"Life is life! Ná nááá ná ná ná! Levelet kaptam life!" Skandálhatná bőszen Babuci a klasszik slágert. De nem tud még beszélni, ám így is szemmel láthatóan vallja az említett mondanivalót. Nemes egyszerűséggel fergeteges hangulatban leledzik mostanság, mindenen és mindenkin nevet. Az álmosság, éhség, fáj valami témák természetesen automatikus beborultságot szoktak okozni, de az oda illő megoldást követően ismét a felhőtlen vidámság következik. Szoktam is kérdezni tőle hogy mit szed? Mer' akkor adjon Anyucinak meg Apucinak is belőle :D.
.
Nagyon szépen halad a dolog az éjszakázás kiiktatását illetően is. Már csak egyetlen kelés van, általában hajnali 3 és 5 között (valamiért még ilyenkor is vihog :D), aztán tovább reggel 7 körülig. Alakul ez na...
Elmentünk nemrég piknikelni. Volt nekünk még annó picit régebbről egy zsír piknikkosarunk, Anyuci azt pakolta teli mindenféle finomsággal, aztán uccu kifelé a szabadba ebédelni. Először a Kopaszi-gátra spekuláltunk, de mivel az kisebb meg talán több ott a k*csög (copyright by Gino majális), ezért rágyúrtunk a Margitszigetre. Na ott is volt gyökérből rendesen, de legalább nagyobb placcon oszlottak el. Ledobtunk magunkat a nagy rétre, pokróc elő, kaja ki. Babuci is kapott egy külön plédet játékostul, most is a jópofa békás ruhájába öltöztettük be. Teszünk-veszünk szépen ahogy kell, arra sétál egy élien idegen kiscsávó, meglátja Babucit, elkiáltja magát: BÉKAAAA!!! Szülei kérdezik, hol? Ott a bokor alatt! Jajjj, de hát az csak egy kisbaba! :D
(Brekkk...)
.
Az idili tápolás kábé egy óráig tarthatott, amikor Babuci jelezte hogy köszöni szépen, neki elég volt. Egy kisebb alvással részéről és egy fagyizással a mi részünkről zártuk a heppöninget, jó volt ismét kimozdulni hármasban. Persze otthon még jól átvizsgáltuk a gyerkőcöt hogy nincs e benne kullancs (vagy ahogy a nagyanyám hívta: paklincs). Nem volt semmi, túra teljes sikerrel lezár.
Szerencsére az etetés továbbra is hálás Babucinál. Az anyatejes alap még játszik nála, a flamón túl a cici egyébként jelentős nyugifaktorral is bír. A többi viszont most már pépes formában érkezik hozzá, naponta háromszor. A múltkori almaleves állapoton már jócskán túllendültünk, különböző alapanyagokból összetutymákolt kajára való Level 2-es áttérés történt meg így.
Luxus jellegű megközelítést alkalmazunk a vonatkozó étkekre, minden felhasznált input (krumpli, répa, alma) biopiacról kerül ki, ahol az árak persze a plafont verdesik. 1 tojás százért, spárga ezerötért, tiszta horror! Nem baj, a töméntelen E betűvel ráér később is megismerkedni. No ehhez a mixhez csatlakozik még néhány üveges bébiétel, este meg tejpép, amit Apuci nemes egyszerűséggel csiriznek hív. A konkrét etetés egyébként simán szokott menni, ami köszönhető Babuci kellően jó étvágyának is. A legelső falatra mindig egy jópofa grimaszt vág:
(Ready for action!)
(Ez mi ezzzzzz?)
.
De aztán megy minden rendben tovább amíg ki nem ürül az edény.
.
Szelíd böfi, oszt mehet is a játék tovább...
