Nem tudom hogy normális dolog-e ha az ember a gyerekét szaglássza? Na nem azért hogy teli van-e a pelus hanem mert ezeknek a kölköknek egyébként isteni illatuk van. Szóval amikor mindig játszok Babucival fel szoktam emelni és kb. a nyaka környékéről akkorát szippantok mint egy jófajta szakadt junkie a technokolos zacsiból. Néha még be is szédülök és majdnem elejtem a gyereket akkora levegőt veszek. Kisfiam természetesen nem érti a műveletet és gyanakvóan nagyra nyitott szemekkel nézi hogy felmenői nyilván meggárgyultak. Természetesen Anyuci is rá van állva a szerre, nem ritkák a közös szimatolások :).
(Lemostalak a placcról Tony, jobb cuccot találtam a tiednél...)
.
Babuci mindjárt 7 hetes és továbbra is elképesztő fejlődést produkál, nem is hittem volna hogy ez a folyamat ennyire látványos. A mozgása már sokkal jobban koordinált, nem vágja magát szájon már annyiszor (Anyuci mindig mondja hogy ilyenkor ne röhögjem ki őt mert lelki sérült lesz), elkezdte fogdosni/csapkodni a különböző tárgyakat. Ennek felfejlesztésére üzembe helyeztük a babaexpo-n szerzett játszószőnyeget, ami egy trópusi/dzsungel jelenetet ábrázol.
(Íme a szülői harmónia következő forrása...)
.
A nyugiszékhez hasonlóan rém hasznos dolognak bizonyult ez is, Babuci érdeklődve kezdte sasolni és püfölni a különböző részegységeket. Egyedül Apuci fejezte ki aggályát azzal kapcsolatban hogy egy akasztott golyós macska illetve egy popsitájon karóba húzott (vigyorgó?) zsiráf (lásd a fenti képet) nem-e okoz már most egyedfejlődési rendellenességeket a gyermeknél? Anyuci röviden és tömören kifejezte nemleges válaszát, hozzáfűzve az "IQ betyár" és a "pillanatnyilag (?) mentálisan leépült" szavak -Apucira vonatkozó- szinonimáját is. Ok, én szóltam :).
A napirend is szépen halad a maga útján, habár tegnapelőtt megtapasztaltuk az első igazi extrém kilengést. Megint volt valami front/adó/áremelés/Tamás atya szellemének megjelenése, Babuci erre úgy gondolta hogy elég nagy már ahhoz hogy egész nap fent legyen és mondjuk alszik össz-vissz vagy egy órát, 100 részletben. Ez kábé a déli órákig még működött, volt még mosolygás is stb. De aztán a délutáni órákra már beborult nála a helyzet, indult a nyűgösködés. Anyuci kipróbált minden házi praktikát, sansztalanul, estig folytatódott a tömény horror. Mire 7 körül hazatértem a melóból Babuci már bucira sírt püffedt fejjel fogadott, időszakosan már csak erőtlen "höööööö...." jellegű elfojtott nyöszörgésekre futotta, és olyan vékony csíkban nézelődött mint Bud Spencer-nek a szemgyulladása.
(Na majdnem így, csak sapka/haj/szakáll/150 kiló plusz/Puffin lekvár nélkül. Ja és nem mosolygott :)..)
.
Na persze 7 után már lefőtt volna az aznapi kávé, rögtön aludt volna el, de itt már nem tehettünk mást, húzni kellet az agyát még legalább 8-ig. Aztán végül jött a megváltó fürdetés, amikor még egy utolsó mosolyra is futotta felénk. Extra adag tej üvegből volt még a menü, aminek az eredménye egy hipergyors blackout lett, nagyjából fél 9 körül Babuci elszenderedett. És ekkor jött a borúra a derű, fél 4-ig a hangját se hallottuk, egy 7 órás alvással hálálta meg a egész napos türelmet és gondoskodást...
Ps: persze azóta megint visszaállt a napirend, na meg az éjszakai kelés 4-5 óra alvás után :)
