.
Vajh tudjátok-e hogy ki az a Sancho Pansa? Szabad a (kis)gazda? Panza barátunk a legendás Don Quixote kísérője volt Don Miguel de Cervantes Saavedra méltán híressé vált, 1605-ben körmölt regényében. Apuci kultúrbarbár jellemét megerősítendő még nem olvasta eme jeles művet, ám a történetfolyam zanzásított cselekményét (jófajta sittes/szabadulós/bosszúállós sztori, kábé mintha "A Remény Rabjai"-t összeraknád egy kis "Piszkos Harry"-vel) átnyálazva kiderült, hogy hiába fényezik rommá szegény szalmakalapos csávót, az bizony csupán egy csicska státuszával rendelkezett. Hogy jön ez most ide?
Mert Babuci immáron feltalálta a modernkori rabszolgaságot, mintegy fittyet hányva Abraham Lincoln 1863-as rendeletére (fú, micsoda kultúrális nívó van itt ma kérem!) elkezdte kiépíteni kiszolgáló személyzetét. Nagy udvarház meg dohány/gyapotültetvény még nincs ugyan, de a két célszemély már megkapta a hőn áhított pozit: Anyuci és Apuci. Babuci fejlődése az elmúlt hetekben határozottan "döbrögis" irányt vett és elkezdte utasításokkal elhalmozni a nagyérdeműt (azaz minket, a szülőket). A szókincs markánsan fejlődött az "akarom" szóra hajazó kifejezéssel, plusz a mozgáskultúra is gazdagodott egy decens iránymutatással. Mindezek azt jelentik hogy Babuci feltétlen igényt tart mindenre amit meglát/rámutat, különben lesz itt nemulass (lásd a szótárban a "balhé" címszó alatt).
(Mutasd az utat Mester!)
.
No, minket sem kell félteni nagyon, mert mint a Star Wars óta tudjuk, a Birodalom Visszavág. Beírattuk bölcsibe Babucit. Na jó, nem azért csináltuk mert pelusos szobadiktátort játszik otthon mi meg nagy genyók vagyunk, hanem mert ismét reagálni kellett a kapitalizmus hívó szavára, azaz termelni a gubát későbbi felhasználás céljából. Anyuci visszament tehát dolgozni, Babucinak pedig köllött az elhelyezés. Ifjú korára való tekintettel az állami kótert nem favorizáljuk egyenlőre, szóval a dedózás formájául a csanát (nem csantánt, lásd mit rókázás/hányás), azaz a családi napközit választottuk. Itt ugye kisebb csoportokban gyűjtik a pulyákat (ezt most meg kellett gugliznom hogy milyen jé), több nevelőnő, kevesebb sitthangulat, szülifelis kertvárosi miliő, stb., egyszóval barátibb összhatás. A kiválasztott objektum kábé 500 méterre van a lakásunktól, loptunk vettünk is egy cangát Anyucinak gyerekülésestül, szóval majd lehet úgy is transzportálni a csemetét. Ja még annyi hogy Anyuci is a közelben dolgozik, tehát nem kell 100 kilométert tekerni oda-vissza naponta.
.
Egyik ilyen műintézmény sem olyan terrorista hogy kapásból otthagyatja a gyerkőcöt, át kell esni ún. beavatáson beszoktatáson. Itt ez 5 nap volt, enyhén karcsú talán, de íme a rövid sztori:
Day1: érkezés 10 körül, távozás bő egy óra múlva. Babuci számára az élmény egy szoftos játszóházhoz hasonlítható, van dögivel játék, spanok, Anyuci jelen van, mi lehet itt a probléma? Babuci ment, kedélyes pá-pát integetve mindenkinek. A kis butus...
Day2: érkezés 10 előtt, távozás nagyjából szűk két óra múlva. Babuci élvezi ugyan a dolgot, tízórai lemegy de egy kicsit hosszabb ez már a megszokottnál. Wtf? Pláne Anyuci le akkar lépni kicsit, ez már kész bűncselekmény! Balhé van, de ok végül.
Day3: 3 óra időtartam tízórai és ebéddel együtt. Anyuci megpróbál lelépni, na ekkor Babucinak elkezd derengeni hogy itt valami szabadkőműves-élien-bankároligarcha összeesküvés van kibontakozóban az ő mellőzésére (vagy csak most tudta meg hogy Berki Krisztián kisimíttatta a zacsiját), így tüntőleg sírásba kezdett. Anyuci nem tudott off-olni, zúzás haza együtt.
Day4: Reggel 9-től ebéd utánig, Anyuci nélkül. Méretes botrány, polgárháború, tőzsdék összeomlása. Mivel kötelezően már off-olni kellett, Babuci benti tevékenységére csupán az épületből kiszűrődő bömbölés utalt. Egy megoldás volt, a távolság, de állítólag hamar abbamaradt a műsor. Illetve megint rákezdett amikor Anyuci megérkezett.
Day5: Egész nap 8 utántól 4ig, koszt és kvártéllyal egyetemben. Reggel sírás ami állítólag hamar abbamaradt, kaja, játék, kaja, másfél óra alvás, többiek felébresztése idő előtt. De ami a lényeg, azért összejött a nap, tehát Mission Complete!
Az persze evidens volt hogy már rögtön az első nap benyalt valami köhögésfélét az egyik kölöktől, aki úgy ugatot mint egy bernáthegyi. Pár napnyi orszipkázás meg egy kis torokszirup helyrehozta, így megúsztuk a tavalyihoz hasonló dögrovást. Jelenleg már lenyomtunk egy teljes hetet a dedóban full time, még jobban alakul a dolog, már csaj is van (szex még nem volt), és annyira atomfáradt esténként hogy már nyolckor el lehet rakni, mint a befőttet.
