My daddy is a geek

Gondolom már láttátok a mellékelt videót de nem bírtam ki hogy ne tegyem ki ide, már most klasszikusnak számít. Hm, lehet hogy el is játszom Babucival :)... Az infót Anyuci szállította.

.

(A hang kötelező hozzá!)

Nem tudom hogy normális dolog-e ha az ember a gyerekét szaglássza? Na nem azért hogy teli van-e a pelus hanem mert ezeknek a kölköknek egyébként isteni illatuk van. Szóval amikor mindig játszok Babucival fel szoktam emelni és kb. a nyaka környékéről akkorát szippantok mint egy jófajta szakadt junkie a technokolos zacsiból. Néha még be is szédülök és majdnem elejtem a gyereket akkora levegőt veszek. Kisfiam természetesen nem érti a műveletet és gyanakvóan nagyra nyitott szemekkel nézi hogy felmenői nyilván meggárgyultak. Természetesen Anyuci is rá van állva a szerre, nem ritkák a közös szimatolások :).

(Lemostalak a placcról Tony, jobb cuccot találtam a tiednél...)

.

Babuci mindjárt 7 hetes és továbbra is elképesztő fejlődést produkál, nem is hittem volna hogy ez a folyamat ennyire látványos. A mozgása már sokkal jobban koordinált, nem vágja magát szájon már annyiszor (Anyuci mindig mondja hogy ilyenkor ne röhögjem ki őt mert lelki sérült lesz), elkezdte fogdosni/csapkodni a különböző tárgyakat. Ennek felfejlesztésére üzembe helyeztük a babaexpo-n szerzett játszószőnyeget, ami egy trópusi/dzsungel jelenetet ábrázol. 

(Íme a szülői harmónia következő forrása...)

.

A nyugiszékhez hasonlóan rém hasznos dolognak bizonyult ez is, Babuci érdeklődve kezdte sasolni és püfölni a különböző részegységeket. Egyedül Apuci fejezte ki aggályát azzal kapcsolatban hogy egy akasztott golyós macska illetve egy popsitájon karóba húzott (vigyorgó?) zsiráf (lásd a fenti képet) nem-e okoz már most egyedfejlődési rendellenességeket a gyermeknél? Anyuci röviden és tömören kifejezte nemleges válaszát, hozzáfűzve az "IQ betyár" és a "pillanatnyilag (?) mentálisan leépült" szavak -Apucira vonatkozó- szinonimáját is. Ok, én szóltam :).

A napirend is szépen halad a maga útján, habár tegnapelőtt megtapasztaltuk az első igazi extrém kilengést. Megint volt valami front/adó/áremelés/Tamás atya szellemének megjelenése, Babuci erre úgy gondolta hogy elég nagy már ahhoz hogy egész nap fent legyen és mondjuk alszik össz-vissz vagy egy órát, 100 részletben. Ez kábé a déli órákig még működött, volt még mosolygás is stb. De aztán a délutáni órákra már beborult nála a helyzet, indult a nyűgösködés. Anyuci kipróbált minden házi praktikát, sansztalanul, estig folytatódott a tömény horror. Mire 7 körül hazatértem a melóból Babuci már bucira sírt püffedt fejjel fogadott, időszakosan már csak erőtlen "höööööö...." jellegű elfojtott nyöszörgésekre futotta, és olyan vékony csíkban nézelődött mint Bud Spencer-nek a szemgyulladása. 

(Na majdnem így, csak sapka/haj/szakáll/150 kiló plusz/Puffin lekvár nélkül. Ja és nem mosolygott :)..)

.

Na persze 7 után már lefőtt volna az aznapi kávé, rögtön aludt volna el, de itt már nem tehettünk mást, húzni kellet az agyát még legalább 8-ig. Aztán végül jött a megváltó fürdetés, amikor még egy utolsó mosolyra is futotta felénk. Extra adag tej üvegből volt még a menü, aminek az eredménye egy hipergyors blackout lett, nagyjából fél 9 körül Babuci elszenderedett. És ekkor jött a borúra a derű, fél 4-ig a hangját se hallottuk, egy 7 órás alvással hálálta meg a egész napos türelmet és gondoskodást...

Ps: persze azóta megint visszaállt a napirend, na meg az éjszakai kelés 4-5 óra alvás után :)

Nagyon szépen köszönjük, továbbra is jól vagyunk. Anyuci és Apuci parányi kimerültség jeleit mutatja de Babuci majd kicsattan az egészségtől és a jó kedvtől. Nő mint a gomba, és hízik is tisztességesen, már öt kiló fölött jár. Érezzük is ezt már rendesen amikor kézben van a gyerkőc, de legalább a napi fitness biztosítva van :). 

