.
A cím mögött tualjdonképpen egy matekfeladvány rejlik, az elnevezés csak a véletlen folyamányaként hasonlít a Miki manóval meg Paff, a bűvös sárkánnyal (nem az amikor az anyós elpúderol a cangával) haknizó banda nevére. A 114 mögött háromszor 38 áll, ami meg azt jelenti hogy nemrég mindhárman (gyk. Babuc+Anyuci+Apuci triumvirátus) ilyesmi testhőmérséklettel rendelkeztünk.
Szal Murphy...
(Metált, bírod?)
.
Na nem a Robotzsarus Alex Murphy (ja, közben Anyuci megnézte Apucival a klasszik nyócvanhetes filmet, hatalmas respect érte neki ezért. Azt mondta ekkora baromságot már rég látott...ezért már nem jár respect :)), hanem az a mondókás vagy mi. Pont a múltkori bejegyzés kapcsán vertem itt a nyálam hogy most kihúzzuk csont nélkül az influenzaszezont, erre nem benyaltunk valami cuccost mindhárman...
A kór szerintem a dedóból jött, mivel ott már volt egy kölök, aki napok óta Don Corleone hangon nyöszörgött és úgy ugatott mint egy jófajta blöki. Először Apucinál jelentkeztek a tünetek nap közben, amikor érezte hogy kezd felhevülni az inggel fedett páratlanul izmos felsőtest :D. Erre még rájött egy bedurrant szem is, ami olyan piros volt hogy egy pamacsot a s*ggemre tapasztva bőven eljátszhattam volna a húsvéti nyulat. Profilból az egy szem miatt. Ebéd után léc haza, közben Anyuci is közvetített hogy valami nagyon nem pálya már nála sem. Akkor volt még egy halovány reménysugár hogy Babuci még megússza valahogy, de négy körül aztán végleg belef*ngtak a nulláslisztbe. Telefon jön (nem a piros az Elnö Kúr Elnök Úrtól), dedó a vonalban, spurizni kell a gyerekért mert harmincnyócöt a láza. Cool, a szintén tüzelő (na nem úgy...) Apuci kisvártatva megjelent, Babuci lóg mint a kabát a dada kezében. A mák az volt hogy éppen rendelt a kábé 200 méterre lévő doki, az meg nem mák hogy már MEGINT rá se bagózott a gyerekre. Asszongya orrszívás meg lázcsillapítás. Mindig ezt mondja mint egy beakadt lemez, lassan már Szudánban is jobb ellátásra számíthat az ember. Ja, Babuci meg ki nem állja a dokinőt, üvölt állandóan odabent mint aki fába szorult. Mondjuk nem is megnyerő a fizimiskája, plusz már öreg bringa.
Hazaértünk, Anyuci is bezúdult hótt betegen. Az elkövetkezendő három nap amolyan családi idilként telt, nem mehettünk sehova, Babuci alaposan rá lett ragasztva az orrporszívózás intézményének szopórollerjára, nyűgös/lázas volt mint az atom, Anyuci+Apuci is versenyt játszott hogy kinek folyik egybe hamarabb a taknya+nyála. Én mondom, akkor szép az élet ha zajlik.
Persze ennek a kéjutazásnak is vége lett, amin hathatósan segített az a tény hogy elvittük Babucit egy másik orvoshoz ahol még a rendelődizájn is pofás volt (nem ilyen szocreál csempe, brrrrr...), és még az üvöltés is kimaradt. Nice. Kapott valami enyhe cuccost amitől rögtön elmúlt a már majdnem négy napos láz, aztán szinte vissza sem jött. A hétvégét követően Anyuci+Apuci már visszatért a bányába gürizni, ellenben Babuci még kivett egy szabadnapot és marha jól megvolt a nagynénijével.
Mostanság minden ok megint, megvolt a legelső igazi tavaszi piknik és ráakadtam otthon Miska maradványaira is. De erről majd legközelebb mesélek...
