My daddy is a geek

Nem nem, nem pornóról lesz szó, az egy babablogon természetesen elő sem fordulhat mint témakör.

...

De most mér` nem?

...

>:D

Az elmúlt időszakban előkerült Babuci titkos énje, ami egy blöki magatartását sugallja. 

(Halló, ott vagyok a túloldalon?)

.

Persze nem skizoid tünetekről beszélünk, hanem amolyan vicces megnyilvánulásokról amik a mindennapi életet egy kicsit vidámabbra kiszínezik. Babuci a következő Rex felügyelős feature-ökkel rendelkezik:

- Textíliák iránti érdeklődés: fog egy rongyot/ruhát/takarót és betömködi a szájába majd úgy rohangászik vele a szobában. Amikor meg ki szeretnéd szedni belőle a cuccost, akkor meg morog :D.

- Dugihely: bespájzolja a játékokat/kaját a kanapé alá. Van egy öt centis rés a padló meg a pamlag közt, no Babuci ezt az űrt készséggel feltölti. Roppant jó játéklehetőség aztán az, amikor ki akarjuk szedni onnan a szajrét, erre ő meg vihogva visszakéri és betömködi újra az azt megillető helyre.

- Szaglászás: A porszívózással egybekötött invesztigáció továbbra is szerves részét képezi Babuci hétköznapjainak. Ennek keretében négyzetmilliméterenként haladva, szubatomi szinten átvizsgálja a padlót/szőnyeget és szöszt/hajat/morzsát/nemtudjukmiszart vételez. Ezeket persze rögtön laborvizsgálatnak veti alá, magyarán meg akarja enni. Amennyiben Apuci/Anyuci észleli az akciót, rögtön elkobzás az eredmény. Ennek utóhatása egy erőteljes BEŐŐŐŐŐ a részéről, illetve kisebb hisztivel egybefűzött performansz. Hogy mi lesz azzal a matériával amit nem látunk? Hát, majd kijön a kutya gyerek másik felén....

- Kunyera: Eszel az asztalnál, Babuci odaimbolyog (akár még a saját etetése után is ahol már fintorog a csomós undortól annyira nem kéri a flamót), és néz rád nagy szemekkel. Ez azt jelenti: kóstolót kérek. Azt jó esetben megeszi, vagy leköpi a földre mert rájön hogy mégsem éhes.

Gondolom ezen tünetek teljesen természetesek, aztán meg majd talán jön egy újabb korszak. Mondjuk aranyhal :D.

Ja, találtam egy tök jó kutyás képet, ahol a kutyurka éppen Samuel L. Jackson-ra hajaz. Enjoy!

 (Adj nekem McRoyale-t...)

Hú, végre megint eljutottam odáig hogy beszámolhatok Babuci kalandjainak újabb etapjáról. Lehet hogy picit változtatni fogok a megközelítésen és inkább többször írok rövidebb sztorikat mint 1-1 nagyobb szösszenetet. De, a felzárkózás jegyében tekintsük szépen át az elmúlt időszakot.

(Ez persze nem azt jelenti hogy itatjuk a gyereket)

.

Szóval bréking nyúz, jár a baba jár!!! Még el sem értük az első szülinapot de már elindult a kölök :). Az egész egy homo sapiensre (felegyenesedett ember ugye) hajazó mozdulatsorral kezdődött, ami tulajdonképpen egy illuminált presszó-törzsvendégre ütő stabil dűlöngélésben végződött, fogódzkodás nélkül. Ebből alakultak ki aztán az első bizonytalan lépések, először csak 1-2, majd most már ott tartunk hogy egy-másfél métert tud togyogni magában, aztán egy nagy vigyor kíséretében learatja az őt megillető babérokat. Persze semmi sem ment rögtön elsőre, a borulások nyomán jónéhány moncsicsi tarkítja a búráját. Begyógyul, ilyen ez a popszakma :).

A kóricálások nyomán aztán már totális veszélyben van minden ingó és ingatlan, mondjuk a majomketrec még mindig hasznos korlátozó tényezőnek bizonyul. Na de, erre meg elkezdett felmászkálni a pamlagra és Anyucival birtokolt franciaágyunkra. Utóbbi még ok volt mert ott csak arra kell ügyelni hogy le ne pottyanjon, de előbbin Babuci ismét hasznos portékákat talált. Újság, fényképek, porpuri (így írják?), stb. Egyből le is tiltottuk neki ezt a desztinációt, cserébe rögtön felháborodást és fejrázásos be-be-be-beeeee hangnemű okítást kaptunk. Nehogy má' a két szolga itt korlátozza a földesurat. 

