My daddy is a geek

Elérkeztünk immár a 18. héthez, Babuci elkezdett igazi társas lénnyé válni. Ez alatt azt értem hogy felfedezte milyen szuper is egész nap az ember karjaiban dekkolni, ellenkező esetben meg méltatlankodva sikoltozni. Nagyjából olyan hangon ami egy köszörű és egy be nem olajozott zsanérú ajtó nyikorgása. Fenemód érdeklődik MINDEN iránt, rajta tartja a kis figyelmét a legapróbb szubatomi változásokon is. Ennek megfelelően fészkelődik, izeg-mozog, pörög-forog. Anyucival most kezdjük csak realizálni hogy most jön a java... Hízás egyébként rendben, Kisfiam nagyjából már hét és negyed kilónál tart, mondom is neki mindig hogy olyan nehéz mint egy zsák krumpli. Ilyenkor mindig a magasba emelem és úgy udvarolok, persze ez marhára bejön neki. Annyira hogy nemegyszer a vigyorgó kis szájából egy nagy nyúlós csula csöppen ki és csattan Apuci vagy Anyuci arcán :D. Ilyenkor mindig emlegetem az élieneket, azok is állandóan nyáladznak.

(Na gyere, megtörlöm a te szádat is egy textilpelussal)

.

Kimozdultunk egy csöppet. Persze nem csak azért hogy Babuci információ-éhségét kielégítsük, hanem hogy saját lelkivilágunkat is némiképp rendbe szedjük. Kezdődött az egész még jó két héttel ezelőtt egy Szent Patrik napi felvonulás megtekintésével. Emez ugye egy ír ünnep, aminek okán -csakúgy mint az év maradék 364 napján-  a vonatkozó patrióta lakosság, no meg az akcióhoz jó szívvel csatlakozók vedelnek. Elsődlegesen (néha zöld) sört, aztán esetleg még vadabb dolgokat. Szóval megnéztük a felvonulást a Belvárosban, ahol nagy csinnadrattával, dudálva, visítva mászkált a tömeg. Eléggé cidri volt az idő, ez persze nem akadályozta meg a vérbeli íreket abban hogy rövid ujjú pólóban lötyköljék ki a sört a Deák térre. Babuci persze végigdurmolta az egész sztorit, Anyucival meg már kezdtünk fázni.

Kapóra jött hogy a közelben volt egy dizájner-gasztro kiállítás amit Anyuci már szeretett volna régóta megtekinteni, plusz állítólag babholmiknak is helyet adott az alkalom. Mire odaértünk Babuci is elkezdte nyitogatni a csipáit, jelezvén hogy most már ő is érdeklődik a történések iránt. Na kézbe is vettük Őkelmét, aki aztán roppant kíváncsisággal kezdte el a kamillázni a legapróbb kirakott csetreszt is. Persze leesett neki egy kis vásárfia, kapott egy kézzel varrt készségfejlesztő rongylabdát. A rajta lévő fekete-fehér csíkokat állítólag a babák vibrálva látják. Én már (talán) nem vagyok baba, de azért elkezdtem szuggerálni a csíkokat, hátha vibrál nekem is. Az nem sikerült, ellenben jól elszédültem :)....

(Íme a rendezvény helyszíne, egy puccosan felújított áruház. Bolt odabent nem volt, csak a kiállítás)

.

Következő héten blokád alá vettük a Macaron napokat. Én először a macaronról azt hittem hogy egy orosz süti, kiderült hogy olasz az eredete, 1533-ból található az első feljegyzés, wáóóóó. Egyébként marha nehéz megsütni és baromi drágák a hozzávalók, mandulaliszt meg még egy rakás mifranc kell hozzá. Na erre a sütire építve csináltak egy kiállítást, mi meg ezt tekintettük meg. Arról szólt a történet hogy egy nagyjából 100 négyzetméteres helyre (Akvárium nevű műintézmény, anno Gödör néven futott) bezsúfoltak egy nagy rakás kiállítót sütistől meg mindenestül. Nem volt nagyon sok ember, viszont azon a falatnyi helyen valóságos áradatként hömpölygött, na ebbe faroltunk bele Babucistul. Kisfiam egész jól tűrte, csak kábé öt perc után olyan csatakosra izzadta magát hogy szinte ki lehetett csavarni az anorákját. Nyűgösködése meg abból jött hogy már megint nem látott MINDENT. Kabátkáját kikapcsoltam, őt meg felvettem hogy nézelődjön. Na ez már rögtön tetszett neki, nagy vigyorogva bámulta a tömeget. Jött itt is a celebfaktor, ott dekkolt Dzsánni meg Oláh Dzsí is oszt tolták magukba a macaronokat (Utóbbit mondjuk még bírom is mert földim, salgótarjáni. Na ne kezdjétek megint a Győzikézést, a múltkor már megbeszéltük ezt :)). Anyuci meg Geszti Petyát szúrta ki, azt mondta öreg és kicsi a csávó. De nosza mi sem voltunk restek, jól felpakoltunk a szajréval és otthon degeszre tömtük magunkat :). Persze Babuci is gondoskodott a műsorról, miután vége volt az izgi résznek végisüvöltötte a hazautat, de utána legalább annál jobban aludt.  

(Helyzetkép, a lényeg a mindenféle színű, ízű, szagú macaron)

.

A nagy buliszéria után elkezdtünk készülődni Babuci keresztelőjére...