Bezony ám, most már nagyon repül az idő, szűk két hónap van már csak hátra és Babuci kívülről fogja szemlélni a nagyvilágot. Kifelé igyekvését mi sem bizonyítja jobban minthogy nagy sebbel-lobbal helyezkedik a pociban és ungarise néptáncot produkál :). Súlyban már lehagytuk a két kilót, hosszban a 40 centit, erősödik a kis koponyája és kezdi elhagyni korábbi alien-es kinézetének legutolsó jellemzőit is. A babahonlapos alteregója pedig jelenleg egy jó nagy érett ananász. Óh yeah. Volt régen egy kedvenc rajzfilmem amiben kezes-lábas gyümölcsök-zöldségek masíroztak, abban volt a főszereplő egy ananász. Nosza rákerestem gugliban, meg is találtam:

(Hál' Istennek az ultrahangon más látszott..:D)

Na a múltkor már rendesen elkapott minket a gépszíj bababútor ügyében, Anyucival úgy véltük hogy egy laza Mortal Kombat-os FINISH HIM IT!-tel kivégezzük a témát. Hát nem fogjátok kitalálni hová mentünk megint :), felsejlett a nagy kék bádogdoboz a sárga felirattal. Tanultunk a múltkori sztoriból és nem a 7végét céloztuk be, péntekre esett a választás. Jól döntöttünk, a moderált tömeg szépen, nyugodtan, nem (!) állat módjára kamillázta/nyalábolta fel a skandináv tömegszajrét. Óvatosan közelítettem a gyerekosztály felé, ahol már vártak rám a plüsszöldségek, valahogy így:

(Igazándiból így néznek ki mert alakváltók egy másik realitásból)

DE én ravaszul elosontam mellettük és azzal az elánnal hasra is estem egy nagy adag plüss patkányban!. Nem egér, nem hörcsög, nem csincsilla, hamisítatlan 100% originát ordas patkány ahogy kinéz. Naná hogy vegyünk ilyet a kölöknek, aztán amikor vicces kedvében lesz akkor mindenhol ijesztget vele minket, pl. beledobja a nyakunkba. Hadd kapjon a szülő szívgörcsöt. Hát nagyon úgy érzem hogy ezeket a skandináv plüsscumókat nem   az én geek lelkemnek találták ki :).

Végül azért elértük a fotelosztályt és rácsaptunk a kiválasztott modellre. Ezt nem a raktárban kellett összevadászni, asszongya a fecni rajta: Kérje az eladó segítségét. Oks. Odatipegek egy sárgapólós elé, csókolom, azt a fotelt kérném. Meglepetten néz rám (?)... Elkezd pötyögni a gépen, látszik hogy semmit se talál, ezzel az erővel a paintbrusht is megnyithatta volna hogy rajzoljon egy széket nekünk. Pötyög, mötyög, semmi. Értetlenül nézek. Anyuci is néz, szemével kérdi: eddig tart egy karosszéket venni a XXI. században?

(Lenni vagy nem lenni készleten ama fötőjj? Ez itt a kérdés.)

Amikor kezd már kínos lenni a szitu érkezik a felmentő sereg. Egy szenior kolléga libben oda és megmutatja a kislánynak az egészet, mert hát BETANULÓ a lelkem. Levegő kifúj, kapom a számlát. Kérdem hogy hol a cucc, válasz: el kell menni máshova érte. He? Hova? Malmöbe? Stockholmba? Nemnem, az áruháztól pár kilométerre van egy lerakat, ott adják ki. Megint he? Annyi húsgolyó van már bestokizva hogy nem fér be pár pohos szék?  Jobb így a logisztika meg blablabla Ehhh... Uccu a pénztár, menet közben még felkaptunk egy polcot, kesselés, autóba be, fotel átvesz, otthon felvisz, lerak. Másnap a polc is felkerül a helyére (Apuci izomszag), bútor COMPLETED! Vizualizáció következik:

Jön az újabb kaland, őssejtezés...