.

Közben a csatatér játéktér is újabb fogalommal bővült, megjelent az első Lego (kopirájt). Erre várt Apuci régóta, és rögtön egyből a Technics-szel (kopirájt) akart startolni, de végül egy Duplo (kopirájt) lett belőle, abból is az agrár vonulat. Íme:

Apuci nyomban meg is ejtett egy alapos műelemzést a játékon. A konklúziók nyomán kiderült hogy az a kék gatyás farmer csávó rejteget valamit. Tuti nem csak a gazdálkodásból él, mivel egy darab kecske tejéből meg egy kupac almából nem lehet fenntartani egy házat. Hát nem? Legalább dobtak volna még a dobozba egy kukoricást is, akkor már hihetőbb a sztori. Meg kérem szépen akkor minek az a vasvilla oda? Aha! Az valami másra utal, meg ott a paci is! Végeredmény = a gazda mellékállásban zsoldoskatona és banderiális hadseregben szolgál, békeidőben meg feji a kecskét és szedi az almát! Done, ügy lezárva. Elmés következtetésemet megosztottam Babucival is, ő pedig egy eböööö kijelentéssel körítve széttenyerelte a kompozíciót. Szerintem éppen ez járt a fejében:

(Klasszik Dallas újraszinkronizálás. Részlet: Sz*rok a farmra...:D)

.

.De ez pár hete történt, mostanában már inkább próbálja rágyógyítani a kockákat az alapra. Csak az a fránya vasvilla eltűnt. Akkor most már inkább egy csajt kellene keríteni a csávónak, szóval beíratjuk őt a "Gazda feleséget keres" című retekklubos csodába :).

Bár már majdnem másfél hónapja hazajöttünk, azért az élmény még mindig élénken él bennünk :). Szóval legutóbb ott hagytuk abba a sztorit, hogy kissé leamortizálva megérkeztünk a tengerpartra. Babuci is lógott a babakocsiban mint egy kabát, de azért kissé felélénkült amikor a kis tappancsát beleraktuk a vízbe. Először vihogott egy párat, aztán mosolygott, aztán nyögött, majd végül sírni kezdett. Na kábé ő ennyit volt a vízben az egész bő egy hét alatt, legfeljebb még párszor végigjátszottuk ugyanezt a műsort. 

("Komm Schatz!")

.

Go a szállásra. Egy Brünhilda formájú marcona asszonyság fogadott minket az apartmannál miután előbújt enyhén giccsesen berendzett odújából. A kertje egyébként nem kevésbé émelyítő volt, mert azt is telerámolta mindenféle porcelán Bambival meg kismadarak tömkelegével. Anyucival még egy félarcú (nem Harvey Dent) kertitörpét is kiszúrtunk egy bukszus tövében, aki éppen bemutat neked! Cool! Szóval a fraulein horvátul meg németül beszélt, mi meg angolul, oroszul, franciául. A hölgyemény valamiért végig nem jött rá hogy nincs közös keresztmetszete a nyelvtudásunknak, bőszen próbálkozott a két legfontosabb témával: mikor kesselünk és mikor húzunk el... :)

Apuci gyér német nyelvtudásáról egyébként meg annyit kell tudni, hogy az két jelentős forrásból táplálkozik:

1) A Wolfenstein 3D nevezetű, majd 20 éves lövöldözős játékból, ahol a harmadik birodalom katonáit kell amcsi kommandósként levadászni.

2) A 90-es években a Sat1-en futó "késő esti" filmekből :D...

(Azok a régi jó 386-os idők...)

.

Bezúdultunk tehát a szállásra ahol elkezdtük belakni a rendelkezésre álló teret. Mivel külön szoba nem volt, Babuci kiszorult a konyhába utazóágyastul, egy berregő frigó mellé. Szerencsére ez nem zavarta őt túlzottan, ám annál inkább a tulaj hölgyike, aki az első este fektetés után jól felverte őt. Mert neki most kell az útlevelünk! Mert ha most nem szól a hatóságoknak akkor vagy elviszik őt vagy bevarrják csalásért/ember-szerv-drogkereskedésért. Vigyed vazz, csak húzz innét, mi meg fektethetjük le megint a süvöltöző Babucit. 

