Itt vagyunk megint kérem szépen, hosszú-hosszú hallgatás után megint érkeznek Babuci legfrissebb kalandjai!
Természetesen az elveszített fonalat egy alapos visszatekintővel akartam indítani, ahol persze - BRÉKING!!! - Tesóval is szerettem volna foglalkozni. Ez majd legközelebbre marad (nem fél év múlva, megígérem, kiscserkész Ps3-as becsületszavamra), mert az élet felülírta ezen terveimet és egy véres-tunkolós-horror kalandot nyújtott át nekünk múlt pénteken. Stílusosan 13-án...
Amikor persze Apuci hagyományosan azt tervezte, hogy megnéz majd egy részt kedvenc hentessorozatából, a Péntek 13-ból. Anyuci nem kívánt csatlakozni ehhez a nemes akcióhoz.
(Cukika...))
.
Lassan fektetésre járt az idő, Babuci már kómásan téblábolt le-föl, így elhatározta hogy magához veszi halacskás párnáját. Fel is ment a szobájába szépen, aztán elkezdte lehozni a cihát. A lépcsőfordulóban történt a gikszer, ahol rátaposott a textilre, megcsúszott, majd egészen a lépcső aljáig gurult le. Rohantunk hozzá, mint a mérgezett egér, Babuci pedig erőteljes ordítással jelezte, hogy ez biza nem esett jól. Na itt jött a véres jelenet, ugyanis az egyik lépcső profilváltója (át is alakítjuk nyomban az egész hóbelebancot) a zakó közben felhasította a szeme felett a bőrt/husit, így egy másfél centis résben egészen csontig lehetett látni... Képet azért nem mellékelek, nem is készült.
Ijedtség, kapkodás, Apuci leblokkolása (vágjátok: egy horror rajongó nem bírja a vért), stb. Anyucival jobban bőgtünk, mint Babuci vagy mint VV Laci a párbaj után. Ezt egyébként a fiatalúr meglepetéssel fogadta, sőt, az ijedtség elmúltával ő már kilátásba helyezte a szobában történő motorozást és nem kért semmiféle orvosi ellátásból. No, most (az egyszer) nem ő döntött, rányaltunk egy tapaszt a homlokára, oszt irány a helyi SZTK. Ott rögtön előcsoszogott egy günterpapucsos (az a régi vastag és barna NDK-s szandál zoknira húzva) doki, aki a full felszerelt (!!!) rendelőben ücsörögve közölte, hogy nem tud mit csinálni, go ügyelet Pestre (ja, menet közben elköltöztünk, de arról majd legközelebb)! Kérdezzük: 'mér? Válasz: mer' ilyenkor az ügyelet csinálhat bármit...Pfffff...Mivel Babuci viszonylag jó bőrben volt, nem pánikoltuk szét magunkat, irány az éjszakai túra.
(Várunk az ügyeleten...)
.
Megérkeztük a helyszínre, ahol legalább 40-en voltak (szülőstül), a kórtörténeteket meg nem is említem, jövő Karácsonyig sem veszek elő horrort. Babuci persze itt már poénos kedvében volt, éppen fűzött egy kiccsajt, aki meg szintén egy lépcsőn vágta szét a fejét, ugyanott! Persze egyből lehervadt a jó kedve, amikor rákerült a sor, nyüszített, vonaglott, sivított a sebkezelésnél, viszont cserébe kapott egy versenyautót a dokitól. Varrni nem kellett, viszont volt még egy X-ray hátra (nem X-menes bandatag), ahol megint kijátszotta a disznóvágás kártyát, Apucinak kellett lefognia, látszott is felvételen mindkét kezem :). Ezután már készen voltunk, búcsú a kiccsajtól, Babuci pedig a rendelőből kifele jövet két szóval nyugtázta az egész eseményt:
- Jó volt!
Fél éjfélre már otthon is voltunk, Babuci kitörő lelkesedéssel fogadta a fürdés mellőzését és naná hogy még Bogyó&Babócát akart lesni, de ezen irányú törekvését Anyucival sikeresen letörtük. Pizsi, ágy, negyed 1re elszunnyadt a kis balesetes.
Mára itt a vége, legközelebb pedig a beígért giga összefoglalóval érkezünk.
