseppet kellett adagolnunk neki, persze a napi 4-5 porszívózás sem hiányzott. A kis lurkó egyébként két nap alatt túl volt a nehezén, thx to anyatej.

Más.

Mivel Apuci is otthon héderelt azon héten, volt alkalma bővebben megtekinteni egy tévéadó napi műsorait. Három betűből áll a csatorna neve és különféle dokumentumfilmeket/reality műsorokat/egyéb hulladékokat mutatnak szüntelenül. Egy élmény volt a megtekintés, íme megosztom veletek a gondolataimat, persze hamarosan sor kerül a gyereknevelés témakörre is. A fő műsorfajták:

Tortás: Abszolút favorit, különféle eseményekre kell mindenféle tortacsodát megalkotni, szóval nem egy tacskós piskótára odadobott zselés gyümölcssütiről van szó. Van itt tervezés, kivitelezés, jellemzően mindig rohannak mert elkéstek, sőt véres emberi drámák is lezajlanak amikor pl. megreped egy virágszirom. Whoáááá....

(A fordítás: Cím - Anarchia az Egyesült Királyságban, Hölgy kérdez - Kér teát? Válasz - Nem. ..... :D)

Menyaruhás: Say yes to dress a neve, ez a műsor adja magát, méregdrága esküvői ruhákat tukmálnak rá megzavarodott menyasszonyokra egy szalonban. Állandóan mindenféle stylistok meg botcsinálta eladók rohangásznak a balekok körül és cukkolják őket a szakvéleményükkel. A rokonság meg ül egy pamlagon mint egy rakás tűzifa, oszt néznek. Mindig adott egy költségkeret, amit jellemzően 50-100%-kal túllépnek a végén, ilyenkor mindig mutatják a finanszírozó személy elkámpicsorodott fejét :). Na az jó pillanat...

Csődben vagyok: Ebben a műsorban mindig elcsodálkoznak a zemberek hogy ha többet költenek mint amennyit megkeresnek akkor előbb-utóbb bajba kerülnek. Jön a magic, előkerül egy kockás papír, bevételek plusz, kiadások mínusz, eredmény ott van. Wáááóóóó. Ezután jönnek a "fájó" intézkedések: nem mész minden nap fodrászhoz vagy étterembe zabálni, nem veszel meg mindent sz*rt a boltban és egyből rendbe jössz. A műsor végén elégedetten nyugtázzák hogy az el nem költött pénzt akár meg is lehet takarítani, jó reggelt :D. Persze szívesen látnék ebből a műsorból egy "Hungary minimálbér Edition"-t.

És akkor a gyerkőcös témák:

Nem tudtam hogy terhes vagyok: Itt konkrétan olyan eseteket mutatnak be amikor váratlanul valaki megszül. Ez tök durva mert én is egyből azt magyaráztam hogy micsoda gyökerek hogy nem látják hogy nő a pocak vagy rúg a baba, de aztán kiderült hogy TÉNYLEG van olyan eset hogy nincs pocak és nem rúg egyáltalán. Ott állt a csaj a tükör előtt, kukoricacsutka hassal, aztán hajnalban klotyóra menve megszülte a gyereket a konyha közepén. Aztán jön a csodálkozás, meg a bámuló szülők/rokonok. Freaky én mondom nektek...

.

Sztár lesz a kölköm, ha beledöglök is: Ez a legdurvább műsor, na ettől konkrétan lábrázást kaptam. Helyszín: persze USA, ahol a szülők azzal múlatják az időt hogy játszótér helyett szépségversenyekre hordják a csemetéjüket. De ezt ne úgy képzeljétek el hogy csak úgy mutogatják őket egy zsűrinek, nem-nem, úgy kikenik-fenik meg beöltöztetik őket mint egy vásári majmot! Még protkót is beraknak a szájukba!!! De nem elég szegény kölöknek ott állni a placcon, mindenféle performanszot is elő kell adni. Tánc, ugrálás, satöbbi, ezt meg a stílust pontozza a zsűri. A zsűri, ami néha akkora pedomacira hajazó alakokkal van teli, hogy látatlanban kiosztanék nekik pár száz évet. Az egyik még énekel is a műsor elején de úgy, hogy két kézzel fogtam a karfát és a hideg rázott. Wáááááá!!! Na és ezek a gyerkőcök hogy viselkednek néha, totál mint a "felnőtt" modellek, túrják, fúrják egymást, beszólnak, el vannak telve maguktól. Hát ezen kibuktam rendesen...

Ja, slusszpoén. Előkerült megint Frosty néni egy új műsorral, majd ha látom írok még róla :)... 