(Dajkálással nő a muszkli)

Ja, a napirend. Örömmel jelentem hogy egész flottul halad a dolog, az éjszakák egy egész jó 4-6 órás szakasszal indulnak, akkor nagyon gyors pelusozás jön (Kisfiam előszeretettel szeret éppen akkor brunyálni olyan szép ívben mint egy versailles-i rokokó szökőkút, amit még ráadásul egy elégedett vigyorral is nyugtáz), aztán etetés és visszaaltatás, onnan még 2-3 óra a következő szirénázás. A nappal is egész jól szokott eltelni, kivéve ha vendégség van, vagy front, vagy benzináremelés, esetleg egy új adó bevezetése. Szóval hetente 1-2 alkalommal az is rendben eltelik, ellenkező esetben össze-vissza fél órákat alszik a fiatalember és száz felé tekergőzve hisztizik. Egyébként meg rém rendes kis krápó és fel tudnánk zabálni :D...

Anyucival elhatároztuk hogy Babuci ide, Babuci oda, tisztességes Karácsonyt tartunk annak minden összetevőjével együtt. Értsd: terülj-terülj asztalkám, rokonság, sok-sok ajándék, zsibongás, satöbbi. Az elgondolást hamarosan részletes megvalósítási terv követte ami Anyuci tapasztalatának hála komplex projektformát öltött, felvázolva a rendelkezésre álló erőforrásokat (lóvé, hozzávalók, Apuci Mortal Kombat ideje), a határidőket és a pillanatnyi státuszt. Yes, that`s my geek girl <3 :)...

Természetesen Babuci elhelyezésére is komplex technológiát dolgoztunk ki. Ehhez először igénybe vettük az alvás és a nyugiszék adta lehetőségeket. Az alvás egyértelmű előnye hogy mindketten tudunk tenni-venni, viszont  nagy zajt nem tudunk csapni. A nyugiszék optimális megoldás, már amennyiben Babuci-nak éppen kedve vagyon benne tartózkodni, ergo nem nyöszörög hogy kézben akar lenni. Szóval kellett egy harmadik opció ami biztosítja a folyamatos haladást. Ehhez egy ősi sport metódusát vettük igénybe, a váltófutásét. Itt éppen Babuci jelképezi a stafétabotot, csak itt fordítva van a dolog, aki megkapja az "pihen" :D, a másik pedig tolja tovább a tennivalókat.

Na eképpen belevágtunk a dologba és örömmel jelenthetem mindent szépen teljesítettünk! A 24-ét meghitt hármasban töltöttük, 25-én jött a család nagyja, 29-én pedig az apraja. Ez három rundot jelent, mindegyik alkalommal Anyuci lukulluszi lakomákat idéző pompás étkeket varázsolt elénk, Babuci pedig csak ámult a nagy forgatagon és tűrte a rokonság bőséges imádatát. Persze ő kapta a legjobb ajándékokat :D. Az egyik nap pedig annyira kidőlt mint egy zsák malactáp és 6 órát aludt egyben éjszaka. Ámultunk is Anyucival hogy mitől érezzük magunkat pihentebbnek :). 

A Szilveszter már jóval szimplábban telt el. Képzeljétek, nem mentünk sehova :D! Ehelyett szépen ellátogattunk apósékhoz ahol Babucit jól megsétáltattuk a friss levegőn, erre este megint jól kidőlt. Annyira még futotta neki hogy pelenkázás közben eltalálta pont azt a pillanatot amikor nem volt rajta semmi, így boldogan vihorászva egy nagy f*stócsával takarta be a pelusasztalt, jelezvén hogy ő hozzátette a magáét az Újévi szerencséhez. Mit ide kismalac kérem szépen! Szóval újrameszeltük a szobát és letettük őfelségét alukálni. Aztán kezdtünk el Anyucival parázni, hogy tutihótziher felébred a petárdákra, mi meg bőszen anyázva, vonyító gyereket nyugtatva búcsúztathatjuk az óévet. A pelusozás alatti "gikszer" meghozta az eredményét, Babuci rá se hederített a pufogtatásra, hajnali négyig húzta a lóbőrt. Ezt mi elégedetten nyugtáztuk és köszöntöttük együtt 2013-at.

Na akkor szépen megszülettem az előző évben, terveim 2013-ra:

- Hagyom Anyucit és Apucit egész éjszaka aludni

- Megtanulok kúszni, aztán járni, aztán bilizni

- Hízok és növök mint egy kismalac :)

- Meghódítom a világot, de mindenek előtt a kisszobámat :)

Na puszi és B.U.É.K.!

