...Jöjjön hát akkor a második rész ahol kiderül hogy Berényi Miklós hogyan találta meg Némó kapitány földalatti bázisát a Rózsa presszó alatt miután felbontotta Barta Zsolt irodájának a kövezetét :). Upsz, gondolom nem erre a folytatásra gondoltatok...
(Hummer Edition...)
.
Na elég volt a süketelésből, tehát a legutóbb ott fejeztük be hogy Anyucit betolták a műtőbe, Apucinak pedig kint kellett várakoznia. Mint említettem elég idegtépő egy 15-20 perc volt, fel-alá mászkáltam mint egy mérgezett egér és nagyjából tucatszor mostam kezet fertőtlenítővel hogy még véletlenül se retkes mancsokkal érintsem meg először Babucit. Mondták is már hogy elég lesz mert tövig lemosom a kezem és akkor mivel fogom őt majd meg...
Nagyjából negyed órát követően tompa, kiszűrődő hangzavarra lettem figyelmes. Kisfiam felsírását hallottam, hát bevallom férfiasan én is csatlakoztam hozzá :). Kisvártatva megérkezett a szülésznő, kezében pedig egy zöld kincstári takaróban ott mocorgott egy kis csomag, végre megpillanthattam ŐT!!! Hát skacok, ilyen felemelő érzést én még soha nem tapasztaltam, még akkor sem amikor Frodó beledobta a gyűrűt a vulkánba vagy amikor Lando Calrissian-ék felrobbantották a második Halálcsillagot. Ez valami teljesen más...jobb... :). A legelső dolog az volt hogy betették valami csirkekeltető izébe ahol kellemes testhőmérséklet volt, ez azért kellett hogy ne legyen hirtelen sokk Babucinak a hőmérséklet változása miatt. Na egyből odahúztam én is és csak bambultam, bambultam és bambultam :). Lemérték, mérlegre tették (3600 gramm, 55 cm, tiszta etalon), törölgették aztán megszólalt a szülésznő: Pólót le! Erre én: He? Miért? Most jön a "Közép Európa Legszebb Férfi Felsőteste" című verseny döntője? Persze nem erről volt szó, hanem végre kezembe foghattam Babucit! Nem sírdogált, csak mozgolódott a törülköző alatt és végig hesszelt engem, priceless pillanatok voltak, ajánlom minden leendő geek és nem geek apukának.
(Íme a fiatalember személyesen...)
.
Ezután már jött a felöltöztetés és egy kis csendespihi egy inkubátorban, megfigyelési céllal. Közben előkerült a doki is és előadta a problematikát: azért nem tudott rendesen megszületni Babuci mert a kis kobakja beleakadt Anyuci medencecsontjába és azt akarta átnyomni, nem a méhszájat. Kezet ráztunk és már el is porolt. Há hogyan lesz ebből paraszolvencia kérem szépen? Na aztán beindítottam a riadóláncot, szóltam az összes nagyszülőnek, dédszülőnek, nagynéninek, mittoménkisfiammilyenrokonának, stb, stb. Szóval épp elindítottam a hiriget amikor megpillantottam Anyucit amint kitolják a műtőből. Mivel Babuci elég jól elvolt a melegedőben, egyből utána eredtem. Hál' Istennek sikerült "szerezni" (értsd: kesselni kellett érte) egy egyágyas kórtermet ahová betolták Anyucit és hát nincs rá jobb szó, rá kellett őt húzni az ágyra mint egy szánkót. Én már rongyoltam is egyből vissza Kisfiamhoz. Persze ott volt még és kíváncsian nézelődött. Megtaláltam még menet közben a szülésznőt, csusszant neki egy boríték, hatalmas találmány ez az ingyenes egészségügy én mondom :D. Persze megérdemelte, mert segített sokat Anyucinak és levezényelte Babuci első etetését, ún. előtejjel. Ettől a baba kap egy immunerősítő löketet, szóval mondhatjuk rá hogy welcome drink :).
(Biztos Superman titka is az előtej volt, a Krypton meg Jor-El az csupa bla-bla)
.
Úgy fél óra alatt lerámoltam a csomagokat a szülőszobáról a kórterembe. Hát nem egy Hilton volt, de a külön ágy, fürdő, klotyó kombó azért nem rossz egy közkórházban. Apuci geek lelkét pedig a HD ready TV és a digitális tuner melengette meg, meg is néztük a Forma 1 időmérőjét nagy felbontásban. Anyuci közben lábadozott a császármetszés után (gondoltátok volna hogy már majd 100 éves múltja van a műveletnek? Sőt, a szamurájok feljegyzéseire is vezethető vissza néhány gondolat, persze ők nem szülni akartak hanem megszégyenülésük után becsülettel kinyúvadni), jófajta homokzsákkal a hasán. Itt tetőzik talán a Tisza? Jött aztán még egy nővér és barátságosan ököllel jól meggyomrozta a seb környékét és a méhet, közben Anyuci majdnem lekaparta a nem létező tapétát is. Ezt követően kikértem Babucit is a csecsemőosztályról, ehhez meg kellett nyomni egy csengőt ami olyan hangos volt hogy a holtak is felkeltek tőle nemhogy az összes gyerkőc. Mondtam a nevét, már hozták is ki, vajon mit szóltak volna egy Luke Skywalker-hez :D? Elkezdtünk hát ismerkedni, közben már megérkezett a rokonság, nagyszülők, nagynénik, stb, stb. Mindenki kabátostul rombolt be a falatnyi szobába, alig lehetett lenyugtatni őket :D. Annyi kaját hoztak hogy abból az összes osztályos kismamát jóllakathattuk volna, volt minden mint egy lagziban (na jó alkohol nem).
Szép lassan eltelt a nap, este Apuci hazatért és koccintott egyet magával Babuci és Anyuci egészségére (ha jól számolom az pont három löket :D) és elkezdte szervezni a tejfakasztó bulit...
