Eme fenti logó kiválasztását a Forma 1-es közvetítések ihlették, mivel a műsor alatt a mindenféle sz*r mellett lehet pölö nyomtatót is nyerni. Ez önmagában persze nem annyira érdekes, viszont a bemondó fószer olyan enervált hangon böfögi be a szlogent, hogy az már sírvaröhögős. :D...
Persze ebből a szlogenből itt a lényeg a bro, azaz Tesó lesz! Tesó már a negyedik hónapját tapossa, szóval már vén rókának számít, de azért érdemes kicsit felemlegetni az azóta eltelt időszakot. De először egy sztárfotó:
(Ask my hand - A kaja mindig kéznél van)
.
Július elején vagyunk, lenne még vagy hátra három hét, de Tesó már nem akar hasra applikált csőből kajálni meg töksötétben úszkálni, egy kis magzatvíz segítségével jelzett egyet hajnalban. Fájás nix, nyugodtan összecuccoltunk, Babucit lepasszoltuk, délelőtt 11kor megérkeztünk a kórházba. Na de viszont innentől meg nem akart kijönni őkelme, oxitocin lötyit meg mindent bevetve vártunk még 12 órát. A szülésznő erre azt mondta, hogy még ellehetünk pár napot, kártyázhatunk/csocsózhatunk/dumálhatunk, de mi lenne ha inkább kikapnánk a kölköt a helyéről. Deal, bemosakodott a bagázs, Apuci is kapott egy műtősruhát (de rohadtul beleizzadtam), go hentelni. Apuci is bemehetett, de persze csak Anyuci fejénél dekolhatott. Anyway, így is láttam pár fincsi részletet a dokinő szemüvegén keresztül tükrözve, de a lényeg nem az volt, hanem Tesó világra jövetele. Kicsit mondjuk olyan volt mint az Alien kajálós jelenete... :(. De Apucit nem kellett felmosni, hamarosan kezébe foghatta az üvöltő kis csomagot. Vörös volt a feje, ráncos, visított. De a miénk volt :). Szépen gyorsan aztán kiganézták, cuki ruhát kapott, Anyucit is rövidesen elvitték a pihegőbe.
Másnap jött a rokoncúnami, de a legérdekesebb persze Babuci volt. Eleve úgy lépett ki a liftből, mint akit a kivégzésére visznek, annyira meg volt illetődve. Belenézett a Tesót rejtő műanyag tologatós cuccba, vágott egy arcot, ránk nézett:
Anyuci: Hazavigyük őt?
Babuci: Nem!
Szóval nem kellett rögtön a konkurencia, de azért finoman rábökött Anyuci ereszkedő pocakjára és megkérdezte, hogy van-e még bent több baba :)?
Három éjszaka után már haza is csavarhattunk, elindult otthon Tesó társadalmi integrációja. Kicsit felemás mákunk volt az éjszakázást illetően, mert egy kis besárgulásnak köszönhetően egy felkeléssel indult a dolog. Azóta a kínai style lement, az egy ébredés maradt. Örültünk neki, mint majom a farkának.
(Na EZ az igazi élet...)
.
Tesó egyébként marha muris figura, az elején olyan hangot adott ki, mint egy olajozatlan zsanérú nyikorgó ajtó. Aztán ebben már felfejlődött és inkább egy rikoltozó paradicsommadárra hasonlít. Rikoltozás=vegyémá'felszolga/ettessélszolga/játszálvelemszolga/csakúgymer'szolgavagy. Megy már aztán Babucival is a bandázás, aki persze marhára imádja őt, de néha a túláradó szeretet eredményez egy-egy nyomorgatást vagy megpüfölést. Már előre látjuk micsoda epic nyúzás lesz itt.
(Peace&Love&Politics)
.
Az esti protokoll (mi meg Anyucival a protokolldroidok vagyunk :D) a nap "fénypontja". Tesó jelez (gyk: üvölt mint állat) hogy már off-olna, szaladunk vetkőztetni, engedjük teli a kádat (nem eret vágni!). Na ilyenkor akárhol van Babuci, akkor előkerül és véletlenül mindig ott akad tennivalója, hossza az összes játékát, csörög, zajong, falat bont. Pancsolás közben minden zsír, utána viszont Tesó már turbófokozatba kapcsol, előrántja az "egy éve nem ettem semmit" kártyát. Ilyenkor már valóságos berzerker, rákvörös fejjel követeli a kaját, utána még percekig sértődötten hüppög és szórja rád a villámokat a szeméből. Babucit ilyenkorra már kitessékeljük a szobából és végre ő következik.
Egyébként Babuci fölös energiáit megpróbáltuk hasznosítani. Nem mókuskerékbe raktuk áramot fejleszteni, hanem beírattuk az óvodába. Na meg közben kitört nála a Star Wars őrület. De ezekről majd legközelebb...
