Elértük ismét egy év végét, és Babuci könnyedén letudván 1 éves szülinapját immáron 13 hónapos, és az alábbi extrákkal rendelkezik:
- 11 fog (számláló update már végrehajtva)
- Tudja berregtetni a száját
- Felismeri az állatokat, habár mindegyik vaú-vaú (többször mondogatjuk neki hogy milyen állat milyen hangot ad ki, erre jön egy pandás riport az esti híradóban és hogy hívják a cuki szőrcsomót? Vau-nak!!! Babuci meg néz ránk, hogy wtf, mit akarjuk őt itt átvágni)
- Amikor valaki elhagyja a lakást, pá-pá kíséretében integet neki. Extrém esetben meg nem ennyire nyugis, hanem visítozással kísérve kapargatja az ajtót mint valami pípet kapott macsek.
- Fennhangon és cuki módon mesél a könyvekből, olykor szenvedélyesen drámai köntösbe bújtatva a mondanivalót, mert nincs annál borzasztóbb, mint amikor a jó gazdasszony két libája ellóg a határba játszani egyet (és ekkor Apuci előadása alapján találkoznak a szőke Dolph Lundgren kecskével. Ez onnan van, hogy a mesekönyvben a gida fején lévő pamacs megtévesztésig hasonlít a svéd akciósztár 80-as évekbeli hajkoronájára) és már az Interpool kutatja őket.
(Ropjátok csak amíg lábosba nem kerültök...)
.
- Mutatja ujjacskáival hogy hány éves, plusz egy jóízűt is rikkant hozzá hogy eeeeeeeee!
- A piros telefon már napi használati eszköz, Babuci folyamatosan elmélyült diskurzust folytat az Elnö Kúrral Elnök Úrral és különféle nemzetbiztonsági ügyeket vitatnak meg. Aztán néha a barátságos beszélgetés veszekedésbe fordul, majd Babuci egy be-be-be-beeee kíséretében lecsapja a telót. Mer’ itt aztán övé az utolsó szó!
Satöbbi, satöbbi. Anyucival aztán minden lehető alkalmat megragadunk hogy mutogassuk őt mint egy bazári majmot, szóval még dec 24 előtt lecsavartunk a dédszülőkhöz prezentálni egyet. Áll a gyerek a konyha közepén mint egy snájdlig díszhuszár, Apuci meg Anyuci a partvonalról animálta neki a tennivalókat. Ő meg áll, néz ránk csodálkozó fejjel, nix reaction. Na jól besültünk a dédik előtt. Babuci egyébként ott lett megvesztegetve a piros telóval, mert nagy elánnal csesztette az ottani házi berendezést, vígan csapkodta a kagylót az előtte lévő tükörhöz és kapargatta az egyszem világító diódát a cuccoson. Hazazúdultunk végül egy nagy rakás flamóval és rákészültünk a karácsonyi dömpingre. Idegbaj, kapkodás, keccsölés…tudjátok hogy megy ez…
…Mi viszont rendhagyóan a chill-out stílust választottuk erre a karácsonyra, pá-pát intve az eddigi gyakorlatnak. Anyuci csak sütit gyártott le illetve egy bazi nagy sonkát sütött a másnapi össznépi banzájhoz, de a többi flamót rendeltük. Két fogás bőven elég volt a másnapi bucira tömködés fenyegetettségénél, Babuci meg jól elketyegett a hagyományos menzájával. Kaja megvolt, irány az ajándékozás. A jeles alkalomból el lett távolítva a majomketrec hogy a fiatalúr hozzájuthasson a legutóbbi balesetből rehabolt karifa alá tett dolgokhoz. Rombol befele az úriember, szinte szalad a fa felé, mi meg Anyucival meghatódva készülünk a non-plusz ultra pillanatra….fátyolosodik a szemünk…
…Erre a leguccsó pillanatban a jómadár egy éles jobbkanyart vesz és blokád alá veszi a TV állványt, taperolja a képernyőt, rámol, örömködik mert VÉGRE ELJUTOTT A TV-ig vazz, lesz*rta hogy mit kap a Jézuskától, a lényeg a freedom! Nem mellesleg még jól meg is szívattuk őt az ajándékkal, mert többek között egy szánkót kapott, amit most kábé a hajunkra kenhetünk a kinti plusz 10 fokot elnézve. Anyuci sok más csecsebecse mellett kapott egy masszírozást (no nem Apucitól, nem ennyire skót a fater, hanem rendes befizetettet), Apuci meg egy Star Trek blu-ray (jupííí) mellett egy valódi geek királyságot: eme blog könyvbe kötött változatát! Vágjátok? Jeahh, sok-sok <3 Anyucinak.
(Ez volt...)
.
(...pedig így köllött volna)
.
Másnap jött családi összeröffenés, anyósra várt a feladat hogy megetesse a méretes hordát. Challenge accepted, akkora felhajtást varázsolt az asztalra hogy Lucullus sírva könyörögne a receptért! Minden négyzetmilliméter le volt fedve kajával, piával, sütivel, mindennel. Persze a jónép már az előétellel telinyomta magát és elkezdte felkutatni a lehetséges menekülési útvonalakat J, de senki sem úszta meg ép bőrrel a heppöninget… Babuci közben kihagyott egy alvást és már szédelgett a sűrű programtól, amit aztán egy hatalmas esés és fejbeverés követett. A szeme alatt ütötte meg magát egy jó hosszú csíkban, ettől napokig úgy nézett ki mint egy félig kimázolt amerikai focista.
(A kép csak illusztráció)
.
A két ünnep közötti időszak kellemesen telt el, relaxáltunk, játszótereztünk (egy darab kölök nem volt ott napokig csak Babuci futkorászott sikongatva), sőt még fürdeni is elmentünk. Kicsit pechünkre mert valaki belesz*rt a gyerekmedencébe és ki kellett pucolni azt, de addig is jól elcsöveztünk a pezsgőfürdőben. Babucinak is nagyon bejött a kirándulás, alig lehetett kiszaggatni az ottani játszóházból amikor már menni kellett.
Jött a Szilveszter, Apuci meg kimozdult Anyucival! Babuci meg hol volt? Háhááá, anyósnál!!! Irány az éjszaka, hajnali 1-ig bírta a strapát az elszokott szervezetünk, Apuci meg már két sörtől (!) becsiccsentett. De kellett is tentézni mert reggel már mentünk is Babuciért, aki meg minket meglátva kijátszotta a sznobkártyát és nem vett tudomást rólunk! Be volt sértődve a lelkem mert mertük lepasszolni! A betyár mindenit...