Babuci

Hú, majdnem kiment a fejemből, a múltkori pelusos témához tartozik egy klasszikus videó:

:D...

Minden kedves Olvasónknak Boldog Karácsonyt Kívánunk!

Anyuci & Apuci & Babuci

Tartunk-e már itt? 

.

Szerencsére nem :). A szülői meló jó sok energiát és türelmet igényel de garantáltan nem lehet meggárgyulni tőle, ezt már bátran elmondhatom most már. Vagy kérdezzetek még meg fél év múlva :D...

Hihetetlen de Babuci napok híján már egy hónapja született meg, és tényleg napról napra változik a szemünk láttára. Pár centit már nőtt is. Ezt abból vettük észre hogy kezdi kinőni az első rugdalózókat. A hivatalos hosszát sose tudjuk lemérni mer szerteszét rúgkapál, sőt a gyerekorvosnál még rövidebbnek mérték mint születéskor. Be is gyulladtunk Anyucival rendesen hogy összemegy a gyerekünk, de a ruhák inkább minket igazoltak.Súly tekintetében hetente mázsáljuk Babucit, a kezdő értékre már vígan rádobott egy kiló húsz dekát. Étvágya az van bőven, non-stop követeli a betevőt. Egyébként már ügyesen emelgeti fel a kis fejét és pár napja elkezdett gagyogni is szépen...hát mindketten csatlakoztunk hozzá és már hárman beszélünk úgy mint egy hónapos gyerek. 

Nos hát, régóta szerettem volna írni egy elég fontos témáról, ez pedig nem más mint a pelenka. Először az a vad ötletem támadt hogy csinálok egy nagy körképet, de menet közben rájöttem hogy ez egy fater számára elég nagy falat.

(Az egyik versenyző...)

Megütköztem egyrészt azon hogy ez a piac is fullra van telítve, a nagy márkákon kívül még megannyi gyártó ontja a pelust csőstül. Aztán persze nem elég a márka, számtalan színben/szagban/méretben is találunk, az ember gyereke tanácstalanul áll a polc előtt hogy mibe csomagolja csemetéjének a cuki valagát... 

Aztán itt van a fogyasztás. 6-8 darab naponta simán elmegy a cuccból, Apuci geek agyával nagyjából 3-4re saccolta ezt. Hát, meg lehet próbálni de szerintem a gyerkőcnek ezzel egy életre szóló élményt adunk :D.

Na és akkor az árak! Botrány, elképesztő, szerintem a chips- és telefon- után fű alatt be lett vezetve a pelusadó is. Hót tuti hogy a Goldman Sachs tőzsdézik a cuccal és Gordon Gekko titokban az íróasztala alatt bennfentes kereskedést folytat velük. Szóval vettem a fenti 6-8 darabos fogyást meg a darabárat és kalkuláltam. Elképesztő eredmény jött ki, 2 hét alatt elfogy annyi pelus ami egy normál Blu-ray árával vetekszik. WÁÁÁÁÁÁ!!! Lapozzunk ... :).

Na igen, a kínaiak meg simán megoldották ezt a problémát, simán az utcán sz*ratják a gyereket mint egy nyóckeres pudlit, íme:

(Na most akkor ehhez mit szól az önkormányzat?)

És akkor jöjjön a pelusozási hadművelet, amihez a következő kellékekkel rendelkezzünk:

- 1 db becsinált baba

- 1 db pelus

- Nedves törlőkendő

- Hintőpor

- Popsikrém. Na itt bárki bármit mond, a gyógyszertárban kapható klasszik retró fehér tégelyes cucc a nyerő.

Maga a procedúra nem bonyolult, könnyedségét jelzi hogy pár napon belül sikerült elsajátítani a mozdulatokat, így még jobban sikerült megnövelni a Babucival eltöltött értékes időt. No meg atyai tekintélyemet...

A végére pedig egy sztori. Valamelyik nap Babuci már kezdte magát kicsit túlaludni, veszélybe került az esti bealvás, felsejlettek az éjszakázás rémképei. Mondom Anyucinak hogy akkor én most felkeltem a gyereket. Anyuci erre rám néz és röviden megjegyzi: Én azt a helyedben nem tenném! Mondom én: Ehh, nem lesz itt semmi baj. Felveszem a gyereket, lóg mint egy kabát a kezemben, szólok neki, rázogatom, tekergetem, semmi. Jön a mentő ötlet: pelusozásra mindig felébred. Nosza nekiállok a dolognak, erre ő elkezd hümmögni, dünnyögni, jó lesz ez, mondom én bátran. Aztán hirtelen kipattan a szeme, tágra nyílik, ijedten körbenéz. Már éppen mondanám neki hogy helló-belló, amikor velőtrázó sikoltással elkezd visítani mint egy sziréna. És ha ez még nem lenne elég, pucér fenekéből majd 40 centi távolságra egy f*srakétát nyomott ki a pelusasztalra meg rám, szó szerint összecsinálta magát a pániktól. Aztán egész este halál nyűgös volt...

