Gondolom már vártátok ezt a bejegyzést is, ahol megtudhatjátok hogy miként teltek az első együtt töltött napok és Anyuci+Apuci milyen szintű zombultsági fokot ért el :).
(First week emotional chart...)
.
A múltkor tehát ott ért véget a sztori, hogy a tejfakasztó buli másnapján rongyoltam a kórházba megnézni Anyucit és Babucit. Doki bá éppen bent sertepert, éppen újraragasztotta a sebet majd boldogan közölte hogy akkor lehet elpályázni, Jeeee!!! Meg is ejtettünk egy csipetnyi paraszolvenciát, erre még boldogabban nyugtázta felénk hogy nagyon együttműködőek voltunk. Na ja... Felöltöztünk, begyűjtöttük a csillió papírt, rendeztük a szobaszámlát és uccu haza. Babucira ráhúztunk egy anorákot ami több számmal nagyobb volt rá, csak a kis arca lógott ki kicsit a gallérnál, Anyucival jót derültünk rajta. Kisfiam egyébként még vágott egy nagy fintort amikor kiléptünk a friss levegőre, jelezvén hogy ő most először találkozott a zimankóval (egyébként meg plusz 10 fok volt)...
Szépen lassan (Apuci végig gyök kettővel ment és még ott is elsőbbséget adott ahol nem kellett volna) hazaértünk aztán, Anyuci meg majdnem megcsókolta a padlót annyira örült a hazatérésnek. Jött is az újdonság varázsa, na próbáljunk ki mindent izibe. Ágy, babahinta, pelusasztal, stb, stb. Babuci ezt nem igazán kultiválta, erőteljes nyöszörgéssel nyugtázta a vadi új miliőt. A nap maradék része szépen lassan eltelt, estefelé aztán meglett e tejfakasztó eredménye, beindult a tej! Cool, mondtam én hogy csak alkohol kell hozzá :D.
(Szia dobozos...)
.
Megejtettük a legelső fürdetést is, ehhez kisebb logisztikai bravúrt kellett végrehajtani a fürdőszobában, kiderült ugyanis hogy beköltözéskor nemigen gondoltunk arra hogy itt egyszer valaha babamosdatás lesz. Telinyomattam a műanyagkádat vízzel ami elsőre annyira forró volt hogy Babuci simán megfőtt volna benne, a halacskás vízhőmérő is majd szétdurrant az akcióban. Csere, másodszorra már ment a dolog, plusz még valami fürdetőkrémet kellett szétkenni a vízben, ami meg alig oldódott szóval elég gusztustalanul nézett ki az egész. Fogtam Kisfiamat, aki egyébként izgett-mozgott mint egy rózsaszín kiscsirke, kicsit beletettem a lábát vízbe, erre az egész gyerek megmerevedett! Mint egy deszkalap nagy, rám meredő szemekkel. Hát egy-két pillanatig így nézegettük egymást amikor látom hogy a füle tövénél elindul valami vörösödés. Pár másodperc után ez a vörösség elkezdett kiterjedni az egész fejére, száj görbül, szem összeszűkül. Rákészültem az eseményre...néhány pillanat múltán elemi erővel szakadt ki a gyerkőcből az üvöltés, amihez aztán egy egész szonett csatlakozott váltakozó hangerővel és dallammal, íme egy kis vizualizáció:
(I feel hardcore, yeah yeah yeah!!!)
.
Természetesen a műsor véget ért a fürdőzés után, a pelusozás meg a felöltöztetés már nyugalomban telt el. Megint etetés, és jött a legnagyobb para: esti fektetés. Háháhá, jó kis móka kerekedett ki belőle, este 9től hajnali fél 3ig 40-45 percenként felkelt a kis lurkó. Fél 3 után már ő is rendesen lefáradt, aztán már ment minden a maga útján, Anyucival reggel meg így éreztük magunkat:
.
Be is voltunk sz*rva rendesen hogy akkor ez most már mindig így lesz, de hál' Istennek másnap már majd 6 órát durmolt egyben Babuci és csak egyszer kelt fel egy kis tejcsizésre. Ezt a tényt nagy örömmel nyugtáztuk Anyucival és elindultunk a napirend kialakításának rögös útján...