A következő napokban Babuci szépen elkezdett akklimatizálódni, bár a reggel 5kor (!!!) való felkelésen nem akart nagyon változtatni, plusz volt még néhány alkalom amikor különösen rossz passzban volt és kábé végigsírta a napot. A tengerparton való bóklászás, csúszás-mászás persze mindig jó mókának bizonyult, nagy élvezettel próbálta felporszívózni az összes koszt/csikket/faágat/mifrancot. Ezt megakadályozandó állandó figyelmet igényelt persze, ezért az Apuci/Anyuci/após/anyós/nagynéni alakulat mindig rajta tartotta a szemét. Ennek ellenére sikerült egyszer lefejelnie egy betonkockát. Volt sírás-rívás, meg bedagadt ajkak, de azért az egetverő balhé nem tartott tovább pár percnél. Más incidens meg nem történt szerencsére. 

("Na jó a horgászsapim?")

.

A nyaralóövezetről egyébként azt kell tudni hogy rengeteg állatfaj lelőhelye és itt nem az állandóan zizegő kabócákra gondoltam. Apuci egy tengerparti italozás gyerekfelügyelet alkalmával össze is állított egy -a wellness hétvégés esethez hasonló- társadalmi körképet. Íme:

- Ajtócsapkodó vadbarom: Állítólag a finommechanikus képességek már pár éves korban kifejlődnek, így az egyén képessé válik komplexebb mozdulatok kivitelezésére. Mint pölö egy ajtó normális becsukása. Ennek ellenére a nyaraló slepp 99,99%-a nem képes meglelni azt a k*rva kilincset és úgy b*ssza be az ajtót éjszaka hogy a fejedre esik a vakolat. Jelentem végigasszisztáltuk egy ilyen család teljes ténykedését a szállásunkon, és hazatérvén már szinte hiányzott is nekünk a zaj. Idéztük is Móricz Zsigmond meséjét: "Hova lett az iciri-piciri barmocska?".

- Bulizó papucsállatka: Tipikus "Pepsi Sziget" karakter, élettani működése nem áll messze a vízben lebegő medúzáétól, kábé azonnal átmegy rajta minden folyadék és oda üríti ahol éppen tartózkodik. Éjszaka előszeretettel tivornyázik és csantázik mindenfelé, reggel meg két, sátorból kilógó szőrös láb jelzi hogy a tulaj éppen odabent fotoszintetizál. Babuci a hajnali séták alkalmával a sivalkodással előszeretettel vert fel néhány ilyen egysejtűt. Legalább egy kis káröröm jutott Apucinak és Anyucinak is :D.

- Éjszakai plédrámoló laposkúszó: Azzal szórakoznak, hogy átrendezik a másnap reggelre odakészített törcsiket meg plédeket a parton. Van a szándékos, egyéni preferenciákat szem előtt tartó egyén, de volt úgy is hogy egy illuminált papucsállatka próbált egy zen kertet kirakni a motyókból. Apuci mivel elég korán kelt mindig :(, ezért az utolsó szó jogán hajnalban jól megvariálta a kompozíciót :).

Summa summárum azért jó volt a nyaralás, sokfelé tudtunk menni, mondjuk Babuci rendhagyó bioritmusa jól megcibált minket. Visszafelé még megálltunk két napra egy nemzeti parknál, ahol a szoba olyan kicsi volt hogy Babuci melletünk aludt az utazóágyban, de azért elvoltunk mint a befőtt (persze ott is voltak ajtócsapkodó állatkák). A visszaút meg totál ellentétje volt az odavezető éjszakai tortúrának, miután Babucit jól megtömtük valami tejpépszerű izével. majd 3 órát aludt és a határ után ébredt totál vidáman. Amikor meg hazaértünk, legalább fél órát sikoltozott örömében hogy végre megint a jól megszokott környezetben van. Ja, és elindult kérem szépen!  De az meg már a következő történet. 

Nem mondom hogy nem létezik másféle motiváció az életben (pölö lóvé), de Babuci számára az elfogyasztható élelmiszer elsőbbséget élvez. Eme kép csak illusztráció, mert valójában nem adtuk oda neki a barihúst, de a kellő hatása megvolt. Nem akart többé bemászni a mosogatógépbe :). Aznap.

(Hé Mami, add ide szépen azt a husit, megrágom mind a nyolc fogammal)

Egy örökérvényű igazságot leltem nemrég :):

(Hogyan érzek, amikor úgy akarom lerakni az alvó gyerekemet hogy tovább alszik)

.

