Babuci már két hónapos, juhuhú!!! Ennek örömére kapott két védőoltást a körzeti dokinál, egyet szamárköhögés/gyermekbénulás, a másikat meg valami merengő kókusz meningococcus ellen. Nagyon bátor kis hadvezér volt a kisfiam, csak egy fél perces felháborodással jelezte hogy az inzultációért cserébe lejárató kampányt helyez kilátásba, aztán már csak vihogott tovább a babakocsiban. Anyuci aztán kitalálta hogy ha ő kap egy szelet sütit a helyi cukiban, akkor azt el tudja juttatni közvetetten (értsd anyatejjel) Babucinak vigaszajándék gyanánt. Ügyes, határozottan ügyes.... :). Apropó vihogás, igazi viháncolós korszak kezdődött el mostanság, örömködik amikor meglát minket, kis hintájában is gagyog meg vigyorog, nagyon cuki. Értelme is folyamatosan bontakozik ki, érdeklődve paskolgatja a játékait és már markolássza is őket.
(Akció közben...)
.
Sejthető, illetve mit sejthető, tényszerű megállapítás hogy egy gyerekvállalás folyamata során gondosan berendezett otthonunkat idő előtt kikezdi az "erózió". A számvitel pölö ezt terven felüli értékcsökkenésnek hívja. Öööööö, elnézést, szakmai ártalom. Szóval eme folyamatnak inkább a csemeték szoktak a kerékkötői lenni, szülők ritkán vállalják magukra a kezdeményezést. Apuci a geek avantgard jegyében úgy döntött hogy megpróbálkozik a lehetetlennel. Jelentem sikerült a dolog. A folyamat lényege a babaolaj és a kárpit keresztezése volt. Hogy Apucit milyen indíttatásból hajtotta az alkotó erő egy ilyenfajta nemesítési programhoz az most már soha nem fog kiderülni, a lényeg a végeredmény, ami nem más mint egy bazi nagy, húgyfolthoz hasonlítható paca a kanapén....Hát hogyan történhetett mindez? Babucit szoktuk kenegetni babaolajjal fürdés előtt illetve koszmótlanítási céllal. Figyelem: a koszmó még véletlenül sem egyenlő a "Szörnyecskék" filmekben látható gizmóval, ezt Anyucival már a felfedezés pillanatában leegyeztettük :).
(Nosztalgia- és cukifaktor az egekben...)
.
Szóval Apuci arra gondolt nagy merészen hogy Babuci búráját ezúttal nem a pelenkázóasztalon kezeli le, hanem éppen csak úgy a nappali kanapéján. Üvegcse kinyit, bal kézben tart, jobbal ken. A folyamat kellős közepén elbillent az üveg, Apuci nem figyelt oda, elkezdett kifolyni a matéria. Ez vagy fél percig ment amikor Anyuci észrevette a dolgot, és egyre emelkedő tónusban megkérdezte Apucit hogy mi a túrót csinál? Wáááááá, baba letesz, szivacs, mosószer, sika-mika, jajjjnemakartam, csináldvazze, detéllegbocsi, nincsbocsi, hívjukanyudbiztostudvalamit. A családi programból Babuci is kivette a részét, erőteljes üvöltéssel kérdezte meg, hogy mégis mi a baj az ő kis olajos fejével (gondoltuk mi)? Másnap aztán Apuci megjelent egy pár vegyszerrel amivel elkezdte a tisztítást. Most már kezd alakulni a helyzet, félhomályban és sötétben már nem is látszik a folt...
Más. Vettünk egy kengurut. Na nem élőt meg ausztrált, hanem egy olyan gyerekhordozó izét. Igazából egy négy méter hosszú anyag amit az ember különböző kombinációkban felteker magára, aztán abba belecsomagolja a gyerkőcöt. Tagadhatatlan előnye, hogy nagyban megkönnyíti a mozgást gyerekestül, szabadabban lehet tenni-venni. Apuci is magára vállalta a beüzemelést, felpróbálta ezt a nagyra nőtt sálat. A hajtogató hadművelet vége egy nagyon elfuseráltnak tűnő bő Scorpion (A Mortal Kombat-ból) jelmez lett, íme egy összehasonlító teszt:
(A koncepció...)
.
(A végeredmény...ööööö.... milyen?)
Nem tudom látszik-e a képből de az egyik legnagyobb előnyét rögtön fel lehet fedezni a cuccnak. Na majd mindjárt segítek:
(Tátáááá...)
.
Szóval Apuci is egyből beleszeretett ebbe a megoldásba...:)
