Eme bejegyzést illik egy örökzöld slágerrel kezdeni:
.
Oh yes, úgy van! Apuci végre el tudott szabadulni a taposómalomból, és Geszti Petyát lemásolva egy kis vakációt megejteni. Természetesen azzal a feltett szándékkal hogy mind Anyuci, mind Babuci részét képezi ennek az indítványnak. No meg akkor már anyós, após, meg nagynéni is, amolyan ad-hoc bébisintér jelleggel :D. Családi nyaralás rulez!
Becsomagolás elkezdődik, Anyuci projektvénáját ismét megcsillantva a beszerzendő cuccok listáját tartalmazó tacepaut cuppantott rá hűtőre, ahol aztán a progresszt pipálással jeleztük. Szépen gyűlt a halom, becsomagolás indult. Babuci nem igazán mutatott aktivitást ebben, ellenben azzal próbálkozott hogy az önálló felállást/apró tipegést kihagyva majd ő egyből rohangászni kezd a lakásban. Az eredmény emberes zakó és az azt kísérő hangulatjelentés. Ezen kívül változatlanul heves érdekelődést mutatott a dzsuvás papucsok és a laminált padló nyalogatását illetően...
(Figyelj Fater, mindjárt kiszaladok egy sörért!)
.
Nos kérem szépen, a cél Horvátország, azon belül is Vodice városa. A terv a következő volt:
1. Indulás hajnali kettőkor. Az akkor éppen Babuci alvásideje, majd ő tök party arc lesz és végig horpasztja a teljes utat, de legalább mondjuk Zágrábig.
2. Az első pont okán nem lesz nyűgös, tartja a napirendet, Anyuci meg Apuci meg majd kómázik egyet oszt másnap minden fájintos lesz.
3. Babuci hamar megszokja a környezetet mivel nem volt kizökkentve.
Eljött a dedikált pillanat, mehetünk!
1. A bőszen durmoló Babucit felnyaláboltuk és elkezdtük beapplikálni az autós hordozóba. Persze kipattant a szeme mint egy felcsapódó roló, és elkezdte lesni hogy mija francot művelünk vele alvásidőben. Érdeklődése még tovább fokozódott amikor elindult vele az autó. Apósék előttünk törték az utat. Babuci ahelyett hogy aludt volna, inkább elkezdett viháncolni. Aztán kábé Budaörs környékén (nettó 15 km-t mentünk addig) rájött, hogy most ő fáradt, köllene aludni. Persze nem ment a dolog, így már az M7-es Balcsi felé vezető lekanyarodónál beindult a balhé. Anyuci próbált menteni, de kábé annyit ért mint erdőtűzben vizespohárral rohangászni. Megpróbálkoztunk még egy altató CD-vel is, de arra inkább Apuci aludt volna el. Vezetés közben. Egy viszonylag korrekt (értsd nem túl hosszú) de idegtépő periódust követően aztán alvásba bömbölte magát. Na de aztán jött egy huggyantó szünet, meg a határ, meg a kávé, meg megint egy huggyantás (kávé után axióma). Ilyenkor meg mindig felkelt a mösziő, balhé, altatás, jobboldali idegzsába (bazi nagy fejfájás). Aludt vagy háromszor negyven percet. Cool. Napirend: bukó...
.
2. 1-es pont következményeként kicsit megroggyanva érkeztünk meg a tengerpartra, bár a víz látványa kissé visszahozta az életkedvünket. Babuci tartotta magát rendesen, bár kicsit kókadozott mint egy régóta locsolt tulipán.
3. Ha már lúd legyen köver, persze az akklimatizálódással is gondok akadtak. És erre még jó rásegített az apartmantulaj hölgyike is. De arról szóljon már a második rész :).
.
Folyt. köv.