Forrás: Mommy needs Vacation

Ezzel a bejegyzéssel asszem Apuci elérkezett a Nirvánába, a geek lélek mennyországába. Kész, innen nincs tovább, az apai szellem megnyugvásra talál amikor így látja a kisfiát. Nem is szaporítom tovább a szót, íme az ember és egy legenda tökéletes szintézise: az R2-D2 satyesz!!!

(Na hol van már az a kakaós csiga fejű csajszi annak a nagy bogyónak a terveivel?)

Eme bejegyzést illik egy örökzöld slágerrel kezdeni:

.

Oh yes, úgy van! Apuci végre el tudott szabadulni a taposómalomból, és Geszti Petyát lemásolva egy kis vakációt megejteni. Természetesen azzal a feltett szándékkal hogy mind Anyuci, mind Babuci részét képezi ennek az indítványnak. No meg akkor már anyós, após, meg nagynéni is, amolyan ad-hoc bébisintér jelleggel :D. Családi nyaralás rulez!

Becsomagolás elkezdődik, Anyuci projektvénáját ismét megcsillantva a beszerzendő cuccok listáját tartalmazó tacepaut cuppantott rá hűtőre, ahol aztán a progresszt pipálással jeleztük. Szépen gyűlt a halom, becsomagolás indult. Babuci nem igazán mutatott aktivitást ebben, ellenben azzal próbálkozott hogy az önálló felállást/apró tipegést kihagyva majd ő egyből rohangászni kezd a lakásban. Az eredmény emberes zakó és az azt kísérő hangulatjelentés. Ezen kívül változatlanul heves érdekelődést mutatott a dzsuvás papucsok és a laminált padló nyalogatását illetően...

(Figyelj Fater, mindjárt kiszaladok egy sörért!)

.

Nos kérem szépen, a cél Horvátország, azon belül is Vodice városa. A terv a következő volt:

1. Indulás hajnali kettőkor. Az akkor éppen Babuci alvásideje, majd ő tök party arc lesz és végig horpasztja a teljes utat, de legalább mondjuk Zágrábig.

2. Az első pont okán nem lesz nyűgös, tartja a napirendet, Anyuci meg Apuci meg majd kómázik egyet oszt másnap minden fájintos lesz.

3. Babuci hamar megszokja a környezetet mivel nem volt kizökkentve. 

Eljött a dedikált pillanat, mehetünk!

1. A bőszen durmoló Babucit felnyaláboltuk és elkezdtük beapplikálni az autós hordozóba. Persze kipattant a szeme mint egy felcsapódó roló, és elkezdte lesni hogy mija francot művelünk vele alvásidőben. Érdeklődése még tovább fokozódott amikor elindult vele az autó. Apósék előttünk törték az utat. Babuci ahelyett hogy aludt volna, inkább elkezdett viháncolni. Aztán kábé Budaörs környékén (nettó 15 km-t mentünk addig) rájött, hogy most ő fáradt, köllene aludni. Persze nem ment a dolog, így már az M7-es Balcsi felé vezető lekanyarodónál beindult a balhé. Anyuci próbált menteni, de kábé annyit ért mint erdőtűzben vizespohárral rohangászni. Megpróbálkoztunk még egy altató CD-vel is, de arra inkább Apuci aludt volna el. Vezetés közben. Egy viszonylag korrekt (értsd nem túl hosszú) de idegtépő periódust követően aztán alvásba bömbölte magát. Na de aztán jött egy huggyantó szünet, meg a határ, meg a kávé, meg megint egy huggyantás (kávé után axióma). Ilyenkor meg mindig felkelt a mösziő, balhé, altatás, jobboldali idegzsába (bazi nagy fejfájás). Aludt vagy háromszor negyven percet. Cool. Napirend: bukó...

.

2. 1-es pont következményeként kicsit megroggyanva érkeztünk meg a tengerpartra, bár a víz látványa kissé visszahozta az életkedvünket. Babuci tartotta magát rendesen, bár kicsit kókadozott mint egy régóta locsolt tulipán.

3. Ha már lúd legyen köver, persze az akklimatizálódással is gondok akadtak. És erre még jó rásegített az apartmantulaj hölgyike is. De arról szóljon már a második rész :).

.

Folyt. köv.

Ó igen, kilenc és fél hónap tudatos nevelése szépen meghozza annak gyümölcsét! Babuci élénk érdeklődést mutat a Blu-ray lemezek iránt! És hoppá, milyen két szuper film között vacilál éppen! 