A csendespihi során Babuci nagyon ügyel rá hogy a játékai ne jussanak illetéktelen kezekbe...

(Megláttam, meglőttem, hazavittem...szóval...ENYÉM)

Babuci immár 10 hetes, kerek 70 napja van velünk (azaz Anyucin kívül :)), és szakadatlanul nő mint a paszuly, lehagyta a 6 kilót, az első adag holmiját már rakhatjuk is el mert nem megy rá. A napirendet természetesen még mindig erősen meghatározza a fronthatás, ilyenkor egész napos nyűglődés/nyavalygás a téma, amit aztán legalább egy kiadós alvás követ. Legutóbb sikerült is beállítani a rekordot, 7 és fél órával!!! A nagy szunya után etetés következett, az egész már kezdett volna hasonlítani egy tündérmeséhez amikor Babuci akkora sugárban kezdte el hányni a tejet mint az "Ördögűző"-ben a kiscsaj az ektoplazmát (képet nem teszek fel róla -mármint a kiscsajról- mert sokan f*snak a filmtől, köztük én is :D). Babuci, Anyuci, a padló, a karosszék, minden elázott a műveletben, a műsort Babuci vigyora és egy galuskás kocsmai böffentés zárta. A kármentést követően letettük és legnagyobb csodálkozásunkra még jó pár órát aludt, pedig azt hittük már mindent kicsantázott... Márpedig csodák léteznek :)...

A közelgő Farsangra való tekintettel már vettünk is jelmezt Babucinak, íme így néz ki a teljes szerelésben (már a fácséra is kikerült a kép pár napja de itt is megmutatom):

(Böfff helyett brekkk...)

.

És akkor az eltávok. Ez alatt a bő két hónap alatt jó párszor meginterjúvoltam Anyucit hogy lelkileg hogy érzi magát az "etet-büfiztet-popsitöröl-letesz-gagyog-felvesz-dajkál-etet" elnevezésű szerelőszalag aktív dolgozójaként. Válaszát leginkább kedvenc fekete-autós akcióhősünk pop-zenei zsengéjével tudnám illusztrálni:

(Jejejejjeeeee, csápolni akkkaróóóók...)

.

El is kezdtük szervezni Anyuci első kiruccanását, a fodrászhoz... A Mac-Guyver szerű művelethez az alábbi hozzávalók kellettek:

- 1 db kialudt és degeszre tömött Babuci

- 1 db tettre kész Apuci

- 1,5 deci stokiba tett tejecske

- 1 db Playstation 3 alapgép

- 1 db Full HD lapostévé

- 1 db műsoros Blu-ray lemez

A Mission Time-ot nagyjából 3-4 órában határoztuk meg Anyucival. Ajtó becsukódott, Apuci bepöccintette a filmet a lejátszóba és elkezdte nézni azt Babuci-val, a jeles alkalomból "A Holló" volt terítéken. Babuci úgy fél óra múlva tudomásomra hozta hogy Brandon Lee ide, nagy pohos fekete madár oda, neki elég volt az ücsörgésből. Egy kis séta a nappaliban következett amit Babuci egy idő után kellemesen lágy hortyogással nyugtázott. Fektetés hasra, betakar, lejátszó benyom. Úgy 40-45 perc múlva Kisfiam jelez (mit jelez, szirénázik), ő most már nagyon éhes. Úgy elkezdte nyelni a tejet mint egy szivattyú és közben az egésznek olyan hangja volt mintha vizet csorgatnánk egy hatalmas marmonkannába :). Böfi jön, pelus is csekkol. A tartalom már egy ideje ott lehetett a lelőhelyen mivel enyhén már elkezdett kérgesedni és Babuci hátközépig bedolgozta a matériát, szóval ruhacsere. Ezt követően pedig folytattuk a tévézést, gyerkőc aludt, Apuci filmezett. Megérkezett lassan Anyuci is szép frizurával, küldetés teljesítve....

.

A zajos sikerre való tekintettel Anyucival a hétvégén abszolváltunk egy közös programot. Babucit a tejjel együtt (2,5 deci!!!) lepattintottuk anyai nagyihoz+nagynénihez, mi meg elsöpörtünk egy fitness+wellness kombóra. Az eredmény szinte magáért beszélt, enerdzsivel feltöltődtünk és kissé visszatértünk a nagy betűs ÉLET-be :D....

A tisztaság fél egészség, a másik fele meg a lustálkodás. Babuci mindkét fronton jól áll jelenleg... Thx Anyucinak a lesi fotóért!

(És a háttérben szól a "Depeche Mode - Enjoy the Silence"...)

