Hú, megint jól megcsúsztam, kábé egy jó hónap történéseit fogom most nektek elmesélni, néhány főbb pontba szedve. Babuci egyébként köszöni szépen szuperül érzi magát a bőrében, jelenleg éppen a dédszülőktől kapott piros telefonnal játszik, már vagy két napja.
No nem mobil, az kéne még csak őkelmének, hanem egy kiszuperált nyomógombos klasszik kanócos darab. Kitaláltunk együtt egy játékot, ennek keretében Apuci félóránként felhívja az Elnö Kúrat Elnök Urat és beszámol Babuci aktuális teendőiről, mikor mit csinál, mennyit aludt, mennyit és milyet sz*rt. A búcsúzás után az uraság mindig kéri magának a kagylót és egy dededede beleszólás kíséretében lerakja azt. És tündökölve virul a lelkem :).
No, szóval mi történt a szülinapi buli után? Tartottunk még egyet, ezúttal a közeli spanokkal. Anyuci megint az édességvonalra feküdt rá és csodás cuccokat gyártott le. Tömte is be mindenki mint kacsa a nokedlit, annyira hamar megtelt a nagyérdemű hogy még maradt is nekünk aztán. Nem baj, nem száradt ránk később :). A közeli barátokkal aztán jöttek gyerkőcök is, Nimród és Emma is tiszteletét tette a zsúron.
(A jómadarak...)
.
(...és a girlpower)
.
Mi az? Piros és a fiúknak is megjön?
Azaz!
A Mikulás december 6-án. Be is fizettünk két vállalatira. Apuci kapott egy csomagot odabent, Anyuci munkahelye meg leszervezett egyet, karöltve egy cimbalmos haknizó bandával, akik gyerekdalokban utaztak. Bezúdultunk a kölkökkel csurig töltött terembe ahol már mindenki kézimunkázott, izééé ilyen mindenféle ragasztgatással/kifestéssel/színezéssel ügyködött. Babuci nagyjából fél óra alatt felengedett (nem fagyott meg, csak akklimatizálódnia kellett), aztán elkezdte felporszívózni jó szokás szerint a szemetet, majd a szobában bóklászva később még valakinek a cumisüvegét is lenyúlta egy táskából :). Anyuci dumcsizott, Apuci dumcsizott meg szikkadt pogácsát darált, Emma és Nimród is jött bulizni. Végre megérkezett aztán a Mikulás is. Kicsit gazdaságos volt az összkép a frottír turis hacukával, a retkes cipőjével (vágod, a Télapónak nem kell kisikálnia a csukáját...) meg a gézlap szakállával. Nem baj, a kölkök őrjöngve fogadták és "csomagóóóót" skandálva egymást taposták. Babuci az elsők között jutott hozzá a szajréhoz, volt benne egy falatnyi keksz, zokni meg egy kis vízhatlan könyvecske. Ennyi, kapitalizmus vazze'...
.
Feldíszitettük aztán a fát izibe. Évekkel ezelőtt beszereztünk egy műfenyőt, megelőzendő a mekkorátvettélmár-demikorfaragodki-ezsarokfabazze-tisztagyantavagyok-hozzáragadokafejszéhez-lefagyapöcsöm-mingyájönnekanyádék típusú sztorikat. Szép nyugiban megvoltunk vele, csodás lett. Pár napra rá aztán Babuci alkotott és egy kölcsöngyerkőccel (megőrzésre maradt nálunk) vállvetve jól elkente a száját a fenyőnek, íme:
(Ó szép fenyőőő, ó zöld fenyőőő...)
.
Jelenleg tehát valahol itt tartunk. Voltunk még a rántott hús nevét ihlette osztrák fővárosban is, ahol Babuci marha jól eljátszott az egyik pláza fényreklámjával, utána meg egy alaposat hortyogott a vásárban, letojta ő a hangzavart meg a puncsot. Hazafele persze ment a nyöszörgés ezerrel, de összességében nagyon jól viselte a kiruccanást a fiatalember.
Most pedig rákészülünk az össznépi Karácsonyozásra meg az Újévre...hosszabb reklám után visszajövünk!