(Szia Apuci! Mit nézünk ma? Pókember bácsit vagy tunkolós horrort?)

.

Habár Babuci még nem látta a Jurassic Park-ot (jegyzet Apucinak: pótolni ezt a hiányosságot minél hamarabb), de mégis úgy gondolja hogy egy Velociraptorral egyenlő. Visít ugyanis, mintha nyúznák. Persze ennek nincs semmilyen valóságalapja, de amúgy heppből nagyon jól elvan vele. Visít ha boldog, visít ha ketrecben van, visít ha megtalál valamit, visít ha elszedjük tőle :D, visít ha hintázik, visít ha eszik, visít ha nem eszik. Szóval ez a magas C-s hangtartomány uralja most otthon a placcot és rém gyorsan az előtérbe tolta Babuci alakulgató kis egóját :). Természetesen továbbra is halál cuki, fejlesztgeti tovább felkapaszkodási tudományát, ingatja a fejét vagy riszálja csöpp valagát amikor zenét hall, sőt még puszit is ad. Ez utóbbi szintén nagyon helyes de még elég bénácska fázisban leledzik, ugyanis kitátott száját rácuppantja az ember arcára és nyálaz rajta egyet... 

Most már a 8 hónapot is lehagyván Babuci újabb játékokkal gazdagodott. Egyrészt mert megérdemli (ezt Babuci gondolja), másrészt mert amúgy kevés van belőle (ezt Anyuci gondolja). Apuci szerint meg mivel Babuci fiúnak született ezért már eleve van elég játéka :D.

.

Van egy elég emblematikus játékmárka, aminek a logója szerintem minden gyakorló szülőnek beleégett már a retinájába, ide felülre fel is raktam. Szal' ha ezt egy áruházi polcon meglátjátok akkor csináljatok úgy mint Gandalf:

.

Minket már beszipantott ez az univerzum, és így Babuci kelléktára számtalan ilyen játékkal gyarapodott. Először volt ugye a már megírt kongadob, most került sor a Sütifaló Kincsesbödönre és a Tanulókutyusra. 

.

Az első portéka egy fazékimitáció, amibe jó nagy formákat lékeltek bele a gyártószakik. Na ide kell beldugdosni a gyerkőcnek a különböző fröcsöntött formákat, amiket aztán jóleső sóhajjal vagy énekléssel jutalmaz. Jól halljátok, ezek a szajrék még szövegelnek is, méghozzá angolul meg magyarul is nyomják a vakert. Maszek cuccok ezek vazz!!! Ebbe a fícsörbe egyszer még Apuci is belekavarodott, mert először ezt mondta hogy: "Formás sütiket a dobozba..." aztán meg "Shape around my cookie jar...". Egy pillanatnyi elmeroggyanás összeolvasztotta a kettőt, amiből ez lett: "Formás kukikat a dobozomba..." Hááááá, perverz egy bogrács ez!!! :D.

Babuci egyébként nagyon örül a bödönnek, bár egyenlőre limitáltan használja, leveszi a felső fedőt és ott rámolja ki-be a formákat. Amikor meg megunja, egyszerűen csak földhöz vagdossa a műanyagot. Jól szól a lamináltan...

.

A másik már egy jóval okosabb és furmányosabb találmány. A Tanulókutyus nem iskolába járó eb, de ellenben mindenféle cukiságot mond gombnyomásra. Mielőtt kérdeznétek, igen, angolul is brekeg. Mondjuk úgy néz ki mintha minden végtagjával különböző színű temperában taperolt volna és a maják kivágták a szívét. Előnye hogy puha meg a bödönnél fejlettebb a szókincse, hátránya meg egy idegesítő random működés, ergó váratlanul bekapcsol. Egyik este Anyuci elrakta a gardrób egyik polcára, tett-vett, villany lekapcs, erre ez meg megszólal a sötétben: "Kukucs, látlak!". Anyuci meg majdnem szívszélhűdést kapott mert azt hitte hogy Chucky garázdálkodik a zoknik közt... 

Babuci persze odáig van ezért a Flokiért, hosszú utakon pölö ez nyugtatja meg a legjobban. Apropó hosszú út, a játékok után elkezdtünk összecsomagolni az első családi vakációra. De erről majd legközelebb...

No, egy kis előzetes Babuci első vakációjáról. Egy ajándékboltban rögtön felavattuk őt, mint jópofa "vén" tengeri medvét...

(Ide azt a kupa rumot, de izibe!!!)