Babuci már két hónapos, juhuhú!!! Ennek örömére kapott két védőoltást a körzeti dokinál, egyet szamárköhögés/gyermekbénulás, a másikat meg valami merengő kókusz meningococcus ellen. Nagyon bátor kis hadvezér volt a kisfiam, csak egy fél perces felháborodással jelezte hogy az inzultációért cserébe lejárató kampányt helyez kilátásba, aztán már csak vihogott tovább a babakocsiban. Anyuci aztán kitalálta hogy ha ő kap egy szelet sütit a helyi cukiban, akkor azt el tudja juttatni közvetetten (értsd anyatejjel) Babucinak vigaszajándék gyanánt. Ügyes, határozottan ügyes.... :). Apropó vihogás, igazi viháncolós korszak kezdődött el mostanság, örömködik amikor meglát minket, kis hintájában is gagyog meg vigyorog, nagyon cuki. Értelme is folyamatosan bontakozik ki, érdeklődve paskolgatja a játékait és már markolássza is őket.

(Akció közben...)

.

Sejthető, illetve mit sejthető, tényszerű megállapítás hogy egy gyerekvállalás folyamata során gondosan berendezett otthonunkat idő előtt kikezdi az "erózió". A számvitel pölö ezt terven felüli értékcsökkenésnek hívja. Öööööö, elnézést, szakmai ártalom. Szóval eme folyamatnak inkább a csemeték szoktak a kerékkötői lenni, szülők ritkán vállalják magukra a kezdeményezést. Apuci a geek avantgard jegyében úgy döntött hogy megpróbálkozik a lehetetlennel. Jelentem sikerült a dolog. A folyamat lényege a babaolaj és a kárpit keresztezése volt. Hogy Apucit milyen indíttatásból hajtotta az alkotó erő egy ilyenfajta nemesítési programhoz az most már soha nem fog kiderülni, a lényeg a végeredmény, ami nem más mint egy bazi nagy, húgyfolthoz hasonlítható paca a kanapén....Hát hogyan történhetett mindez? Babucit szoktuk kenegetni babaolajjal fürdés előtt illetve koszmótlanítási céllal. Figyelem: a koszmó még véletlenül sem egyenlő a "Szörnyecskék" filmekben látható gizmóval, ezt Anyucival már a felfedezés pillanatában leegyeztettük :).

(Nosztalgia- és cukifaktor az egekben...)

.

Szóval Apuci arra gondolt nagy merészen hogy Babuci búráját ezúttal nem a pelenkázóasztalon kezeli le, hanem éppen csak úgy a nappali kanapéján. Üvegcse kinyit, bal kézben tart, jobbal ken. A folyamat kellős közepén elbillent az üveg, Apuci nem figyelt oda, elkezdett kifolyni a matéria. Ez vagy fél percig ment amikor Anyuci észrevette a dolgot, és egyre emelkedő tónusban megkérdezte Apucit hogy mi a túrót csinál? Wáááááá, baba letesz, szivacs, mosószer, sika-mika, jajjjnemakartam, csináldvazze, detéllegbocsi, nincsbocsi, hívjukanyudbiztostudvalamit. A családi programból Babuci is kivette a részét, erőteljes üvöltéssel kérdezte meg, hogy mégis mi a baj az ő kis olajos fejével (gondoltuk mi)? Másnap aztán Apuci megjelent egy pár vegyszerrel amivel elkezdte a tisztítást. Most már kezd alakulni a helyzet, félhomályban és sötétben már nem is látszik a folt...

Más. Vettünk egy kengurut. Na nem élőt meg ausztrált, hanem egy olyan gyerekhordozó izét. Igazából egy négy méter hosszú anyag amit az ember különböző kombinációkban felteker magára, aztán abba belecsomagolja a gyerkőcöt. Tagadhatatlan előnye, hogy nagyban megkönnyíti a mozgást gyerekestül, szabadabban lehet tenni-venni. Apuci is magára vállalta a beüzemelést, felpróbálta ezt a nagyra nőtt sálat. A hajtogató hadművelet vége egy nagyon elfuseráltnak tűnő bő Scorpion (A Mortal Kombat-ból) jelmez lett, íme egy összehasonlító teszt:

(A koncepció...)

.

(A végeredmény...ööööö.... milyen?)

Nem tudom látszik-e a képből de az egyik legnagyobb előnyét rögtön fel lehet fedezni a cuccnak. Na majd mindjárt segítek:

(Tátáááá...)

.

Szóval Apuci is egyből beleszeretett ebbe a megoldásba...:)

Akárcsak mindenki más esetében, Babuci is használhatatlan egy reggeli kávé előtt:

(Két cukorral kérem Főnök, a tej már megvolt!)