Szóval alvó gyereket soha ne ébresszetek fel, a következmények simán beillenek tizenegyedik csapásnak...

Babuci megunta a tejet, fogta a telefont és...

(A képért sok köszönet Áginak!!!)

(Halló... Itt Alex beszél. Nem kérek több tejet inkább szeretnék egy nagy családi pizzát. Siessenek vele mert hisztizni fogok...)

Mivel a 50 cent és 25 cent (illetve a 43 fillér abban a ratyesz rádióműsorban) már foglalt, mi benevezünk mondjuk a One Euro-ra :), és falcolunk a flaszteren a kiscsákómmal... :D

(Hé Bro, szólj a tesóknak hogy nehogy bebukják a következő tejciszállítmányt! Ha kerestek megtaláltok a kiságyamban...) 

A nagy kérdés az hogy így nézünk-e ki már?

A válasz szerencsére: nem :).

Szóval napirend....mi jut először eszetekbe róla? Felkelünk, retyózunk, reggelizünk, fürdünk, stb. stb. Nagyjából mindenki bizonyos napirend szerint él, kisebb nagyobb napi kilengésekkel (pl. buli). Az írott és íratlan szakirodalom megegyezik abban hogy egy újszülött-baba-kisgyerek számára igencsak ajánlott egy napirend kidolgozása, ami nem más mint egymás után ismétlődő lépések sorozata, akár 1-2 órás csúszást is beleértve. Ennek hiányában már itt lehet rontani a gyereket mint egy lendkerekes autót aztán nézhetünk hogy úgy nő mint az útszéli gaz, ja és még idegileg is kicsinál minket :).

(Jajj de vidám ez a napirend)

.

Nos Anyucival meg is hegesztettünk egy ilyen napirendet és már az első naptól kezdve elkezdtük rászoktatni Babucit. Valahogy így néz(ne) ki a dolog, zanzásítva:

9: Kelés

9-10: Flamó, peluscsere

10-12: Szundi

12-13: Flamó 

13-15: Szundi, Anyuci és Apuci flamózik

15-16: Flamó, peluscsere

16-18: Szundi

18-20: Flamó, kis játék

20: Fürdetés

20-21: Flamó, esti altatás

21-01: Szundi

01-02: Flamó

02-06: Szundi

06-07: Flamó, peluscsere

07-09: Szundi

Na ez az elgondolás kemény 2 napig működött, aztán így vagy úgy de elkezdett megborulni. Jelentem azért tartjuk a frontot, mert az éjszaka még mindig jók vagyunk, habár Babuci a két hét alatt néhányszor beszúrt egy flamó műszakot hajnali négy körül, Anyuci legnagyobb örömére. A nappal elég sokszor összevisszaságban telik, a lényeg az hogyha délelőtt jól alszik akkor délután nem, vagy fordítva :). Yeah, legalább nem monoton mint a Ford gyár. Ja a fürdetésben viszont komoly változások jöttek, nincs már para és hiszti, meg is örökítettük:

(Áááá Mr. Bond, örülök hogy végre találkozunk...- mondta Babuci)

.

És akkor a címben szereplő csodacseppről. Napok óta "folyt" már az anyatejezés, Kisfiam nyelte a cuccot mint kacsa nokedlit, örömébódottá volt. Pár napra rá aztán észrevettük hogy egyre nyűgösebb kaja után és alig hogy letettük elkezdett vonyítani, közben a lábát húzgálta felfelé. Anyucival nagy bölcsen levágtuk hogy hasfájás lehet a dologban. Előkerítettem egy emésztést elősegítő cseppet és vártuk a következő balhét. Jött is menetrendszerűen, Kisfiam óbégatott, nyílt a száj, cseppet beletoltuk....Őrjöngés, balhé pár másodpercig, majd néma csend...és olyan kezesbárány lett a kölök hogy csak néztünk. Letettük, semmi baj, nézelődött, gagyogott, fürdetés, alvás, kész! Lestem is a pupilláját Babucinak hogy nem tágult-e ki nagyon mert esetleg én is kértem volna az anyagból... :D. 

Persze minden csoda három napig tart, valamiért mostanság már nem érünk el vele ilyen hatásfokot, ráunt a gyerkőc...